FDNY Racing – A NASCAR-csapat, amelynek nem a győzelem a fontos

A világ legmagasabban jegyzett bajnokságaiban a nagy csapatokra hárul minden figyelem, ők viszik el a show-t és természetesen nekik van a legnagyobb, leghangosabb rajongótáboruk is. A leginspirálóbb, legérdekesebb történetekre azonban rendszerint mégsem az élmezőnyben, hanem a sereghajtók között lehet rálelni.

Az alacsony költségvetésből gazdálkodó csapatok maguk is tisztában vannak vele, hogy egy kimagasló eredményhez minimum a csodára van szükségük, ezért számukra már az is hatalmas dolog, ha egyáltalán ott tudnak lenni a versenypályán. Köztük is akadnak viszont kivételek, akiknek a sportág sokkal többről szól, mint a helyezésekért való küzdelem.

Ennek ékes példája az FDNY Racing.

A NASCAR nemzeti harmadosztályában, a Truck Seriesben már két évtizede szereplő gárda Jim Rosenblum nevéhez köthető.

Az egykori autóversenyzőből lett üzletember először a nyolcvanas években kísérelte meg megvetni a lábát az amerikai stock-car szakág csúcsszervezeténél, méghozzá nem is akárhol, hanem egyenesen a legmagasabb osztályban.

1982-ben megalapította saját alakulatát azzal a szándékkal, hogy jó barátjával, Jocko Maggiacomóval a volán mögött részt vesz a következő évi Daytona 500-on. A nem éppen acélos mutatókkal rendelkező versenyző azonban képtelen volt kvalifikálni a 63-as számú Oldsmobile-t a Cup ikonikus futamára.

Első bevetésükre egészen a májusi, doveri viadalig kellett várni, de nem sokáig élvezhették a körözést, miután Maggiacomo már a 36. körben falnak csapta az autóját.

A júniusi, poconói versenyen újra bejutottak a mezőnybe, a kockás zászlót azonban motorhiba miatt ezúttal sem látták meg. A Rosenblum Racing egy hónapal később, ugyanezen a pályán még egyszer tiszteletét tette a legnagyobbak között, amit végül a 26. helyen, tizennyolc kör hátrányban fejezett be.

Anyagi okok miatt a csapat a szezon végén lehúzta a rolót, három évvel később azonban feltámadt poraiból és 1986-tól 1993-ig, különböző versenyzőket alkalmazva újra és újra felbukkant a Cupban inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy összesen huszonhét futamból csak négyet tudtak befejezni, legjobb eredményük pedig két 24. hely volt (Maggiacomo – 1987/Pocono; Oma Kimbrough – 1991/Watkins Glen).

Az 1995-ös év nagy jelentőséggel bírt a NASCAR életében, hiszen ekkor debütált a nemzeti harmadosztályként rangsorolt Truck Series. Az új bajnokság Rosenblum érdeklődését is olyannyira felkeltette, hogy nem habozott rögtön az első szezonban autót indítani.

A Rosenblum Racing itt sem bizonyult versenyképesnek és lényegében csak a létszámot növelték a mezőnyben – már amikor egyáltalán sikerült túljutniuk a kvalifikáción.

A csapat életében a fordulópont 2001 őszén érkezett el, de nem az eredményesség, sokkal inkább az életszemlélet terén.

Az ezen év szeptember 11-én történt terrortámadásban összesen 2977 ártatlan ember veszett oda, beleértve 343, a mentésben résztvevő tűzoltót is.

A tragédia emberek millióihoz hasonlóan világszerte rendkívül mélyen érintette Rosenblumot is.

Az üzletember a történtek hatására úgy döntött, innentől fogva teljes csapatát annak fogja szentelni, hogy tisztelegjen azon férfiak és nők előtt, akik nap, mint nap a saját életüket teszik kockára mások megmentése érdekében.

Rosenblum partnerségre lépett az egykori Cup-csapattulajdonos Bob Rahillyvel, valamint a veterán tűzoltó Mike Bolnikkal és egy komlett átszervezés után a 2002-es szezont már a New York-i lánglovagok iránti tiszteletből FDNY Racing néven kezdték meg.

A csapat továbbra is minimális költségvetésből gazdálkodott, de ez Rosenblumot már a legkevésbé sem érdekelte.

Az autó felkészítő gárdáját a tűzoltóság, a mentők és a rendőrség kötelékében dolgozó önkéntesek alkották, a versenyeken nyert pénzdíjakat pedig teljes egészében a szolgálat közben elhunyt egyenruhások családjának megsegítésére létrehozott alapítványnak utalták át.

„Sokan azt hiszik, hogy a tűzoltóság és a rendőrség anyagilag támogat bennünket, az igazság azonban az, hogy semmit sem adnak nekünk, mi pedig semmit nem is kérünk, csak a szabadidejükből ránk szánt időt” – nyilatkozta akkoriban Rosenblum.

„Ezt pedig teljesen önként vállalják egy nemes cél érdekében, amiért nem lehetünk elég hálásak. Ezek az emberek Isten ajándékai.”

A pályán az FDNY Racing számos pilótának adott lehetőséget, beleértve olyan ismertebb neveket is, mint pl. Andy Lally, Ryan Ellis, Blake Koch, vagy David Ragan.

Eredményeket nem hoztak ugyan, Rosenblum figyelemfelhívó és jótékonysági tevékenységét azonban számos díjjal honorálták. 2004-ben New York akkori polgármestere, Michael Bloomberg Szabadság-érdemrenddel tüntette ki, 2008-ban pedig a New York-i tűzoltóság tiszteletbeli parancsnoknak nevezte ki.

Egy csapat fenntartása azonban kétségkívül anyagi ráfordítást igényel, az FDNY Racingnek pedig pontosan pénzből állt a legkevesebb rendelkezésre.

Ebből adódóan Rosenblumnak 2005-ben nem volt más választása, mint felmondania a saját életbiztosítását, csak, hogy tovább tudja fedezni a gárda működését.

A csapat számára a jótékonysági akciók mellett az is kiemelten fontos volt, hogy a puszta versenyzés élvezete kedvéért hajtsanak pályára. A régi időket akarták megidézni, amikor még tényleg csak a szórakozás számított, nem pedig a showbusiness.

Az ESPN-nek adott 2012-es interjújában Bob Rahilly így beszélt Rosenblum legendás optimizmusáról:

„2006-ban, Charlotte-on sikerült az autót kvalifikálni, de a pilótánk végül a futamon a falnak csapta. Jim ennek láttán azonban csak mosolygott. Akkor sem lehetett elvenni a jó kedvét, ha tökutolsók lettünk. Mindegy, hogy befejeztük-e a versenyt, vagy már az elején kihullottunk, ugyanúgy elmentünk utána együtt vacsorázni és közben jókat nevetgéltünk.” 

Az egyenruhások támogatása azonban mindig is prioritás volt.

Gyakran emlékeztek meg szolgálat közben elhunyt tűzoltókról, vagy rendőrökről az autókon elhelyezett matricák formájában, de gyakran voltak olvashatóak olyan szlogenek is rajtuk, mint pl. a hadsereg támogatására felszólító „Support Our Troops”.

A pénzdíjak átutalása mellett a rajongókat is igyekeztek bevonni a jótékonysági akcióikba, pl. modellautók eladása képében. A vastagabb pénztárcájú szurkolók tiszteletbeli csapattaggá is válhattak teljes bejárással a paddockba, ha hajlandóak voltak – és tudtak is – 1000-250000 dollár közötti összeget erre rászánni.

Ezek bevételét is természetesen az utolsó centig különböző alapítványoknak adták.

„Azon rendőrök, mentősök és tűzoltók előtt tisztelgünk, akik minden nap kockára teszik az életüket azért, hogy bennünket védjenek” – nyilatkozta Rosenblum.

„Emellett pedig azokra a hősökre is emlékezünk, akik szolgálat közben estek el. Csakis róluk szól az egész programunk.”

A pályán való sikertelenség ellenére az FDNY Racing nem szívesen él az alulfinanszírozott csapatoktól a NASCAR-ban megszokott ‘start and park’ megoldással. Ennek során a mezőnybe jutott autót már az első kör után kiállítja a csapat, mivel így megvédik a gépet az esetleges amortizációtól, miközben zsebre vághatják az utolsó helyért járó kevés, ámde fix pénzdíjat is.

Rosenblum a gyakran kilátástalan helyzete ellenére ezt sosem tartotta helyesnek. Meglátása szerint ha már ott vannak, akkor mindent bele kell adniuk még akkor is, ha egy jó eredményhez minimum a csodára lenne szükségük.

Nem meglepő tehát, hogy minden egyes rajt előtt ugyanazzal az egy mondattal küldte pályára versenyzőjét:

„Menj ki, légy óvatos és érezd jól magad!”

Az FDNY Racing pályafutása azonban 2018 elején úgy tűnt a végéhez ért.

Rosenblum ez év februárjában hivatalos Facebook-oldalán jelentette be, hogy a Truck Series daytonai szezonnyitója egyben a csapat fennállásának utolsó bevetése is lesz.

A versenyt Bryan Dauzat a tizennyolcadikként zárta, noha a hajrában egy baleset következtében sikerült teljesen lezúznia a 28-as Chevrolet Silveradót.

Tündérmesébe illő fordulat révén azonban nyolc hónappal később, az októberi talladegai viadalon újra hadrendbe állhattak köszönhetően egy nagyon lelkes, önkéntesekből álló gárdának, akik éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy összerakjanak egy új autót az alabamai superspeedwayre.

Az újraéledt csapat járművével az 58 éves Dauzatnak nem csak kvalifikálnia sikerült magát a futamra, de végül azt egyenesen a nyolcadik helyen vitte célba, megszerezve ezzel az FDNY Racing történetének legelső top 10-es eredményét.

A gárda jelenleg is részidős programot fut a bajnokságban.

Az FDNY Racing fennállása során alázattal, fejet leszegve dolgozott annak érdekében, hogy olyan emberekre hívja fel a figyelmet, akik a másokon való segítésre esküdtek fel.

Emellett viszont a lényegében nem is létező anyagi hátterük ellenére folyamatosan vissza tudtak térni a pályára és a mai, showbusiness uralta sportvilágban is meg tudták őrizni a lelkesedésüket, noha jól tudják, hogy a kiugró eredményre csak minimális esélyük van.

Nem csak a topcsapatokat érdemes tehát figyelemmel kísérni, hiszen, mint már mondtam, az igazi sztorik és hősök gyakran a mezőny végén vannak.

képek: NASCAR, FDNY Racing Official Facebook Page