Nem érzi jól magát az 55 G-s balesete után Ryan Blaney, de készen áll a Daytona 500-ra
Bő hat hónap leforgása alatt két 50 G feletti balesetnek lett a szenvedő alanya Ryan Blaney.
A regnáló NASCAR Cup-bajnokot az augusztusi, daytonai alapszakasz-finálén ütötték ki, a becsapódás pillanatában pedig nem kevesebb, mint 70 G erőhatás érte.
Most csütörtökön, a Daytona 500 kvalifikációs duel-futamán szintén önhibáján kívül találta magát a falban, a fogvédőjén elhelyezett szenzorok pedig ezúttal 55 G-t mértek.
„Vannak fájdalmaim, talán még komolyabbak is, mint tegnap” – ismerte el a szombati sajtótájékoztatóján.
„A nyakamtól lefelé végig a hátamon és a vállaimon teljesen befeszültek az izmok. Minden más rendben van, mentálisan is jól vagyok. Ha holnap meg lehet rendezni a versenyt, akkor remélhetőleg készen fogok állni rá. Abban az esetben pedig, ha [a fenyegető eső miatt] hétfőre kell halasztani nyerek plusz egy napot és még jobban leszek.”
Blaney helyzetét nehezíti, hogy a Team Penske orvosi stábjának jelentős része – köztük a fizioterapeutával – a duelek után elhagyta Daytonát és csak az 500 előtt térnek vissza. Emiatt az ohiói pilótának az elmúlt napokban egyedül kellett megküzdeni a sérüléseivel, komolyabb rehabilitáció nélkül.
Állítása szerint azonban nem az utóbbi két csattanása volt a legrázósabb.
Tavaly júniusban Nashville-ben a pálya SAFER-borítás nélküli, színtiszta betonfalát találta el frontálisan. Az erőhatásokról nem áll rendelkezésre információ, mivel Blaney akkor nem viselte a Wake Forest Egyetem által kifejlesztett, az ütközések energiáját mérő speciális fogvédőt.
Ezt az incidenst karrierje legrosszabb élményeként definiálta, amit követően napokon keresztül agyrázkódásra utaló tünetei is voltak és ez hatással volt a lelkiállapotára.
A baleset utáni időszakban a pittsburgh-i egyetem fejsérülésekre szakosodott intézményének vezető neurológusa, dr. Micky Collins segítségét kérte, aki korábban többek közt Dale Earnhardt Jr.-t és Oliver Askew-t is kezelte.
Tünetei ellenére egyetlen futamot sem kellett kihagynia.
Blaneyt frusztrálja, hogy mindig mások hibájának issza meg a levét, de elfogadja, hogy ez egy ilyen szakma.
„Több becsapódást kell elviselnem, mint amennyit szeretnék, de ez a sportunk része. Amikor belevágsz, tisztában vagy a kockázatokkal. Egyikünk sem úgy ül be az autóba, hogy az jár a fejében ‘remélem nem kapok megint egy ütést’. Csak arra összpontosítunk, hogy megpróbáljuk megnyerni a versenyt.
Nem hiszem, hogy megviseltek volna az eddigiek. Pocsék érzés, ha fájdalmaid vannak és a baleset utáni reggel nehezedre esik megmozdulni is, de ilyenkor beveszel egy Advilt és túllendülsz rajta. Ennyit tehetünk. Szeretjük, amit csinálunk és soha nem gondolunk a sport negatív oldalára.
[A bukások után] alaposan kivizsgáljuk, mindent megtettünk-e annak annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyek a pályán. Ha a válasz igen, akkor klassz! Ha viszont nem, akkor igyekszünk dolgozni rajta. Az ember mindig tanul. Ennyit tehetünk.”
KAPCSOLÓDÓ:
