Az IndyCar indianapolisi állórajt-katasztrófája

Az IndyCar indianapolisi állórajt-katasztrófája





Kereken tíz évvel ezelőtt, 2014. május 10-én került megrendezésre az IndyCar történetének legelső versenye az Indianapolis Motor Speedway road vonalvezetésén.

A stílszerűen csak Grand Prix of Indianapolis névre keresztelt futamnak már a kvalifikációja sem ment simán.

Az esős, kaotikus körülmények rendesen megkeverték a lapokat, a végeredmény pedig Sebastian Saavedra révén egy abszolút meglepetés pole lett.


Ezt látva azonnal megkondultak a vészharangok, nevezetesen, hogy vajon miként fog muzsikálni az állórajt során a nem éppen bajnokesélyesként számon tartott ifjú kolumbiai.

Nos, amitől tartottak, be is következett. Saavedra, valamint két sorral hátrébb Juan Pablo Montoya autója is lefulladt, de az – ekkor még csak egyszeres – Indy 500 győztest sikeresen elkerülték az ellenfelek.

Nem így szegény Sebastiant, akinek Dallara-Chevyjét először egy másik honfitársa, Carlos Munoz találta el, majd hamarosan rakétaként csapódott be a pályafutása során 2014-ig csakis állórajtokon edződött Mikhail Aleshin is.

Csodával határos módon a történteknek csak néhány könnyebb sérültje lett a magasan szálló törmelékek miatt: néhány, a közelben tartózkodó csapattag, valamint a zöld zászlót lengető Greg Ballard, Indianapolis akkori polgármestere.

A politikus azonban jófej volt és azzal kommentálta a történteket, hogy már alig várja, hogy legközelebb ismét zászlózhasson a mezőnynek.

Az IndyCar 2013-2014-ben kísérletezett az állórajttal néhány kiemelt épített/utcai pályás futamon.

A procedúra azonban finoman szólva sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így 2015-től már ismét csak a megszokott repülőrajttal indították el a mezőnyt minden fordulón.

A széria akkori versenyigazgatója, Derrick Walker indoklása szerint egyszerűen rájöttek, hogy az autók mérete és kialakítása, valamint a pályák szélessége nem megfelelő ahhoz, hogy biztonságosan kivitelezhessék az állórajtokat.