Indy 500: Sebességrekorddal koronázta meg mesebeli kvalifikációját a Team Penske

Indy 500: Sebességrekorddal koronázta meg mesebeli kvalifikációját a Team Penske
credit: Penske Entertainment/Chris Jones





„Bejutsz a show-ba, vagy berakod az autód falba. Nincs más opció.”

Ezekkel a szavakkal jellemezte Katherine Legge az Indianapolis 500 kiesésről döntő Last Chance Qualifyingját.


A brit versenyzőnő szavai pedig tökéletesen be is igazolódtak.

Az időmérő szombati napjának négy legalacsonyabban zárt pilótája másnap, az LCQ-n csapott össze a rajtrács utolsó soráért, egyikük számára pedig véget ért a legendás viadalon való indulásról szőtt álom.

Az edzéseken végig gyengélkedő Dale Coyne Racingnek vezető Legge kvalifikációs kísérlete során folyamatosan küszködött az 51-essel jelölt Dallara-Honda egyensúlyával és túlkormányzottságával, aminek következtében többször is majdnem a falnak csapódott.

A pilótának – akárcsak a szombati, hasonlóan meleg helyzete során – viszont esze ágában sem volt elvenni a lábát a gázról és végül 230.092 mph-s átlaggal a kvartett legjobbjaként verekedte be magát a tradicionálisan 33 fős rajtrács 31. helyére.

„Rosszul vagyok, remegek és sírni akarok” – foglalta össze a rendkívül stresszes LCQ-t Legge, aki ezzel karrierje negyedik Indy 500-ának vághat neki.



Az LCQ legkínosabb és egyben legérthetetlenebb jelenetét az andrettis Marcus Ericsson szolgáltatta.

Az Indy 500 2022-es győztese a csütörtöki gyakorláson törte össze első számú autóját, így innentől fogva a tartalékba kényszerült. A Fast Fridayen azonban világossá vált, hogy ez a Dallara-Honda finoman szólva sem egy űrrakéta, ebből adódóan az időmérő szombati napján nem is tudta kivívni helyét a mezőnyben.

A vigaszágas szakaszban ráadásul már a legelső kísérlete során sikerült olyat húznia, amihez foghatót régen láttunk a pályán.


Ericsson a harmadik gyors köre után nemes egyszerűséggel lassítani kezdett. Mint kiderült, azt hitte, hogy az már a negyedik köre volt.

„Én vagyok a hibás” – nyilatkozta a baki kapcsán a svéd.

„Ennyi tapasztalattal a hátam mögött már nem lett volna szabad ezt csinálnom.”

Az Andretti 28-as csapata innentől fogva közel háromnegyed órát töltött azzal, hogy visszahűtse a motort és nekivághassanak egy újabb kísérletnek.

Nyolc perccel a rendelkezésre álló idő letelte előtt Ericsson újra beletaposhatott a gázba és ekkor már sikerült megfutnia egy 230.027 mph-s átlagot, ami a 32. startpozícióba lett elegendő.

Az utolsó hely az RLL Racing veteránja, Graham Rahal és Legge csapattársa, Nolan Siegel között dőlt el.

A 19 éves újonc alig három perccel a vége előtt hajtott mádoszor pályára és mindent egy lapra feltéve próbált kisajtolni a járművéből akkora sebességet, amivel megelőzhette volna a 33.-ként jegyzett Rahalt.

Kockázatvállalása azonban nem jött be és nagy erővel eltalálta a falat.

Ezzel három nap leforgása alatt már a második balesetét szenvedte el, a pénteki csattanása ráadásul őt is a tartalékautóba kényszerítette.

Szerencsére ezúttal is megúszta karcolás nélkül.

A lelkivilága azonban minden bizonnyal sérült, hiszen ő lett az, aki már csak nézőként követheti az Indy 500 eseményeit.



A hátsó traktus után a figyelem az élmezőny kísérleteire összpontosult.

A pole-ért a Fast 12 szakasz legjobb hat versenyzője szállhatott harcba, végül egy olyan eredményt hozva, ami még a hollywoodi forgatókönyvírók fantáziájának is becsületére válna.


Az első három helyet a Team Penske triója sajátította ki, amire utoljára 1988-ban volt példa.

Harminchat évvel ezelőtt Rick Mears vívta ki az élről való indulás jogát, most pedig ezt a bravúrt Scott McLaughlin hajtotta végre.

Az új-zélandi tehetség 234.220 mph-val teljesítette négy gyors körét, ezzel az ötszáz mérföldes viadal történetének valaha volt legjobb pole-os átlagát is hozva.

Mellőle Will Power várhatja a startot, míg a külső ívről Josef Newgarden fog nekivágni a távnak.

McLaughlin sikerét csak még mesebelibbé teszi, hogy az általa vezetett 3-as Dallara-Chevy ugyanazt a Pennzoil által szponzorált „sárga tengeralattjáró” dizájnt viseli, mint amivel Mears versenyzett 1988-ban. Ha ez nem lenne elég – mint már napokkal ezelőtt bejelentésre került – a május 26-ai futamon még az overáljával is a Penske élő legendája előtt fog tisztelegni.

A negyedik legjobb Fast 6-tempót Alexander Rossi hozta a McLarennel.

A Május Hónap legnagyobb szenzációjának számító Kyle Larson nem csak bejutott a Fast 12-be, de onnan sikerült továbbmennie a legjobb hat közé. A McLarennel debütáló NASCAR Cup-bajnok ötödikként kezdheti meg élete első Indy 500-át.

Larson köreit élőben követték nyomon a Cup azzal párhuzamosan zajló All-Star fordulójónák helyszínén, a North Wilkesboro Speedwayen.

„Néztük Kyle-t és mindössze annyit tudtunk mondani, hogy ez hihetetlen” – nyilatkozta az AP-nek az Hendrick Motorsports versenyzésért felelős alelnöke, Chad Knaus.

„Csak azon járt az eszem, hogyan történhetett ez? Nagyon kevés időt tudott a pályán tölteni [az edzések során] és alig néhány teszt állt mögötte. Fenomenális tehetség, mentálisan rendkívül stabil. Beültetheted bármilyen autóba és ő teljesíteni fog.”

Az időmérő után Larsonnak már a Cup pontozás nélküli, egymillió dollár fődíjú futamán volt jelenése. Biztos megérkezése érdekében a NASCAR még arra is hajlandó volt, hogy 16 perccel eltolja az All-Star rajtját.

A 31 éves pilóta időben landolt az NWS-en, a tavalyi szezonnal ellentétben azonban nem sikerült eljutnia a victory lane-re és be kellett érnie a negyedik hellyel.

A győzelmet itt is a Penske hódította el Joey Logano által. A show-t viszont teljes egészében ellopta egy, a leintés után kitört verekedés.

Erről bővebben itt olvashatsz:



>>>>>Olyan bunyó volt a NASCAR-ban, hogy senkit sem érdekelt Logano egymillió dolláros sikere