Megkattant rajongók, eltévedt pilóták és egy guminő a volán mögött – Ez volt a világ legőrültebb versenye

Megállapítottuk már egy párszor, hogy kevés olyan sportág létezik, amely történelme során annyi rendhagyó eseményt vonultatott volna fel, mint az autóversenyzés.

Az 1983-as sebringi 12 órás azonban minden addigi őrületre rátett egy lapáttal, aminek révén máig a világ talán legbizarrabb viadalaként hivatkoznak rá.

Az Egyesült Államok második legismertebb hosszútávú versenyének 1950 óta íródó históriája nem fukarkodik a különleges sztorikban.

1955-ben például néhány, a kvalifikáción elbukott sofőr önkényesen csatlakozott a rajtnál a mezőnyhöz és egészen addig köröztek a pályán, amíg az illetékesek le nem parancsolták őket onnan.

Tizennégy évvel később, az 1969-es verseny után pedig nem más, mint Roger Penske Chevrolet-Loláját fújták meg máig ismeretlen tettesek a csapat vontatójáról és később már csak az autó darabjait találták meg.

A sebringi 12 órásnak ráadásul közvetve a kriminalisztika nagykönyvébe is sikerült bekerülnie, miután Charles Manson szektája, a ‘Család’ által 1969-ben meggyilkolt hollywoodi sztárfordrász, Jay Sebring a verseny iránti rajongása által vezérelve vette fel ezt a vezetéknevet.

A tizenkét órás viadallal kapcsolatos, különleges sztorik sorát még hosszan lehetne folytatni.

Egy azonban biztos, semmi sem veheti fel a versenyt az 1983-as felvonással, ami annyira bizarr, mi több, hihetetlen fordulatokat tartogatott, hogy egy külön fejezetet érdemel a motorsport történetében.

AZ IMSA Camel GT bajnokság naptárának részét képezett ’12 Hours of Sebringnek’ ebben az évben több változással is szembe kellett néznie.

Az új GTP-prototípus érkezése már önmagában komoly jelentőséggel bírt, a legnagyobb szenzációnak azonban magának a pályának módosítása számított.

A Sebring International Raceway korábbi 5.4 mérföldes vonalvezetését 4.75 mérföldre csökkentették annak érdekében, hogy elkerüljék a létesítmény érintett területeivel osztozó repülőtér kifutópályáit.

A szám szerint tizenkettedik alkalommal megrendezett verseny már jóval a zöld zászló előtt rekordot állított fel, miután 98 autóra szóló nevezés érkezett, ebből 84 pedig – köztük nemzetközi topcsapatok, régi IMSA-gárdák és félprofi klubversenyzők egyaránt – végül ott is lehetett a rajtnál.

A hétvége bizarr alaphangulatát már a pénteki napon megteremtette egy rajongó, aki konkrétan ellopta a pace cart. A férfit még a Sebring International Raceway (SIR) területén elkapták, tettét pedig később azzal magyarázta, csak kölcsön akarta venni az autót, hogy elugorjon egy közeli vegyesboltba bevásárolni, ami után természetesen vissza is vitte volna a járművet a pályára.

A rendőrség persze nem volt túlságosan lenyűgözve az úriember mentegetőzésétől, aki az elkövetkezendő órákat már a fogdában volt kénytelen eltölteni.

Mindeközben két másik férfi a SIR-re igyekvő nézőkre, egészen pontosan azok pénzére fente a fogát.

A sebringi 12 órás nem csak az egymás ellen küzdő autókról nevezetes, hanem a pálya melletti kempinghangulatról is.

A nyársalással egybekötött versenynézésre készülő rajongóknak azonban csalódniuk kellett, mivel a helyi politikai vezetés 1983-ban úgy döntött, onnantól fogva szigorúan tilos tűzifát bevinni a SIR területére.

Itt jött a képbe két minden hájjal megkent csaló, akik a pálya felé vezető, rendkívül forgalmas útszakaszon felállítottak egy bódét, amelyben kedvező áron kínálták a fahasábokat arra játszva, hogy az emberek többségének nincs tudomása a tiltásról.

A terv be is jött, a szurkolók villámgyorsan felvásárolták a készletet, amit aztán az új szabály értelmében, annak rendje és módja szerint a pálya bejáratánál el is koboztak tőlük.

Ezeket a hasábokat a SIR alkalmazottai a kapu melletti üres területen gyűjtötték össze, ahonnan aztán a csalók szépen-nyugodtan meg is fújták, hogy aztán a kis bódéjukban ismét árulhassák.

Ki tudja hány gyanútlan rajongónak sikerült így újra és újra eladniuk ugyanazokat a fahasábokat, mire pedig kiderült a turpisság, már bottal lehetett ütni a nyomukat.

A tűzifa-tilalom azonban később is keltett bonyodalmakat.

A versenyt tradicionálisan március közepén rendezték, az időjárás azonban jóval hűvösebb volt az ilyenkor megszokottnál.

Néhány néző azzal a felkiáltással, hogy „szórakozni jöttünk, nem megfagyni”, elindult a repülőtér területére némi tüzelőanyag reményében, amit meg is találtak egy régi, látszólag használaton kívül faház képében.

Nem is kellett nekik több és nyomban elkezdték szétszedni a bejárati részt, valamint a tetőszerkezetet.

Ekkor azonban teli torokból üvöltve megjelent egy férfi, egyes források szerint ráadásul puskával a kezében.

Mint kiderült, amit a fagyoskodó rajongók kiszuperált reptéri melléképületnek néztek, valójában a joggal dühöngő úriember otthona volt.

Mindeközben a pályán már javában zajlott a 12 órás, a csapatok és a szervezők pedig hamarosan egy komoly problémával szembesültek.

Az IMSA-nál ugyanis rájöttek arra, hogy jelentősen elszámolták magukat és a pálya területén nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű üzemanyag a verseny befejezéséhez.

A helyzet súlyosságát jól szemléltette, hogy nem csak néhány autóról volt szó, hanem a komplett mezőnyről.

Ilyen esetekben az a bevett gyakorlat, hogy teherkocsival hozatnak extra üzemanyagot a helyszínre, 1983-ban azonban még ez sem ment simán.

A jármű időben meg is érkezett a SIR-hez, ahol viszont kiderült, hogy egyaránt túl széles és nehéz ahhoz, hogy biztonsággal ráengedhessék a paddock feletti hídra.

Az IMSA tisztviselőinek így nem maradt más választásuk, mint elrendelni egy rendkívüli sárga zászlós szakaszt, ami alatt a nagyméretű jármű a pálya belső területén keresztül eljuthatott a pitlane-re.

A verseny mindeközben elérte a hatodik órát, a favoritok között pedig valódi csillaghullás kezdődött. Az egyik nagy csalódást a pole pozíciós, Derek Bell, Michael Andretti és John Paul Jr. által vezetett, Henn’s Swap Shop Racinges Porsche 935 szolgáltatta, amely motorhiba miatt a féltávig sem jutott el.

Nem a favoritok kiesése szolgáltatta azonban a legkomolyabb sztorikat a SIR-en, ahol valódi Benny Hill Showba illő jelenetek is lezajlottak.

Korábban sem volt példa nélküli, hogy egy-két versenyző a reptéri szakaszon egyszerűen elvétette a vonalvezetést.

A frissen átfazonírozott pályán azonban már többen is konkrétan E-L-T-É-V-E-D-T-E-K.

Egy – sajnálatos módon egyetlen forrás által sem megnevezett – pilótának például sikerült olyannyira összezavarodnia, hogy pánikszerűen leparkolt, majd felmászott az autója tetejére abban reménykedve, hogy onnan jobban belátja a területet és végre rájön hol is tartózkodik éppen.

A döbbenete ekkor csak tovább fokozódott, miután észrevette, hogy tőle nem messze több tucat tehén legelészget békésen.

Hamarosan kiderült, hogy emberünk nem csak a vonalvezetéséről tért le, de a SIR teljes területét elhagyta és az egyik szomszédos ranchen kötött ki.

A bizarr eseményekről a rajongók is gondoskodtak.

A pace cart vásárlási célból eltulajdonító, fentebb említett illető után a biztonságiaknak a verseny kellős közepén is bőven akadt dolguk mindenre elszánt nézőkkel.

A legkirívóbb eset az egyik 935-ös Porsche főszereplésével zajlott le.

A jármű egy műszaki hiba következtében egyszerűen megállt a pálya közepén, amiért a szabályoknak megfelelően el is indult egy vontatóautó.

Ekkor jött a képbe egy minden bizonnyal hardcore szurkoló, aki berohant a még ott veszteglő Porschéhez és elkezdett arról letépkedni mindent, amit csak tudott, még a visszapillantótükröt és az ablaktörlőt is.

Az ilyesfajta megmozdulás nem számított túlzottan kirívónak, hiszen korábban például a Daytona 24-en és a Le Mans-i 24 óráson is akadt példa a szuvenírek ezzel a módszerrel történő begyűjtésére.

1983-ban, Sebringen azonban még ezt is sikerült egy újabb, bizarr, egyúttal nevetséges szintre emelni. Amikor ugyanis az autót elvontatták a csapathoz, a szerelők egy nem várt kis extrával szembesültek.

A volán mögött ugyanis teljes pompájában ott feszített egy felfújt guminő.

Az, hogy az ereklyevadász rajongó műve volt-e, vagy a pálya és a pitlane közötti úton támadt valakinek ötlete erre a csínyre, soha nem derült ki.

Ez utóbbi eshetőség kapcsán viszont felmerülne a kérdés, hogy mégis mit keresett egy ilyen „játékszer” egy sportbírónál/egyéb alkalmazottnál?

Na, de lépjünk tovább.

A verseny kereken ötven százalékos amortizációt produkált, miután csak negyvenkét autó jutott el a kockás zászlóig.

A sok kiesés miatt alakulhatott ki végül az a helyzet, hogy alig két órával a vége előtt egy GTO osztályos gép, a korábbi Daytona 24 kategóriagyőztes Mazda RX-7 vette át az abszolút vezetést.

A Rick Knoop és Pete Halsmer vezette autó menetelése azonban nem tartott sokáig, mivel fékproblémák miatt egy rendkívül hosszúra nyúlt pitkiállást kellett beiktatniuk.

Ezen a ponton az abszolút első helyet a legendás Hurley Haywoodhoz fűződő Porsche 935 örökölte meg, a technika ördöge azonban elektronikai gondok képében őt is utolérte.

A fejetlenség közepette az élre a 934-es Porschével Wayne Baker került, neki azonban erről fogalma sem volt.

A csapata ugyanis annak érdekében, hogy megkíméljék a felesleges stressztől csak annyit közölt vele, hogy a saját kategóriáját vezeti, az összetettbeli pozíciójáról viszont direkt nem tájékoztatták.

Baker – tudtán kívül – nagy előnnyel uralta a viadalt, amikor is az 1-es és 2-es kanyar között észrevett egy civilt bóklászni a pályán.

Wayne azonnal értesítette a versenyirányítást, amire reagálva a biztonságiak gyorsan a területre özönlöttek és el is kapták a férfit, aki állítása szerint csak az elveszett kutyáját kereste.

Az utolsó negyedóra sem telt el bizarr közjáték nélkül, miután több versenyző is jelezte, hogy a hátsó egyenesben egy aligátort véltek látni. A pálya emberei átfésülték a területet, de végül nem találtak semmit.

A helyi állatállomány mindenesetre szolgáltatott már bonyodalmakat a korábbi sebringi 12 órás versenyek során.

A vaddisznók és szarvasok kezdettől fogva komoly fenyegetést jelentettek a SIR-en, méghozzá olyannyira, hogy az ötvenes években felfegyverzett lovasrendőröket alkalmaztak annak érdekében, hogy szükség esetén kilőjék a pályára tévedt állatokat.

Bár az évtizedek során számos óvintézkedést tettek, tökéletesen mégsem tudták kivédeni az illetéktelen négylábú behatolókat.

1982-ben a filmszínész James Brolin Porsche 924 Carrerájával elütött egy vaddisznót.

Az autó kisebb horpadásokkal megúszta a kalandot, az állat viszont ott helyben kimúlt.

A Brumos Racing emberei a „ha az élet citromot dob feléd, akkor csinálj belőle limonádét” elvet követve a garázsukba vitették a tetemet, később feldolgozták, végül pedig a csapat tagjainak tányérján landolt különféle fogások formájában.

Apropó leintés, a kockás zászlót Wayne Baker látta meg elsőként, aki rögtön ünnepelni is kezdte a kategóriagyőzelmét.

A csapata azonban a rádión keresztül váratlanul megszakította a versenyző örömujjongását:

„Wayne, várj egy kicsit, valamit még tudnod kell.”

Bakerben ekkor saját bevallása szerint megállt az ütő, mert azt hitte, az IMSA valamiért kizárta.

A valóság azonban ennél jóval kellemesebb volt.

„Az a helyzet, hogy…” – a csapatvezető itt tartott egy kis hatásszünetet.

„Az összetettet is megnyerted. Gratulálok.”

Ennél stílszerűbb befejezést nem is kaphatott volna a 12. sebringi 12 órás.

Csalók, őrült rajongók, szervezési hiányosságok, eltévedő versenyzők és a végén egy olyan abszolút győztes, aki elől a saját csapata egészen a leintésig titkolta, hogy komoly előnnyel vezeti az összetettet.

Méltó zárszó volt ez a világ valaha volt talán legbizarrabb versenyéhez.

Ha ez nem volt elég, akkor további érdekességeket Sebringről az alábbi cikkben is olvashatsz:

>>>>>Mi köze volt a sebringi 12 órás versenynek Charles Mansonhoz?