Larson: „Ha az Indy 500 halálra rémít, akkor nem hiszem, hogy belevágok újra”

Már csak néhány nap van hátra a 108. Indianapolis 500 edzéshetéig.

A legendás viadal nevezői között jelen állás szerint hét újonc szerepel, a legnagyobb figyelem azonban kétségkívül Kyle Larsont övezi.

A NASCAR Cup 2021-es bajnoka a sportág történetének mindössze hatodik pilótájaként vág neki a nagy duplázásnak, aminek során megkísérli teljesíteni a május utolsó vasárnapján, néhány óra különbséggel rendezendő Indy 500-at és Coca-Cola 600-at.

A kombinált, 1100 mérföldes távot eddig csak Tony Stewartnak sikerült maradéktalanul letudnia, miután 2001-ben hatodikként zárt a Brickyardon, majd a Charlotte Motor Speedwayen harmadikként látta meg a kockás zászlót.

„Az egyetlen dolog, ami miatt örülök, hogy végre eljutottam idáig az az, hogy többé már nem fogtok a felkészülésemről kérdezgetni” – nyilatkozta nevetve a FOX-nak Larson.

„Viccet félretéve, már tavaly január óta, sőt még annál is régebben tudtam, hogy bele fogok vágni. Talán van már két éve is. Készen állok arra, hogy megéljem életem egyik álmát és remélhetőleg jó munkát fogok végezni. Nagyszerű lehetőségem adódik erre egy remek csapattal.”

A 31 éves tehetség a McLaren 17-es Dallara-Chevyjét fogja vezetni a Hendrick Motorsports-cal partnerségben és a HendrickCars.com szponzorációjával.

Az elmúlt bő fél év során már három sikeresnek minősített teszten is túl van. Tavaly októberben, az IMS-en rögtön teljesítette a kvalifikációhoz szükséges Rookie Orientation Program mindhárom fázisát, majd idén tavasszal a Phoenix Racewayen is pályára vihette az autót.

Április közepén, a mezőny számára kiírt kollektív körözés során először nyílt alkalma arra, hogy más versenyzőkkel legyen egyidejűleg a pályán. A programot azonban az időjárás felülírta és a tervezett két nap helyett csak egy állt a csapatok rendelkezésére.

Larson a tesztet másodikként zárta a Team Penske-s – egyben regnáló Indy 500 győztes – Josef Newgarden mögött.

Az anyatermészet szeszélye miatt azonban továbbra sem tudott kellő időt többedmagával a pályán tölteni ahhoz, hogy alaposabban megtapasztalja, milyen is ezt az autót forgalomban vezetni.

A rendkívül húzós májusra való felkészülése kapcsán Larson elmondta, hogy lényegében szinte minden ugyanúgy zajlik, mint eddig.

„Nagyrészt mindent úgy csinálok, mint általában szoktam. Egy kicsit talán fegyelmezettebb vagyok, de ennyi. Az egészségi állapotom és edzettségi szintem az elmúlt pár évben jobb, mint valaha. Ebből a szempontból nem lesz gond. Nincs még egy olyan versenyző a világon, aki többet ülne a volán mögött, mint én. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött nem hiszem, hogy [ez a sűrű menetrend] kihívás lenne.”

Larson az Indy 500 és a vele párhuzamosan zajló Cup-szezonja mellett még saját sprint car szériájában, a High Limitben is megméreti magát az elkövetkezendő hetekben.

Ahogyan mindig, a családja támogatására most is maximálisan számíthat. Arra a kérdésre viszont, hogy a három gyermeke – a 9 éves Owen, a 6 esztendős Audrey és a 16 hónapos Cooper – felfogja-e, mekkora dolog vár az apjukra, nem tudott pontos választ adni.

„Fogalmam sincs. Szerintem tisztában vannak azzal, hogy az Indy 500 veszélyesebb [mint a többi szakág, ahol versenyezni szokott]. Owen már érti, hogy milyen komoly ez a program és nagyon izgatott miatta. Audrey kapcsán nem igazán tudom, hogy rendesen felméri-e már a helyzetet.

Mindenesetre biztos abban, hogy szaltózni fogok az autóval. Azt szokta mondogatni, ‘Miért versenyzel az Indy 500-on? Fel fogsz borulni!’. Remélhetőleg azért ez nem fog megtörténni.”

A tervek szerint Larson 2025-ben is megpróbálkozhat a duplázással, ő azonban egyelőre óvatos a „második menettel” kapcsolatban.

„Mindenekelőtt látni akarom, hogy miként alakul az első. Ha halálra rémít, akkor nem hiszem, hogy újra bele akarok vágni. Még nem tudom, meglátjuk.”

Elméleti síkon felmerült, hogy el tudná-e képzelni magát egy napon teljes szezonos IndyCar-pilótaként, mint két éve Jimmie Johnson?

„Soha ne mondd, hogy soha, de rengeteg road-futamuk van, én pedig nem ezeken a pályákon nőttem fel. Az indycaros srácok ebben a műfajban sokkal jobbak nálam. Én versenyképes akarok lenni, nem csak körözni a pályán.

Az életkoromból adódóan viszont nem hiszem, hogy sikeres lehetnék olyasmiben, amit tejesen újként kezdenék tanulni úgy 40 körül. Jimmie minden idők egyik legjobb stock-car versenyzőjeként bevállalta és a roadokon rendkívül szenvedett. Szerintem én sem tudnám nála jobban csinálni. Egyelőre nem látom magam teljes munkaidős IndyCar-versenyzőként, de térjünk erre vissza tíz év múlva, lehet, hogy akkor már más lesz a válaszom.

Most azonban egyáltalán nem vágyom erre, mert szerintem nagyon csúnyán el lennék verve.”