Denny Hamlin már megérti a visszavonuló versenyzőket
Denny Hamlin világéletében azon versenyzők közé tartozott, akik soha, semmilyen körülmények között sem voltak hajlandóak megalkudni és kertelés nélkül hangot adtak véleményüknek.
Mára viszont lényegében csak ő maradt a NASCAR közegének egyetlen szókimondó tagja, hangja pedig csak még erősebbé vált azóta, hogy nem csak pilótaként, de a 23XI Racing által csapattulajdonosként is megméreti magát a Cup Seriesben.
Nem véletlen, hogy az általa készített Actions Detrimental (AD) a sport egyik legnépszerűbb podcastjévé vált, amelynek minden egyes adásában kertelés nélkül meg is osztja a világgal problémáit. Teszi ezt annak ellenére, hogy a charter-szerződés világosan tiltja a mezőny tagjai számára a szervezet negatív színben való feltüntetését.
Hamlin azonban ebben az esetben is egy külön kategóriát képvisel, hiszen a 23XI – a Front Row Motorsports-cal közösen – tavaly októberben nem volt rest trösztellenes pert indítani a NASCAR ellen a már említett charterek miatt, miközben az összes többi, szám szerint tizenhárom gárda a kezdeti ellenállás után mégis belement a számukra sem optimális kontraktus aláírásába.
Mindebből kiindulva nem meglepő, hogy a 44 éves veteránnál alapjaiban véve betette a kaput a múlt vasárnapi Daytona 500.
KAPCSOLÓDÓ: Denny Hamlinnek elege lett
„Már teljesen értem, hogy miért vonulnak vissza a versenyzők” – szögezte le az AD legutóbbi epizódjában Hamlin.
„Egyszerűen átérzem. Belefáradtam ebbe a szarba… és sokkal nagyobb dolgok is vannak a háttérben. Rengeteget dolgoztam azon, hogy mindenfajta pályán fejlesszem a képességeimet, évtizedeken át figyeltem a legnagyobbakat, elemeztem minden apró részletet, hogy a legjobb legyek. Azt hittem, hogy ez majd meghozza a gyümölcsét, erre a verseny vége mindig az lesz, hogy mindannyian balesetbe keveredünk. Ilyen manapság a Daytona 500 megszokott végkifejlete és pontosan ez az, ami teljesen kiöli belőlem a lelkesedést.
Az idők változnak. Most már azon gondolkodom, hogy tényleg eljutottunk arra a pontra, ahol már a Daytona 500 győzteseit is ugyanúgy megkérdőjelezzük, mint a bajnokokat? Most már folyton ott van az „Igen, de…” és emiatt tényleg sajnálom azokat, akik nyernek. Ugyanakkor azt is utálom, hogy manapság már mekkora szerepet játszik a szerencse a NASCAR-ban.
Superspeedwayeken a balesetek döntik el a versenyeket. A Daytona 500 pedig tökéletes példája annak, hogyan működik manapság a sportunk. Ez az egész egy évtizede indult, amikor elkezdtük csökkenteni a lóerőket, mert a tévénézőknek akartunk kedvezni. Ä [NASCAR] azt a látszatot próbálja kelteni, hogy milyen sokat lehet előzni – igazából viszont ez nem így van.
Az én szememben elérkeztünk arra a pontra, hogy a látványosság elsőbbséget élvez a sportteljesítménnyel szemben és ötletem sincs arra, miként lehetne ezt visszafordítani.”
Hamlin elismeri, hogy frusztrált a D500 végeredménye miatt, de szerinte ez csak egy aprócska lenyomata annak, hogy a teljes képet nézve mi is zajlik jelenleg a NASCAR-ban:
„Kezdem elveszíteni a sport iránti szeretetemet, mert úgy érzem, hogy a szórakoztatás oltárán áldozzák fel…Régen 200 mph-val száguldottunk a superspeedwayeken, miközben az autókat nagyon nehéz volt vezetni. A Daytona 500 a harcról szólt, ahol a legjobb csapat, a legjobb kocsi és a legjobb pilóta vihette haza a trófeát. A legnagyobb versenyzők ügyesen tudtak navigálni a forgalomban és a saját javukra fordítani azt. Ez a művészet mára eltűnt…Mindenképpen vissza kell hoznunk a sportunk érdekében.”
