Túlélte az autósport egyik legbrutálisabb balesetét és még az FBI is rárúgta az ajtót

Vannak olyan balesetek, amelyeket újra és újra megnézünk, miközben azon gondolkodunk, hogy a francba sikerült ezt a versenyzőnek túlélnie.

Dick Simon 1982-es, riverside-i IndyCar-bukása viszont még ezek között is egy külön kategóriát képvisel.

Az akkor 49 éves pilóta épp a negyedik helyen autózott, hirtelenjében pedig 305 km/h-s tempó mellett azzal szembesült, hogy eltört a Watson-Cosworthének bal hátsó felfüggesztése.

Innentől Simon már csak egyszerű utas lett és tehetetlenül csapódott a pálya mellett kialakított töltésnek. Az autó egy tucatnyi szaltót és bukfencet írt le, majd a vonalvezetés közepén landolt.

A legtöbben ekkor már borítékolták a veterán versenyző halálát, így el lehetett képzelni azt a döbbenetet, amikor Simon saját erőből elkezdett kikászálódni gépének roncsaiból.

Csodával határos módon Dick karcolásokkal megúszta a balesetet, másnap pedig az első dolga az volt, hogy elvitte az unokáit Disneylandbe.

„Visszanéztem a felvételeket és komolyan azon gondolkodtam, hogy lehet halhatatlan vagyok” – nyilatkozta az incidens után Simon a The Morning Callnak.

Alig egy év múlva viszont megtapasztalta, hogy ő is halandó.

1983 márciusában, Angliában közúti balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

„Kb. 55 km/h-nál történt a dolog és sajnos nem voltam bekötve. Eltört a szegycsontom, a jobb combcsontom, nyílt seb keletkezett a mellkasomon és a számon. Egy életre megtanultam, hogy a biztonsági öv nem dísznek van.”

Simon összesen 193 versenyt teljesített – beleértve tizenhét Indy 500-at – az amerikai open-wheelben, három futam erejéig pedig a NASCAR Cupban is megfordult.

Győzelmet azonban nem sikerült szereznie.

Saját csapatát, a Dick Simon Racinget 1983-ban alapította.

A gárda tulajdonrészének többségét 1996-ban eladta Andy Evansnek, innentől fogva pedig már Team Scandia néven működött tovább egészen 1999-ig, amikor is anyagi okok miatt végleg beszüntette működését.

Simont azonban nem csak a versenypályán érték izgalmak.

A világ egyik legnagyobb bűnügyi rejtélyének a mai napig D.B. Cooper esete számít.

A nyilvánvalóan álnevet használt férfi 1971. november 24-én, egyes egyedül térítette el a Northwest Orient Airlines Portlandből Seattle-be tartó Boeing 727-esét azt állítva, hogy bomba van nála.

Követelésének eleget téve a seattle-i landolás után a hatóságok átadták számára a kért 200.000 dollárt készpénzben, valamint ejtőernyőket és teljesen megtankolták a gépet.

Cooper ekkor ígéretéhez híven elengedte az utasokat, majd a fedélzeten maradt pilótákat ismét felszállásra utasította, célállomásként Mexikóvárost megjelölve.

Menet közben azonban a bűnöző nyomtalanul eltűnt és csak a raktér nyitva maradt ajtaja utalt arra, hogy az ernyők segítségével távozott.

Az FBI rögtön az eset után kiterjedt nyomozást indított, szerencsétlenségére pedig Simonra szinte tökéletesen illett a profil.

Nem csak hasonlított a szemtanúk elmondása alapján készült fantomképre, de emellett magasan képzett ejtőernyős, búvár és síző volt, aki még pilótaengedéllyel is rendelkezett.

Néhány héttel a történtek után, miközben otthonában békésen olvasgatott, Simon hirtelen arra eszmélt fel, hogy a szövetségiek konkrétan rárúgják az ajtót.

„Egyszer csak ott voltak a házban vagy tizen” – emlékezett vissza Dick a Sun Sentinelnek adott, 1994-es interjújában.

„Semmi köszönés, vagy finomkodás. Az egyik ügynök elkapta a vállamat, majd a fotelbe lökött. Tudni akarták, hol voltam és mit csináltam az utóbbi időszakban, különösképpen november 24-én. Elmondtam nekik, hogy imádom a határokat feszegetni, a kockázat jelenti az életem értelmét. A gépeltérítés viszont még nekem is sok.”

Simont ott helyben kihallgatták, majd közölték vele, hogy ne hagyja el az államot.

Konkrét bizonyíték hiányában azonban végül nem indult ellene eljárás.

D.B. Coopert sosem találták meg, ahogyan a valódi személyazonossága is máig rejtély.