A semminél jobb volt: Lezajlott az IndyCar kísérleti luxusfutama

A semminél jobb volt: Lezajlott az IndyCar kísérleti luxusfutama
credit: Penske Entertainment/James Black





Nem tartogatott egetrengető izgalmakat az IndyCar 1 millió dolláros kihívása, annyira viszont mindenképpen jó volt, hogy kitöltse a két pontozásos verseny közti 6 hetes szünetet.

A kaliforniai The Thermal Club privát pályájára kiírt, bajnokságon kívüli forduló rendhagyó formátum szerint zajlott le.


A helyi idő szerint már a délelőtti órákban teljes egészében lezavart esemény rendhagyó formátuma szerint két heat-futammal döntötték el a tizenkét autóból álló főverseny rajtrácsát.

Mindkét, egyenként 10 körösre – vagy húsz percesre – kiírt viadal végén a hat legjobb jutott tovább a pénzdíjas döntőbe, ahol a fődíj 500.000 dollár volt.

Itt adja magát a kérdés, hogy akkor miért 1 millió dolláros kihívásnak nevezték el az eseményt?

Nos, minden egyes pilóta mellé beosztották a country club egy-egy tagját, akik az eredeti elképzelés szerint ugyanakkora összeggel gazdagodtak volna, mint amennyit az autójuk nyert. Ez a győztes esetében ugyebár 500.000 + 500.000 lett volna.

A tervet azonban elvetették, a verseny neve viszont változatlan maradt.

A (fél) nap egyetlen sárga zászlaját az első heat prezentálta rögtön a rajtnál, miután Scott Dixon kiforgatta Romain Grosjeant, aki aztán a pályára keresztben visszacsúszva eltalálta Rinus VeeKayt.

A Juncos Hollinger Racing franciája és az Ed Carpenter Racing hollandja innentől fogva már csak nézőként követhette nyomon az eseményeket.

„Ki fogja kifizetni a kárt?” – tette fel a kérdést Grosjean, aki érthető módon rendkívül dühös volt a kiesése miatt.

„Semmi rosszat nem csináltunk, az autónk mégis totálisan le lett zúzva!”



A Chip Ganassi Racing hatszoros bajnoka, vagyis Dixon folytatni tudta ugyan, a baleset miatt viszont áthajtásos büntetést kapott és végül csak a nyolcadikként ért célba, elbukva a főfutamban való részvételt.

Rajta kívül még olyan nevek búcsúztak a továbbjutástól, mint például Will Power és Kyle Kirkwood.


Átvitte viszont a lécet az elsőként célba ért Felix Rosenqvist, majd utána Scott McLaughlin, Josef Newgarden, Christian Lundgaard, Agustín Canapino és Colton Herta is.

A második előfutam már mindennemű incidens nélkül zajlott le.

A győzelmet itt Alex Palou ünnepelhette, de kivívta még a fináléban való szereplés jogát az idén már Angela Cullennel dolgozó Marcus Armstrong, továbbá Graham Rahal, Linus Lundqvist, Pietro Fittipaldi és Alexander Rossi is. Az elvérzettek között viszont ott volt Pato O’Ward, Callum Ilott és a pénteki kvalifikáción autót tört Marcus Ericsson is.

A döntő hosszát 20 körben határozták meg, félidőben beiktatva egy 10 perces szünetet, aminek során a csapatok kisebb módosításokat hajthattak végre, valamint teljesen meg kellett tankolni a gépeket. Kereket cserélni viszont már tilos volt, aminek hála az előre kiírt megszakítás előtt konkrétan lassúsági verseny alakult ki a pályán, mivel mindenki arra játszott, hogy a lehető legjobban spóroljon az abroncsokkal a mindent eldöntő második felvonásra.

Az új rajtot azonban Fittipaldi már nem látta meg.

Az RLL Racing pilótáját ugyanis diszkvalifikálták, mert a szabályok ellenére nem töltötték fel teljesen az általa vezetett Dallara-Honda tankját.

Az utolsó 10 kör több izgalmat produkált, mint a verseny első fele (mondjuk a csigatempóhoz képest ezt nem is volt nehéz elérni), a leintés pillanatában pedig a Chip Ganassi Racing ünnepelhetett.

A pole-ból startolt kétszeres, egyben regnáló bajnok Palou egyetlen kör erejéig sem adta ki kezei közül az első helyet, a befutóban 5.7929 másodpercet verve a másodikként zárt McLaughlinra, míg a dobogó legalsó fokát Rosenqvist csípte el.

Az elején a mezőny legdrasztikusabb gumispórolását prezentált Herta a negyedik helyig tudott feljönni, de top 5-tel távozott még a luxuspályáról Armstrong is.

Az IndyCar legközelebb április 21-én tér vissza immár egy „rendes” futammal az utcai pályák Indy 500-ának számító Grand Prix of Long Beach képében.