NASCAR: Logano és Elliott nyert, megindult a Chase-matek, egy pilótát pedig kizártak a Daytona 500-ról – Ez történt a sorsdöntő duel-futamokon

NASCAR: Logano és Elliott nyert, megindult a Chase-matek, egy pilótát pedig kizártak a Daytona 500-ról – Ez történt a sorsdöntő duel-futamokon

credit: James Gilbert/Getty Images



Magyar idő szerint péntek hajnalban rendezték a Daytona 500 startfelállását végleg eldönteni hivatott duel-futamokat.

Az első, 150 mérföldes megmérettetés Joey Logano és vele együtt a Team Penske sikerét hozta, az abszolút szupersztárnak viszont egy régi arc bizonyult.


A mezőnyben három charter nélküli open-autó szerepelt, amelyek közül csak egy vívhatta ki a jogot arra, hogy elcsípje a Nagy Amerikai Verseny rajtrácsának egyik szabadon állt helyét.

Ezt a fegyvertényt a Garage 66-szel visszatérő Casey Mears hajtotta végre, miután a hajrában történt tömegbaleset pillanatában esze ágában sem volt lassítani és mindent egy lapra feltéve beletaposott a gázba. A ‘Mint a villám’ című klasszikust megidéző manőver pedig elegendő lett számára ahhoz, hogy hét év után először ismét kivívja magának a jogot a Daytona 500-on való részvételre.



„Úgy döntöttem, hogy történjen bármi, én tövig nyomom” – mondta nevetve az érthetően boldog, 47 éves pilóta.

„Láttam, hogy a többiek pörögnek előttem. [Corey] LaJoie-t még sikerült elkerülnöm, [Daniel] Suarezt viszont már telibe kaptam. Tudtam, hogy nem tört össze teljesen a kocsim eleje és egyenesben tudom tartani, de fogalmam sem volt, ki van még előttem és megvan-e a bejutás. Aztán a srácok megőrültek a csapatrádión.”

Mears napja ezt megelőzően sem volt eseménytelen. Féltávnál, a pitkiállási hullám kezdetekor megcsúszott és eltalálta Noah Gragsont. Ekkor úgy tűnt, elúsztak az esélyei, a sors azonban ismét bizonyította, hogy remek forgatókönyvíró.

Miközben a leintés után ő ünnepelt, a szintén open-géppel nevezett Chandler Smith és Corey LaJoie kénytelen volt megemészteni, hogy számukra véget ért az idei daytonai álom.

„145 és fél mérföldön keresztül minden jól alakult” – nyilatkozta az RFK Racing 99-es Fordjában lehetőséget kapott LaJoie.

„Úgy éreztem, kontrolláljuk a versenyt, de az alsó ív lelassult és abban a pillanatban, hogy [Brad] Keselowski mögé kerültem, egy légáramlat egyből kiforgatott. Borzalmas. A srácok rengeteget dolgoztak ezen az autón és már nincs több esélyem.”

A fiaskó azt is jelenti, hogy LaJoie immár zsinórban a második futamára nem tudja kvalifikálni magát. A bajnokságon kívüli Clashen a lábtörése miatt partvonalon maradt Keselowskit helyettesítette a 6-osban, de nem jutott túl a vigaszágas Last Chance Qualifyeren.



A dueleknek idén az eddigieknél is nagyobb jelentősége volt abból a szempontból, hogy a mezőny tagjai már sokkal elszántabban harcoltak a pozíciókért. A Chase formátumhoz való visszatérés miatt ugyanis az itt kioszott pontoknak már sokkal komolyabb szerepük van, mint a korábbi playoff-rendszer esetében.

Logano mögött másodikként csapattársa, Ryan Blaney ért célba. A teljes végeredményt a cikk végén találod.


A balesetek következtében William Byron, Ross Chastain, Daniel Suarez és Bubba Wallace már biztosan a tartalékgéppel vág neki a Daytona 500-nak.

A második duel már jóval nyugodtabb körülmények között zajlott le, amit jól példáz, hogy egyetlen alkalommal sem volt szükség a sárga zászlóra.

Az első helyet – és az érte járó 10 pontot – Chase Elliott kaparintotta meg, miután a befutó pillanatában 0,065 másodpercet vert Carson Hocevarra. A Spire ifjonca hosszú körökön át, lelkesen üldözte HMS-es kollégáját előzési kísérletet azonban nem tett. Ennek kapcsán később elárulta, hogy nem akarta kockára tenni a második helyért járó biztos 9 pontját.

„Kiváló adrenalinfröccs volt ez így csütörtök este” – konstatálta a versenyét Elliott.

„A pitkiállások utáni utolsó körökben nagyon felgyorsult a tempó, mindenki megindult. Carson remek munkát végzett, segített nekem kontrollálni az ívet, és oroszlánrésze volt abban, hogy ma este a Team Chevy ünnepelhetett a victory lane-en. Mindenképpen köszönettel tartozom neki azért, hogy ilyen profin tolt előre. Ekkora sebesség mellett ez egy kockázatos manőver és nagyon könnyű kiforgatni a másikat. Jó érzés győzelemre vinni a NAPA Chevyt, de ez még nem a Daytona 500.

Voltam már ebben a helyzetben: megnyertem a duelt, az 500-on viszont már nem termett babér. Ebből adódóan tisztában vagyok vele, hogy csak szép lassan, napról napra szabad haladni. Mindenesetre ez kiváló kezdés a csapatunk számára. Büszke vagyok a teljesítményünkre és mindenkire a Hendrick Motorsportsnál, a főnöktől kezdve a gárda összes tagjáig. Elképesztő a győzni akarásuk és büszkeséggel tölt el, hogy én is ennek a csapatnak a tagja lehetek.”



Harmadikként Kyle Larson látta meg a kockás zászlót, de top 5-ös eredményt könyvelhetett még el Michael McDowell és Christopher Bell is.

A Daytona 500 utolsó, még szabad helyét Anthony Alfredo kaparintotta meg a Beard Motorsports 62-es Chevyjével.

Sikerének viszont nem sokáig örülhetett, hiszen az autó megbukott a technikai ellenőrzésen, ami azonnali kizárást vont maga után. A hivatalos indoklás szerint a transaxle egyik hűtőcsöve kilazult, emellett a versenyző saját hűtéséért felelős rendszer sem volt megfelelően rögzítve.

Emiatt a bejutó helyet a Live Fast Motorsportsot szolgáló BJ McLeod örökölte meg.

A pole-t már a szerdai, egykörös időmérőn bezsebelte Kyle Busch, míg a második startpozíciót Chase Briscoe tudhatja magáénak. Rajtuk kívül aznap a két leggyorsabb open-autó is kvalifikálta magát az 500-ra Corey Heim és Justin Allgaier személyében.

A saját csapata, vagyis a Legacy Motor Club 84-es Toyotájával induló Jimmie Johnsonnak viszont abszolút nem volt félnivalója, hiszen a számára garantált Open Exemption Provisional révén már azelőtt a mezőnyben tudhatta magát, hogy egyáltalán elkezdődött volna a daytonai program.


Alább jöjjön a két duel végeredménye, majd utána a 68. Daytona 500 komplett rajtrácsa:

A rajtrács: