Super Tex – Az autósport legkeményebb csávója

Foyt egy valódi, élő legenda, két lábon járó ikon, az amerikai autósport nagybetűs Hőse, akinek nevét még azok is ismerik Torontótól Sydney-ig, akiket amúgy nem hoznak lázba az Újvilág versenypályái.

A kőkemény texasi a mai napig az egyetlen olyan pilótának számít, aki egyaránt meg tudta nyerni a daytonai és első nekifutásra a Le Mans-i 24 órás viadalokat, a sebringi 12 órást, a NASCAR Daytona 500-át, valamint az Indianapolis 500-at.

Utóbbi futamot tekintve ráadásul Foyt elsőként hajtotta végre azt a bravúrt, hogy négy alkalommal is kortyolhatott a világ leghíresebb tejesüvegéből (1961, 1964, 1967, 1977), amely fegyvertényt azóta is csak három kollégájának sikerült végrehajtania Al Unser, Rick Mears és Helio Castroneves személyében.

Az IndyCar versenyzés világában begyűjtött legtöbb győzelem és bajnoki cím csúcsát azonban máig Foyt tartja összesen 67 megnyert versennyel és hét abszolút elsőséggel.

Még egy pillanatra visszatérve az Indianapolis 500-ra: a ‘Super Tex’ becenevet viselő klasszis zsinórban 35 éven át volt a mezőny tagja, a már említett négy győzelmét pluszban csak még különlegesebbé teszi, hogy ebből kettőt orr-, kettőt pedig farmotoros autóval ért el.

Azt pedig már tényleg csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az 1967-es Indy 500 és Le Mans-i elsősége között alig tíz nap telt el, rajta kívül ráadásul még senkinek sem sikerült ezen két legendás viadalt egyazon évben megnyernie.

A USAC által felügyelt stock-car bajnokságban Foyt további 41 győzelmet szerzett, a sprint és midget autókkal pedig 50-szer nem talált legyőzőre.

A NASCAR csúcskategóriájában, a Winston Cupban kilenc alkalommal látta meg a kockás zászlót elsőként (beleértve az 1972-es Daytona 500-at),

1975-76-ban kétszer egymás után is meg tudta nyerni az ausztrál midget szakág legnagyobb presztizsű futamát, a sydney-i Liverpool International Speedway-en rendezett Speedcar Grand Prix-t, továbbá szintén két alkalommal – ’76-’77-ben – lett az övé az International Race of Champions (IROC) trónja.

Meggyőző, mi több, csodálatra méltó lista, ami alapján nem meglepő, hogy Foytot valamennyi, a sportágban magára valamit is adó Hírességek Csarnoka beválasztotta a tagjai közé.

A jó öreg A.J. azonban egy másik, kissé morbid rekordot is magáénak tudhat, nevezetesen, hogy rajta kívül valószínűleg még egyetlen versenyzőnek sem sikerült nála többször kicseleznie a halált.

Holott a Kaszás becsületére mondva rendületlenül próbálkozott, olykor már egész bizarr módokat is bevetve, amik láttán Foyt biográfiájának ezen fejezete joggal pályázhatna a Végső Állomás filmek legújabb folytatására.

1950. január: A 15 éves Foyt éppen egyik kedvenc hobbijának, a csónakázásnak hódolt egy barátja társaságában a texasi Galveston melletti tavon, amikor a kis úszó teknő felborult és mindkét gyerek a vízben kötött ki.

A.J. nem sokkal a baleset előtt fázni kezdett, ezért jobb híján a mentőmellényét kapta magára, végül pedig ennek köszönhette az életét, de még így is közel nyolc órát kellett egy bójába kapaszkodva töltenie, mielőtt rátaláltak.

A barátja – aki tragikus módon pontosan aznap ünnepelte a 16. születésnapját – azonban A.J.-el ellentétben nem viselt mellényt és még azelőtt megfulladt, hogy a segítség megérkezett volna.

1965. január: A NASCAR Grand Nationals (mai Cup) Riverside Raceway-en lebonyolított futamán a győzelemért hajtó Foyt fékhiba következtében hatalmasat bukott.

A baleset olyan szörnyű volt, hogy a pálya orvosa egyből túlélhetetlennek minősítette azt, és egy gyors vizsgálatot követően hivatalosan is halottá nyilvánította a versenyzőt.

Szerencsére azonban mindezt közvetlenül közelről nézte végig Foyt egyik ellenfele, a versenyből ekkor már kiesett Parnelli Jones, aki enyhe végtagmozgást vélt felfedezni a “friss elhunytnál”.

A két évvel korábbi, 1963-as Indy 500 győztese nem habozott és maga sietett kollégája segítségére, akinek ekkor már tényleg csak percei lehettek hátra miután az orrába és szájába jutott rengeteg szennyeződés, továbbá a hátracsúszott nyelve miatt egyáltalán nem kapott levegőt. Jones tudta mit kell ilyen esetben tenni, ezzel gyakorlatilag megmentve Foyt életét.

A.J. a baleset következtében többek között csigolya- és bordatörést, valamint súlyos mellkasi sérüléseket szenvedett, de két hónappal később a USAC open-wheel szezon phoenixi nyitányán már ismét volán mögött ült.

1966. június: A Milwaukee-ban rendezett verseny egyik edzésén elvesztette az uralmat Lotusa felett, majd a falnak csapódott, aminek következtében az autó kigyulladt, Foyt pedig nem tudta saját erőből elhagyni azt, miután a lába beszorult. Bár gyorsan a segítségére siettek és kiszabadították a roncsból, de még így is másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett az arcán, nyakán és kezein.

1969. szeptember: Amikor Foyt kis híján egy oroszlán délutáni eleségévé vált. Történt ugyanis, hogy a USAC nemzeti open-wheel bajnoksága az illinois-i DuQuoin pályára látogatott, az egyik promóciós esemény fő attrakciója pedig maga A.J. volt, akinek a tervek szerint egy állatkertből hozott oroszlánnal kellett volna pózolnia.

A dolgok azonban hamarosan hajmeresztő fordulatot vettek, miután az állat elszakította a láncát és egyenesen a megszeppent versenyzőnek rontott. Foyt ösztönösen futni kezdett az életéért, az őt ízletes desszertnek látó oroszlán viszont szélsebesen utolérte és helyben a földre is teperte.

Szerencsére azonban a nagymacska gondozója időben odaért és elvonszolta az állatot mielőtt az még megdézsmálhatta volna szegény Foytot, aki így megúszta egy szakadt overállal, valamint néhány kisebb harapásnyommal.

A történek nem viselték meg a texasit, aki a néhány órával későbbi versenyen a harmadikként ért célba.

1972. május: Ugyancsak a DuQuoin Fairgrounds-on esett meg, hogy Foytot szó szerint elgázolta a saját versenygépe.

A futam közben ‘Super Tex’ épp soros pitkiállására kerített sort, amikor az autó váratlanul tüzet fogott, a pilótának pedig nem volt más választása, mint a villámgyors menekülés.

Foyt annak rendje és módja szerint kiugrott a járművéből, ami azonban még mozgásban volt és konkrétan elcsapta szegény gazdáját. A.J. égési sérülésekkel, valamint törött lábbal, de szerencsére ismét élve megúszta a kaszáját fényesítő fekete csuhás legújabb akcióját.

1981. július: Az 1981-es Michigan 500-on történt súlyos balesete következtében csak a csodának köszönhette, hogy nem vesztette el a jobb karját.

1983. július: A NASCAR Winston Cup daytonai Firecracker 400-ának edzésén a javallottnál közelebbi ismeretséget kötött a betonfallal, de gyorsan túltette magát rajta és alig pár órával később megnyerte az ugyenezen a pályán rendezett Paul Revere 250 sportautó futamot. Azt, hogy mégsem úszta meg az edzésbalesetét sértetlenül csak másnap realizálta, miután reggel alig tudott megmozdulni. Mint kiderült, két törött csigolyával versenyezte végig a PR250-et.

1990. szeptember: Pályafutása talán legbrutálisabb balesetét Foyt a szezon tizennegyedik CART futamának otthont adott wisconsini Road Americán élte át fékproblémák miatt.

A nagy esés következtében az ekkor már saját csapatával, az A.J. Foyt Enterprises-szel versenyző pilótát több egyéb mellett darabjaira tört térddel és sarokcsonttal, valamint agyrázkódással szállították kórházba.

Az idény hátralévő két futamát természetesen ki kellett hagynia, a nagy visszatérésre pedig az 1991-es Indianapolis 500-on került sor, amelynek kvalifikációján megszerezte ugyan a második rajthelyet, de maga a verseny mindössze huszonöt körig tartott számára a felfüggesztés hibája miatt.

A Road America-i sérülések következményeit a legenda máig nyögi. 2006-ban végül egy komplett térdprotézis beültetésre szorult a bal, hét évvel később, 2013-ban pedig a jobb térdében, ez utóbbit 2015-ben meg is kellett ismételni.

2005. augusztus: Az ekkor 70 esztendős Foyt éppen texasi farmján foglalatoskodott, amikor véletlenül megbolygatott egy kaptárat, amit az abban élő és dolgozó afrikanizált gyilkos méhek finoman fogalmazva sem vettek jó néven.

Amint a repülő rovarok támadást indítottak ellene, Foyt felugrott a buldózerére, majd beletaposott a gázba, miközben a szemtanúk szerint a feldühödött méhek komplett felhőként követték – és folyamatosan csipkedték.

Emberünk egyszer csak leesett a járműről, de gyorsan visszapattant és a zümmögő veszedelem offenzívájának közepette egészen egy sárral teli gödörig hajtott, amibe aztán védekezésképpen – immár szándékosan – belevetődött.

A.J. ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy keményebb, mint egy osztagnyi huszonéves tengerészgyalogos együttvéve. Dacára annak ugyanis, hogy több, mint kétszáz csípés érte és csak az arcából, valamint ajkaiból több, mint 160 (!!!!) fullánkot távolítottak el, nem, hogy életben maradt, de még a kórházba szállítást is megtagadta.

“Ez volt az első olyan szituáció életem során, amikor nem tudtam, hogy mit tegyek, egyáltalán hogyan ússzam meg” – nyilatkozta később Foyt.

“A méhfelhő volt a legijesztőbb dolog, amit valaha láttam, pedig higgyék el, tapasztaltam már egy-két érdekességet. A mentőorvos mindenáron be akart zavarni a kórházba, de én nemet mondtam. Erre a doki úgy reagált, hogy ‘A.J., maga egy őrült’, mire én azt válaszoltam, hogy ha meg kell halnom, akkor inkább essünk túl rajta egy szép tölgyfa alatt, mint valami átkozott kórházi ágyon.”

2007. augusztus: Foytot ismét a farmján környékezte meg a Kaszás, de újfent csődöt mondott.

Az eset főszereplője ezúttal is az ex-versenyző buldózere volt, ami a munka közben váratlanul felborult, majd több átfordulást követően a közeli kis halastóban kötött ki, méghozzá fejjel lefelé, miközben maga A.J. is rajta ült. Szerencsére a legendának haja szála sem görbült az ijedtségen kívül.

A.J. Foyt idén töltötte be a 89. születésnapját, a korából is adódóan pedig az utóbbi évek során már nem bizarr balesetek, sokkal inkább komoly egészségügyi problémák fenyegették az életét.

2011-ben és 2014-ben szívműtéteken esett át, 2012-ben, majd 2015-ben staphylococcus baktérium támadta meg, 2016-ban pedig gerincproblémák miatt volt kénytelen kés alá feküdni.

A legkilátástalanabb helyzetbe a 2014-es tripla bypass műtét idején került, ami egyben eddigi leghosszabb kórházi tartózkodását is maga után vonta. Foyt közel egy teljes hónapot volt kénytelen az intézmény falai között tölteni – ebből nyolc napot mesterséges kómában.

“Azt hiszem, ez egyfajta rekord nálam, mivel eddig még soha nem kellett három hétnél többet kórházban töltenem” – nyilatkozta Foyt 2015-ben.

“Rengeteg balesetem volt és mindig gyorsan helyrejöttem, de ez teljesen más szituáció volt, mivel betegségből fakadt. Az egész karrierem során soha, semmiféle gondom nem volt az egészségemmel, szóval fogalmam sem volt arról, hogy milyen komoly is lehet az és mennyire szerencsés is az, aki egészséges.”

2018. március 14.: A gyilkos méhek tizenhárom évvel a 2005-ös támadás után ismét bepróbálkoztak Foytnál, a történtek pedig kísérteties hasonlóságot mutattak a korábbival, lévén a legendát ezúttal is a saját ranchén érték utol a rovarok, amint a buldózerével dolgozott.

A beszámolók szerint ez a támadás komolyabbnak bizonyult az elsőnél, mivel Foyt szervezete számára már nem volt ismeretlen a méreg, ezért súlyosabban reagált.

Ahogyan azonban eddig még mindig, ismét ő jött ki győztesen belőle.

Reméljük, hogy még nagyon sokáig Foyt marad a favorit a vele szemben rendületlenül próbálkozó Kaszással szemben vívott meccsekben.