Óvatossága miatt vált könnyű prédává a Daytona 500-on Chase Elliott

Óvatossága miatt vált könnyű prédává a Daytona 500-on Chase Elliott



Daytona kegyetlen úrnő és ezt most senki nem érzi jobban, mint Chase Elliott.

A NASCAR legnépszerűbb pilótája régóta ostromolja a sportág „Szent Grálját”, és múlt vasárnap úgy tűnt, 11 évnyi várakozás után végre sikerrel járhat. Aztán jött az utolsó néhány száz méter és a győzelmi remények egyetlen pillanat alatt ronccsá préselődtek.


A 4-es kanyarból kifordulva Elliott haladt az élen és szinte már a kezei közt érezhette a trófeát. Daytonán viszont van egy íratlan szabály: az utolsó körben vezetni olyan, mintha céltáblát festenél az autódra.

Elliott könnyű prédává is vált a mögötte száguldó ragadozók előtt.

Pedig a sors most mintha neki kedvezett volna. Amikor a fehér zászlónál Carson Hocevar kiforgása után elszabadult a pokol, Elliott jókor volt jó helyen, elkerülte a káoszt és élve a lehetőséggel az utolsó kör háromnegyedéig első számú esélyessé lépett elő. Aztán megérkezett a menetrendszerű őrület.


KAPCSOLÓDÓ: Drámai végjátékot és sorsszerű győzelmet hozott a 68. Daytona 500


A 30 éves georgiai a befutó előtt döntéskényszerbe került, ennek súlya alatt pedig az óvatosságot választotta. Nem akart öngyilkos akcióba kezdeni, amikor Tyler Reddick elképesztő tempóval rárontott az utolsó métereken.

A dráma a 4-es kanyar kijáratánál hágott a tetőfokára.

Elliott vezette a mezőnyt, de Reddick úgy érkezett meg mögé, mint egy veszett gyorsvonat, amiben óriási szerepe volt csapattársának, Riley Herbstnek is.

A Hendrick Motorsports sztárja még egyszer, utoljára megpróbálta lezárni az ívet, de amikor Reddick váratlanul bebújt mellé, már nem merte ráhúzni a kormányt. Úgy érezte, ha ott is blokkolni próbál, annak csak roncsderbi lehet a vége.

Reddick így szabad utat kapott a győzelem felé, közben pedig Herbst is próbált lendületet fogni a 9-es szélárnyékában, de egy szerencsétlen manőver során összeakadt Brad Keselowskival.

Ennek hatására a #35 Toyota irányíthatatlanul vágódott vissza a pálya közepe felé, telibe kapva Elliott jobb hátsó kerekét.



„Tisztán jöttünk el a 2-es kanyarból, de Zane-nel (Smith) túlságosan elszakadtunk a többiektől és ekkor már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége” – magyarázta a 2020-as Cup-bajnok, akinek végül be kellett érnie a negyedik hellyel.

„Törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb elfogy a lendületünk, én pedig csak abban reménykedtem, hogy a nagy tülekedésben a többiek nem érnek utol.


Sajnos nem így lett. Tyler elképesztő tempóval érkezett. Az egyik irányt még blokkoltam, ő viszont azonnal bevágott a másikra. Ha megpróbálok egy újabb blokkolást, akkor biztosan a falban végzem. Ilyenkor már senki nem veszi el a gázt, amit teljesen megértek. Ugyanakkor borzasztó érzés, hogy vezetsz a négyes kanyarban, majd az utolsó métereken mégis kicsúszik a kezedből a győzelem.

Elfogyott a tempó és csak a védekezés maradt, ami a verseny legvégén elég hálátlan feladat. Úgy kalkuláltam, hogy inkább várok egy utolsó lökésre hátulról, ami átsegít a célvonalon. De a 35-ös (Herbst) nem akart segíteni és végül saját magát is kiütötte, miközben engem is magával rántott. Utólag persze könnyű okosnak lenni… Talán jobban jártam volna, ha bevállalom a kockázatot.”



Bármennyire is el akarta kerülni a csattanást, a végső métereken bekövetkezett káosz közepette mégis át kellett élnie. Szerencse a szerencsétlenségben hogy a fallal való frontális találkozást sértetlenül megúszta.

„Nem vagyok olyan ember, aki előre iszik a medve bőrére. Pontosan tudtam, hogy a leintésig bármi megtörténhet ezeken a [superspeedway] futamokon. Szemmel láthatóan a versenyirányítás is azt akarta, hogy a kockás zászlóig harcoljunk, máskülönben már rég lengették volna a sárgát. Éreztem, ahogy elfogy körülöttem a levegő és a végén sajnos beigazolódott a félelmem.”

Elliott nem először kapott óriási pofont a Nagy Amerikai Versenyen. 2017-ben például három körrel a vége előtt fogyott ki az autójából az üzemanyag, miközben az élen haladt.