NASCAR: Ettől még egy álmos georgiai kisvárosban is megremegtek a falak: Chase Elliott domináns győzelmével zárult a Clash

NASCAR: Ettől még egy álmos georgiai kisvárosban is megremegtek a falak: Chase Elliott domináns győzelmével zárult a Clash
credit: Sean Gardner/Getty Images





Harmincnnyolc év után először újra Clash-győzelem miatt szólt a sziréna Dawsonville-ben.

Bill Elliott 1977-ben tudta megnyerni a NASCAR Cup tradicionális szezonindítóját, most pedig egyetlen fiúgyermeke ünnepelhetett a verseny victory lane-jén immár a Bowman Gray Stadiumban.

A negyedmérföldes észak-karolinai ovál ezt megelőzően utoljára 1971-ben fogadta a királykategória mezőnyét bajnokságba beleszámító futamokkal, a pontozás nélküli Clashnek azonban most először adhatott otthont.

A történelmi jelentőségű megmérettetésen pedig ifjabbik Elliott rendesen oda is tette magát.

A kvalifikációt rögtön az élen zárta, majd a pole-ból megnyerte a főverseny rajtrácsát eldönteni hivatott előfutamát is.

Formája magán a Clashen sem mutatott hanyatló tendenciát. A verseny 200 köréből 171-et töltött az élen, a leintés pillanatában 1.333 másodpercet adva Ryan Blaneynek.

A Hendrick Motorsports versenyzőjének napja azonban nem volt teljes mértékben sima.

A 100. kör felé közeledve Denny Hamlinnek sikerült őt megelőznie, a félidős szünet után azonban vissza tudta venni a vezetést. A hajrában Blaney – aki a legutolsó helyről küzdötte fel magát – komoly nyomást helyezett rá, de a – főként a Chevy alá tartozó – lekörözöttek, valamint gyorsan kopó abroncsai miatt végül nem tudta befogni a széria legnépszerűbb pilótáját, egyben 2020-as bajnokát.

„Nem szoktunk ilyen pályákon versenyezni, úgyhogy ez egy nagyon különleges élmény volt és köszönöm nektek, hogy felejthetetlenné tettétek ezt a pillanatot nekem, valamint a csapatomnak” – mondta a zsúfolásig megtelt lelátók előtt Elliott, akinek ezt megelőző legjobb Clash-befutója egy második hely volt még a 2021-es, daytonai roadról.

„Fantasztikus! Tudom, hogy ez nem egy pontozásos verseny volt, de a győzelem mindig jó érzés. Szuper szezonkezdés. Hatalmas köszönettel tartozom mindenkinek a Hendrick Motorsportsnál, rengeteget dolgoztunk a holtszezon során.”

Győzelmétől pedig szülővárosában, a georgiai Dawsonville-ben is szó szerint megremegtek a falak a már említett szirénának hála.

A tradíció 1983-ban született meg, miután Bill Elliott megszerezte első Cup-diadalát Riverside-on.

A település tősgyökeres büszkeségének sikere olyannyira boldoggá tette az egyik kis kifőzde, a Dawsonville Pool Room tulajdonosát, bizonyos Gordon Pirkle-t, hogy örömében beindította az épület tetején elhelyezett vészjelző szirénát.

Innentől fogva ‘Awesome Bill’ minden egyes – szám szerint 44 – elsőségét a sziréna fülsketítő harsogásával adták a környék lakosainak tudtára, a hagyomány pedig az 1989-es főkategóriás bajnok visszavonulása után a fiával folytatódott.



A Clash harmadik helyét Hamlin tudhatta magáénak, de top 5-tel távozott még a pályáról Joey Logano és Bubba Wallace is.

Külön említést érdemel Shane van Gisbergen. A Trackhouse Racing pilótája pályafutása során először versenyzett stock-carral ilyen zsebkendőnyi vonalvezetésen, teljesítményén azonban a tapasztalatlansága nem igazán látszódott meg.

A futamot a tizedik pozícióból kezdte, míg a kockás zászló alatt kilencedikként haladt át.

Nem volt viszont jó napja az HMS másik három versenyzőjének.

Kyle Larson a szombati előfutamán végig nehezen vezethető autójával küszködött és nem is tudta egyből kvalifikálni magát a Clashre. A másnapi Last Chance Qualifiert viszont már győzelemmel zárta, de az öröme ennyiben ki is merült.

A főfutamon két kiforgásban is része volt és végül be kellett érnie a 17. hellyel, míg William Byron a 18., Alex Bowman pedig a 19. lett – mindannyian körhátrányban.

A statisztikák kedvelőinek megjegyeznénk, hogy Elliott a Clash történetének huszonhatodik különböző győztese lett, egyben az első chevys Jimmie Johnson 2019-es sikere óta.