Már megint meg akarják erőszakolni az Indy 500-at

Már megint meg akarják erőszakolni az Indy 500-at
credit: Penske Entertainment/John Cote





Ismét terítékre került az a szabályváltoztatás, ami nem is olyan régen még egyszerre váltott ki népharagot és tette közröhej tárgyává a világ legnagyobb múltú pályaversenyét.

Az Indianapolis 500 tradícióinak egyik kőbe vésett részét a mezőny létszáma jelenti. Függetlenül attól, hogy hányan és kik adják be nevezésüket, a rajtrácson csak harminchárom hely vár gazdára.


Ennek a regulának köszönhetően a kvalifikáció legalább annyi izgalmat, ezzel együtt pedig drámát szolgáltatott a történelem során, mint maga a verseny.

Szupersztár pilóták és patinás csapatok buktak el, ahogyan arra is számos példa akadt, hogy abszolút esélytelennek vélt, valódi sötét lovak vívták ki az indulás jogát. Nem volt kivételezés, pusztán a kvalifikáción elért legjobb négykörös átlagsebesség számított.

Így történhetett meg például, hogy az 1992-es IndyCar bajnok Bobby Rahal a partvonalról volt kénytelen végignézni a következő évi Indy 500 küzdelmeit, de említhetnénk az 1995-ös felvonást is, amely az egy esztendővel korábban még győzelmet ünnepelt Team Penske autói nélkül startolt el.

Ez az Indianapolis 500 – konstatálták az ilyen drámákat a rajongók és velük együtt maguk a csapatok is.

Eljött azonban az 1996-os, második nagy open-wheel szakadás, ezzel együtt pedig az 500 első nagy „kiherélése”. Az újonnan létrejött Indy Racing League-et Tony George az Indy 500 köré építette fel, ebből adódóan pedig rögtön életbe is léptette a hírhedt 25/8-as szabályt. Ennek megfelelően a harminchárom fős rajtrács huszonöt helyét garantáltan fenntartották az IRL autói számára, a részidős/külsős nevezők pedig csak a maradék pozíciókért szállhattak harcba.

A tradíciók ilyen módon történő arcon csapása hatalmas botrányt keltett. Nem meglepő módon hamar törölték is a szabályt és az 1998-as Indy 500-nak már ismét mindenki ugyanolyan feltételekkel vágott neki, az indulás jogát a kvalifikáció által eldöntve.

Azt hihetnénk, ezzel végleg el is földelték a kivételezésen alapuló szabályt.

Nos, nagyobbat nem is tévedhetnénk.


Pato O’Ward megkezdi kvalifikációs kísérletét a 2023-as Indy 500-ra (credit: Penske Entertainment/Doug Mathews)

Az IndyCar mezőnyében szereplő gárdák közül már többen éles kritikát fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy a többi, élvonalbeli sportligával ellentétben itt nem származik előnye azoknak, akik a teljes szezonra elkötelezik magukat.

A széria koronaékszerének számító Indy 500-on rendre felbukkanó, csak erre az egy fordulóra nevező csapatok miatt továbbra is komolyan fennáll az esélye annak, hogy – 33-nál több jelentkező esetén – kiütnek a futamról egy full munkaidős alakulatot.


2018-ban például James Hinchcliffe nem tudta kvalifikálni magát a Schmidt Peterson Motorsports-cal (a mai Arrow McLaren jogelődje), 2021-ben kis híján Will Power vérzett el a Team Penske-vel, tavaly pedig a rajtrács utolsó soráért négy szintén komplett idényt vállalt autó harcolt az RLL Racing triója – Jack Harvey, Christian Lundgaard és Graham Rahal -, valamint a Dale Coyne Racing w/ Rick Ware Racing újonca, Sting Ray Robb révén.

A kieső Graham lett, akinek azonban mégis sikerült indulnia a versenyen a sérült Stefan Wilson helyetteseként a Dreyer & Reinbold Racing gépében.

Az RLLR eredetileg általa vezetett #15 Dallara-Hondája viszont nem lehetett ott a mezőnyben, ezzel párhuzamosan ráadásul a konkurens Chevy égisze alatt kellett megméretnie magát. A csapat tehát veszített.


Ezzel párhuzamosan azonban gond nélkül túljutott a kvalin Rahalék csak erre a fordulóra nevezett 44-ese Katherine Legge-gel, ahogyan az időmérő után nyugodtan hátradőlhetett a szintén „Indy-only” Abel Motorsports is R. C. Enersonnal.

„Gondolhatják, hogy a [a 15-öst szponzoráló] United Rentalsszal folytatott telefonbeszélgetésünk nem volt valami kellemes” – emlékezett vissza erre az időszakra idősebb Rahal.

„Becsületükre legyen mondva teljesen tisztában voltak a helyzettel, de nyilván annak örültek volna, ha látják az autójukat a versenyen. Szeretem az Indy 500 kvalifikációját, de talán egy kis tiszteletet kellene tanúsítani azok felé, akik ekkora elköteleződésről tesznek tanúbizonyságot.”

Az első hírek tavaly röppentek fel arról, hogy az IndyCar fontolgatja egy, a NASCAR-ból ismert charterekhez hasonló rendszer bevezetését.

Ennek részeként a teljes szezonos program iránt elkötelezett csapatokat szeretnék kiemelni, többek között a bevételekből származó – a jelenlegi Leade’s Circle-ben kiosztottnál magasabb – részesedés növelése révén.

Az Indy Star legfrissebb információi szerint pedig a potenciális előjogok között ott szerepel még a minden egyes futamon való garantált indulás lehetősége is.

Ez a forgatókönyv abszolút nem meglepő, lévén Roger Penske már a 2020-as hatalomátvétele előtt maximálisan szorgalmazta az állandó csapatoknak alanyi jogon járó versenyrészvételt.

Az üzletember szerint ha a szponzorok és egyéb partnerek nem látják az általuk támogatott autót az Indy 500-on, akkor annak nagyon komoly következményei lehetnek.

A teljes szezonra elköteleződött csapatoknak garantálni kell a rajtrácson való helyet” – nyilatkozta Penske még 2019-ben.

„Azt kell tenni, ami a széria szempontjából a legjobb, leszámolni az egyéni egóval és meghozni a helyes döntést.”

Akkor Chip Ganassi is egyetértett a szabálymódosítással:

„Roger már jól tudja, milyen érzés ha nem tudsz ott lenni a versenyen. Hála Istennek ez velem még nem fordult elő, de teljes mértékben egyetértek vele. Egy egész szezonon át elkötelezed magad a széria felé. Az elköteleződés pedig tényleg azt jelenti, amit.

Egy azonban biztos, a rajongók zsigerből gyűlölik a fentebb említett 25/8-as szabályhoz hasonló újabb regulának még csak a gondolatát is.

„Ugyanannyira ismerem ennek a helynek a történelmét, mint bárki más” – jelentette ki a téma kapcsán a Meyer Shank Racing társtulajdonosa, Mike Shank.

„Úgy nőttem fel, hogy bálványoztam [az IMS-t] és 2021-ben volt szerencsém meg is nyerni az Indy 500-at. Emellett viszont azzal is tisztában vagyok, hogy változnak az idők.

Megértem a szurkolók ellentétes álláspontját, de én azokra is gondolok, akik teljes mértékben elkötelezettek a sport iránt, hosszú évek óta itt vannak és minden egyes nap belefektetnek.

A kritikusoknak pedig látniuk kellene a bevételi kimutatásunkat és akkor rögtön egyetértenének velünk.


A csapatok szponzorációs háttere nagyban függ az Indianapolis 500-tól. A sportban jelenlévő vállalatok, márkák többsége nagy valószínűséggel messze nem ölne ennyi pénzt az IndyCarba a legendás viadal nélkül.

Erre ékes példa az Andretti 2011-es botránya is:

>>>>>Köszi, hogy kvalifikáltad az autónkat az Indy 500-ra…Ki vagy rúgva!


A legtöbben [a szériában] ezen a véleményen vannak” – folytatta Shank.

Nem beszélünk róla szívesen, mert mindannyian tiszteljük a múltat és nem szeretnénk arcon csapni, de ott van az üzleti oldal. Szükségünk van arra, hogy finanszírozzuk a működésünket, ez a pénz pedig az Indy 500-ból származik.

Ez mindennek a gyökere. Olvastam néhány rajongói hozzászólást, tudom, hogy ők szenvedélyesen rajonganak [az 500 hagyományaiért], mert ezen nőttek fel. Ugyanakkor az én túlélésem is számít azoknak az embereknek az érdekében, akik nekem dolgoznak.



A vadonatúj charterhez hasonló – vagy ahogyan Penske-ék hívják – tagsági modell jelenlegi is kidolgozás alatt áll, de minden jel arra mutat, hogy valóban komoly esély van a komplett idényt vállalóknak biztosított rajthelyre.

„Mindenképpen hozzáadott értéket jelentene a csapatok számára” – szögezte le a Penske Entertainment elnök-vezérigazgatója, Mark Miles.

„Át fogjuk beszélni. Bármi is történjen, biztosra akarunk menni arra vonatkozóan, hogy a jövőben is lesznek kiesői az Indy 500 kvalifikációjának. Több dolog is megfontolás alatt áll, de végső soron a bumpolás hagyománya rendkívül fontos az Indy 500 számára. Meg kell találni a módját annak, hogy ez folytatódjon.”

A garantált rajtrács azonban kétélű fegyver.

A főmunkaidős csapatok üdvözölnék, az extraként csatlakozók viszont ebben az esetben már komolyan mérlegelnék, hogy megéri-e nekik dollármilliókat beleölni a Május Hónapba. Jelenleg 33 helyért harcolhat mindenki, az ötlet megvalósulása esetén viszont a számukra rendelkezésre álló pozíciók száma jelentősen lecsökken.

Ez pedig odáig vezethet, hogy olyan izgalmas programok nélkül maradhat az 500, mint amilyen például idén lesz Kyle Larson debütálása a McLaren negyedik, részidős gépével.

Arról pedig, hogy milyen jól muzsikál a charter-rendszer a NASCAR-ban ebben a cikkben olvashatsz bővebben:

>>>>>Lejárt a határidő: Fordulóponthoz érkezett el a NASCAR fennállását fenyegető polgárháború