Az megvan, hogy a 90-es években a CART fel akarta vásárolni az F1-et?
Számos cikk született már az USAracingen is (pl. itt és itt) arról, hogy milyen törekvéseket tett Bernie Ecclestone az aranyakorát élt CART bekebelezése érdekében.
Arról azonban szinte alig esik szó, hogy két évtizeddel ezelőtt ennek fordítottjára is akadt példa.
Az amerikai open-wheel akkori csúcsát képező CART ugyanis konkrétan ajánlatot tett a Forma-1 felvásárlására.
Mint ismeretes, az 1979-ben alapított Championship Auto Racing Teams, vagyis a CART a huszadik század vége felé közeledve jelentős növekedést produkált nem csak az amerikai kontinensen, de Európában is.
A szervezet menetelésébe azonban Tony George 1996-ban mélyen belevágta a tőrt, miután létrehozta az Indy Racing League-et. Az Indianapolis 500-at is tulajdonlott Hulman család sarja – aki ekkoriban az IMS elnöke is volt – természetesen a nagy versenyt is a saját bajnokságába integrálta, ez pedig már önmagában véve óriási csapás volt a CART számára.
Az amerikai open-wheel polgárháború kitört.
Ennek eseményeibe most nem szeretnék bővebben belemenni, akit érdekel annak ajánlom a kifejezetten ezen időszakra kihegyezett cikksorozatot, ami erre a linkre kattintva érhető el.
Ugorjunk most inkább 1998-ba, amely évben a CART hivatalosan is bevonult a New York-i értéktőzsdére.
A siker érdekében a szervezet jelentősen megnövelt tőke mellett hajtotta végre legelső, nyilvános részvénykibocsátását. A potenciális befektetőket azzal próbálták bevonzani, hogy ígérték, a pénzükön további versenysorozatokat vásárolnak fel.
A cél ugyanis nem más volt, mint létrehozni egy olyan motorsport-birodalmat, aminek révén az amerikai open-wheel le tudja nyomni a NASCAR-t.
A CART teljes jogúan meg is szerezte a két akkori legnagyobb nevelőszériát, az Indy Lighsot és az Atlantic Championshipet.
A következő kiszemeltjük azonban ennél jóval nagyobb kalibert képviselt.
A Forma-1-et.
„Nyilvános részvénytársaságként muszáj megfelelően felhasználni az elérhető anyagi forrásokat, mi pedig már nagyon sok pénzt elköltöttünk” – idézte a Forbes a CART akkori ügyvezetőjét, Andrew Craiget.
„Több, mint százmillió dollár volt a mérlegünkön és további kölcsönöket kapni sem volt nehéz. Számos sportot megvizsgáltunk, beleértve azt is, hogy a Forma-1 eladó-e.”
Az üzleti életben jól ismert Craig ekkor már otthonosan mozgott a sportvilágban.
Az egyik legnagyobb, sportmarketinggel foglalkozó vállalat, az ISL égisze alatt többek között az olimpiai játékok, valamint a labdarúgó eb-k és vb-k szponzorációs programjaiért is felelt.
Mindebből adódóan közvetlen kapcsolata volt olyan világcégek felső vezetésében is, mint pl. a Panasonic, a FedEx, a Coca-Cola, a Texaco és a Visa.
Abban, hogy a kilencvenes évek derekán a CART anyagilag jövedelmező szervezetté vált és eljutott a tőzsdéig, tagadhatatlanul Craignek volt a legnagyobb szerepe.
A versenysorozat ekkor már közel 200 országban volt látható a televízióban, továbbá egyre több nemzetközi futam is körvonalazódni kezdett a naptárban.
Itt jött a képbe Bernie Ecclestone.
Kapcsolódó:
>>>>>Hogyan nyírjunk ki egy világhódításra készülő versenysorozatot?
>>>>>Amikor a CART majdnem az F1 hivatalos B-ligája lett
A Forma-1 kereskedelmi jogait akkoriban birtokló brit sorsa 1998-ban eléggé bizonytalan volt.
Az akkor 68 éves üzletember szívproblémákkal küszködött, ami miatt egy év múlva komoly műtéten is átesett.
Ecclestone be akarta biztosítani a családja jövőjét. Ennek érdekében megkísérelte az F1-et bejegyeztetni a londoni tőzsdén, de a tőzsdefelügyelet trösztellenes vizsgálatának eredménye végül útját állta.
„Jól ismertem Bernie-t” – folytatta Craig.
„Londonban találkoztunk, hogy beszéljünk arról, hogy a CART felvásárolná az F1-et. Véleményem szerint Bernie fő motivációja a megbeszélésünk idején a kíváncsiság volt. Mi olyasmit hajtottunk végre, ami neki nem sikerült, vagyis, hogy nyilvános részvénytársasággá váltunk.
Sikeresen véghez vittük és ő tudni akarta, mi zajlik ott. Ugyanakkor szerintem soha nem szándékozta igazából eladni az F1-et. Hívtam kétszer, vagy háromszor is pénzügyi információkat kérve, de nem küldött semmit.
A CART hajlandó lett volna kölcsönt felvenni azért, hogy megvegye az F1-et. Az egyik legnagyszerűbb dolog Amerikában a tőkéhez való hozzáférés. Jó kimutatásaink voltak az anyagiak terén. […]
Megszereztük az Indy Lightsot, az Atlanticot és továbbiakat is szerettünk volna magunknál tudni, így természetes volt, hogy elkezdtünk beszélgetni az F1-ről is. Kiléptünk a piacra, pénzt gyűjtöttünk, a kérdés pedig már csak az volt, hogy mit fogunk vele csinálni. Nem lett volna annyira nehéz megvenni az F1-et.”
A CART-nak azonban nem csak a világbajnoki sorozat bekebelezése volt az egyetlen, eltúlzottnak ható ötlete.
Még jóval azelőtt, hogy eluralkodott volna az eSport-őrület, a szervezet elkezdte tervezni a „29. autó” névre keresztelt projektjét.
A mezőnyben ekkoriban 28 gép szerepelt, a plusz egy nevező pedig egy virtuális autót takart, amivel a rajongók versenyezhettek volna a valódi futamokkal egy időben.
„Bár az ehhez szükséges technológia még nem állt rendelkezésre, elméletben lehetséges volt. Muszáj lett volna rengeteg pénzt beleölni, hogy valósággá váljon. Őszintén szólva, más prioritásaink lettek.”
Nem meglepő módon a projekt villámgyorsan kútba is esett.
(Érdekesség, hogy szűk két és fél évtizeddel később viszont a NASCAR kísértetiesen hasonló terveket kezdett szövögetni. Bővebben itt olvashatsz róla: Hamarosan akár te is csatlakozhatsz a NASCAR Cup mezőnyéhez )
Craig azonban akkoriban már egyáltalán nem bánta a projekt meghiúsulását, mivel a néhány évvel korábbi, internet-bumm után a befektetők már kezdtek elidegenedni a technológiával összefüggésben álló cégek részvényeitől.
„Kihívás egy sportszervezetet tőzsdére vinni, mivel a befektetők nem veszik elég komolyan. Ráadásul ez az internet-lufi kipukkanásának idején történt. Ebből adódóan a prezentációinkban már úgy mutattuk be magunkat, mint egy tradicionális vállalat, egy gyártó. Mi versenyeket gyártottunk és adtunk el profit céljából. Nem mondtuk, hogy az internetre, vagy erre, vagy arra fókuszálunk. Ekkor hirtelen a befektetők is elkezdték realizálni, hogy mi nem csak a vicces srácok vagyunk a sport világából, hanem igazi üzletemberek.”
A CART kiemelt részvényesei maguk a csapatok voltak.
„Huszonnégy franchise volt elérhető, amiből egy gárda maximum kettőhöz juthatott hozzá. Amikor nyílt társasággá váltunk, akkor franchise-onként 8 millió dollár ütötte a markukat. Emlékszem, hogy Dan Gurney felhívott és azt mondta, ‘Andrew, kaptam egy csekket 16 millió dollárról, ez a legnagyobb csekk, amit valaha kézbe fogtam!’.
Craig 2000-ben hagyta ott a CART-ot, hogy megalapítsa saját marketingcégét, ami később oroszlánrészt vállalat többek közt abban is, hogy tető alá lehetett hozni az F1 azeri nagydíját.
A CART jövője viszont a kétezres évek elején megpecsételődött és 2003-ban csődöt is jelentettek.
Ennek részleteiről az alábbi cikkben lehet olvasni:
