„Bárcsak visszacsinálhatnám” – Larson szégyelli magát az Indy 500-on tanúsított viselkedése miatt
Kis túlzással felrobbantotta az internetet Kyle Larson múlt vasárnapi, kudarcba fulladt Double Duty kísérlete.
Nem elég, hogy az Indianapolis 500-on és a Coca-Cola 600-on egyaránt baleset miatt kiesett, de még az autósport közösségének kollektív haragját is sikerült kiváltania egy szarkasztikus megmozdulással.
Az Indy felvezető körén az egyik esélyesként számon tartott Scott McLaughlin gumimelegítés közben falnak csapta a Penske 3-as Dallara-Chevyjét. Amikor a pace car mögött köröző mezőny elhaladt a baleset helyszíne mellett Larson felemelt hüvelykujjal jelzett pórul járt új-zélandi ellenfelének.
Frusztráltsága arra volt visszavezethető, hogy az eső miatt már eleve halasztott rajt az incidens következtében még tovább tolódott, komoly veszélyt jelentve a szoros időbeosztására. Ha ugyanis elhúzódik a verseny, akkor neki menet közben fel kellett volna adnia annak érdekében, hogy odaérjen a NASCAR Cup charlotte-i futamának rajtjára.
A 92. körben önhibájából bemutatott falazása miatt ez a forgatókönyv végül tárgytalanná vált.
A „mutogatása” miatt viszont közellenséggé vált, amin még az sem segített, hogy később bocsánatot kért McLaughlintól.
A Cup nashville-i futamát megelőzően Larson nyilvánosan is megtörte a csendet az eset kapcsán.
„Már akkor nagyon rosszul éreztem magam, mielőtt még egyáltalán megtudtam hogy felkerült az internetre” – mondta a Hendrick Motorsports pilótája.
„Feszült voltam, mert az eső nagyon enyhe volt, a pálya pedig már száraz, mégis 45 percet kellett várni a rajtra. Aztán, amikor végre készülődhettünk az indulásra, megláttam, hogy valaki összetörte az autóját. Ez csak tovább fokozta a frusztrációmat és rosszul reagáltam.
Nem kellett volna így viselkednem. Mint mindenki más, én is sokszor szeretném visszatekerni az időt és megváltoztatni dolgokat. Általában nem szoktam így kiborulni, nem mutogatok meg ilyenek, de most hagytam, hogy az idegességem eluralkodjon rajtam.
Kínos volt és pocsékul éreztem magam. Senki sem akarja látni, hogy bárki is összetöri a kocsiját a világ legnagyobb versenyén még azelőtt, hogy egyáltalán belengetnék a zöld zászlót. [McLaughlin] mindig nagyon tiszteletteljes és kedves volt velem. Amíg közelebb nem értem azt sem tudtam, hogy ő volt az…. Szóval azt kívánom, bárcsak visszacsinálhatnám az egészet.”
