9 milliméterre a dicsőségtől – Matt Hawkins tragédiája

Mi a közös Zámbó Jimmyben és egy fiatal versenyzőben, akit az amerikai pályák leendő nagy sztárjaként aposztrofáltak? Nos, mindketten átlagon felüli tehetséggel bírtak saját területükön, haláluk körülményei pedig egyenesen kísérteties hasonlóságot produkáltak.

A motorsport történelme tele van olyan nagy ígéretekkel, akik kvalitásaik révén joggal érdemelték volna meg a nagy kiugrás lehetőségét, de végül mégsem jártak sikerrel.

A leggyakoribb oka annak, ha egy eredendő tehetség már azelőtt a süllyesztőben végzi, hogy egyáltalán megmutathatta volna, mire képes az anyagiakban keresendő. Szponzoráció és/vagy megfelelő kapcsolatrendszer nélkül nagyon kicsi az esély arra, hogy valaki eljusson a motorsport magasabb szintjeire. Ellenpéldák persze vannak, de ezek száma olyannyira elenyésző, hogy inkább azon bizonyos szabályt erősítő kivételnek számítanak.

Akadnak viszont ennél sokkal szomorúbb példák is a még szinte el sem kezdődött karrierek megszakadásának – rosszabb esetben életek befejezésének – szemléltetésére, mint súlyos balesetek, betegségek, pénzzel nem összefüggő családi okok, vagy éppen olyan, máig megoldatlan bűncselekmények, mint amilyennek például Chris Trickle is áldozatául esett.

Matt Hawkins esete azonban ezek között is egy külön fejezetet képvisel.

A fiatal amerikait a stock-car versenyzés egyik jövőbeli csillagaként aposztrofálták, versenyzői, egyben földi pályafutása azonban a lehető legértelmetlenebb módon ért véget alig, hogy átlépte a nagykorúság küszöbét.

Matthew Ryan Hawkins 1988. január 12-én született a Georgia állambeli Cantonban, a benzingőz pedig már egészen gyerekkorában megfertőzte. Szüleivel, Cindy és Fred Hawkinsszal, valamint nővérével Melissával előszeretettel látogatták az otthonukhoz közeli versenypályán rendezett regionális late model futamokat.

A kis Mattet annyira lenyűgözte a köröző autók látványa, hogy a családi legendáriumok szerint toporzékolva zokogott valahányszor véget értek a versenyek és eljött az idő a hazaútra.

A szülők gyorsan felismerték, hogy csemetéjük számára ez a sportág jóval többet jelent puszta szórakozásnál, így a négyéves Mattet rögtön be is ültették egy dirt pályás gokartba.

A kisfiú hamarosan versenyezni kezdett és már az első megmérettetésein bizonyította kivételes tehetségét.

Számos, regionális bajnoki cím után Matt tizenöt évesen, 2003-ban megszerezte a World Karting Association által felügyelt Briggs Junior Lite nemzeti bajnoki címét.

Még ugyanebben az évben próbálhatta ki magát először valódi versenyautó volánja mögött, amikor is lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen néhány late model futamon Atlantában. A tizenöt éves ifjonc két fordulón is diadalmaskodni tudott, a következő szezont pedig már teljes egészében ebben a kategóriában teljesítette.

Még ugyanebben az évben bemutatkozott az Egyesült Államok legnagyobb presztizsű, tradicionálisan a versenyszezon után, december első hétvégéjén, a floridai Pensacolában lévő, félmérföldes Five Flags Speedwayen rendezett late model viadalon, a Snowball Derbyn is.

A NASCAR-sztárokkal tűzdelt verseny idő előtt véget ért a mezőny többi részéhez képest meglehetősen tapasztalatlan Matt számára, a pályán töltött ideje alatt azonban több látványos előzést is produkált újfent bizonyítva, hogy a jövőben vele is számolni kell majd.

A nagy áttörés 2005-ben érkezett el, amikor is Hawkins megnyerte a déli államok super late model divíziójának bajnoki címét, emellett pedig nem meglepő módon az év újonca címet is bezsebelte.

Bár ezen széria csak regionálisnak számított, a mezőny azonban a területet tekintve – az USA déli része a sportág bölcsője – az egyik legerősebb volt, ennek megfelelően pedig a futamokat ARCA és NASCAR érdekeltségű szponzorok, valamint csapatok is figyelemmel kísérték.

Az immár tizennyolc éves Matt 2006-ban is megmaradt regionális szinten, a dirt pályák helyett azonban már aszfalton, a Georgia Asphalt Series-ben bontogatta szárnyait.

A számára új borításon egyből több győzelmet szerzett, decemberben pedig a Snowball Derbyre is visszatért. A versenyt a középmezőnyben zárta, a betétfutamként funkcionáló Snowflake 100-at viszont nagy fölénnyel megnyerte.

Hawkins 2007-ben ismét szintet lépett és az H&H Electric révén bemutatkozott az akkoriban igencsak nagy népszerűségnek örvendő X-1R Pro Cup Series-ben (mai nevén Hooters Pro Cup).

A debütálása nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen a floridai Lakelandben üzemelt USA International Speedway 0.75 mérföldös ováján rendezett szezonnyitón ő látta meg elsőként a kockás zászlót közvetlenül a későbbi Daytona 500 győztes, Trevor Bayne előtt.

A kis költségvetésből gazdálkodó csapat azonban nem mindig volt képes tökéletesen versenyképes autót tenni Matt alá, ő azonban a nehézségek ellenére igyekezett mindent kihozni a technikából.

Az idény huszonegy versenyéből csak tizenhármon tudott ugyan részt venni, de még így is megszerezte az összetett kilencedik helyét köszönhetően további öt top 10-es befutójának, beleértve a naptár utolsó előtti futamán, a South Georgia Speedwayen szerzett második győzelmét. Figyelemre méltó eredmény ez ha azt vesszük, hogy az X-1R versenyeit átlagosan 35 autóval rendezték.

Az igazán nagy durranást azonban az ezévi Snowball Derby tartogatta számára.

Hawkins már a kvalifikáción felhívta magára a figyelmet, miután sikerült kivívnia magának a második rajthelyet. Az összesen 300 körös futamból Matt százat töltött az élen – messze a legtöbbet a teljes mezőnyben – a végén azonban egy parázs csatában alul maradt a late model versenyzés élő legendájával, Augie Grillel szemben és be kellett érnie a második hellyel.

2008-ban Hawkins újabb fontos lépést tett álmai beteljesítése, vagyis a NASCAR felé.

A Snowball Derbyn nyújtott teljesítménye révén sikerült elég szponzort találnia ahhoz, hogy az édesapja, Fred Hawkins tulajdonában lévő Dodge-dzsal benevezzen az ARCA Racing Series április 19-ei, Iowa Speedwayen rendezett Prairie Meadows 250-ére.

Az ARCA Racing Series versenyei kiemelt fontossággal bírnak minden, a NASCAR-ral kacérkodó pilóta számára.

Az amerikai stock-car szakág másodvonalbeli szervezete által felügyelt bajnokság futamainak egy részét már eleve a NASCAR hétvégék keretein belül rendezik meg, így a feltörekvő tehetségeknek tökéletes terep lehet arra, hogy megmutassák képességeiket.

Matt pedig újfent nem vallott szégyent.

Akárcsak az X1-R Pro Cup Series-ben, az ARCA színterén is egy győzelemmel mutatkozott be olyan, nála tapasztaltabb versenyzőket legyőzve, mint például Justin Allgaier, Frank Kimmel, Scott Speed, vagy épp Ricky Stenhouse Jr.

Egy tökéletes világban ez az eredmény egyet jelentett volna Hawkins teljes szezonos szereplésének bebiztosításával. A motorsport azonban messze van a csillámos lányregényektől. Matt még négy további ARCA-futamon tudott elindulni, immár Russ Roulo Dodge-ával: Rockinghamen és Nashville-ben a negyedik, a Kentucky Speedwayen pedig a hatodikként intették le, Michiganben viszont műszaki hiba miatt hét körrel a vége előtt feladni kényszerült a küzdelmet, aminek révén csak a huszonkilencedikként rangsorolták.

Decemberben újra tiszteletét tette a Snowball Derbyn, ahol ezúttal a negyedikként ért célba. Miután azonban az eredetileg elsőként leintett Brian Icklert utólag diszkvalifikálták a győzelem ismét Augie Grill neve mellé került, ezzel együtt pedig Matt is feljebb lépett a harmadik helyre.

Ekkoriban Hawkins már komoly tárgyalásokat folytatott több, a NASCAR harmadosztályában, a Truck Seriesben versenyző csapattal egy esetleges, részidős szezon kapcsán. Ezzel párhuzamosan az is tervben volt, hogy a fiatal tehetség 2009-ben a másodosztályt képező Nationwide Series (ma: Xfinity Series) mezőnyében is bemutatkozik.

Matt joggal érezhette úgy, hogy végre felragyogott a szerencsecsillaga. A korábban folyamatosan anyagi gondokkal küzdő versenyző ajtaján ekkoriban már egyre több potenciális támogató kopogtatott. Az érdeklődés nem csak a pályán nyújtott teljesítményének volt köszönhető, de a rajongóbarát, közvetlen személyiségének is, ami a szponzorok szemében csak még eladhatóbbá tette.

Ha pedig mindez nem lett volna elég a földi jóból, Mattnek még a magánélete is sínen volt és azt tervezgette, hogy hamarosan megkéri barátnője, Elizabeth kezét.

Erre azonban már soha nem került sor.

Matt kamaszkorától fogva nagy fegyverrajongónak számított, 2008 végén – más források szerint 2009 elején – pedig önvédelmi célból szert is tett egy kilenc milliméteres pisztolyra.

2009. február 14-én Hawkins saját, georgiai otthonában egy kisebb bulit szervezett, ahová csak a legszűkebb baráti körét hívta meg.

A későbbi beszámolók szerint az összejövetelen Matt büszkén beszélt a fegyveréről, majd a többiek unszolására elő is vette azt, hogy megmutassa.

A rendőrségi jelentésből nem derült ki hogyan – és a barátok sem beszéltek máig erről nyilvánosan -, de a pisztoly egyszer csak váratlanul elsült, a lövedék pedig egyenesen Matt fejébe fúródott.

A kiérkező rendőrök és mentősök számára a látvány különösen traumatikus volt, mivel a többségük személyesen is jól ismerte a Hawkins családot, az egyik ápoló pedig egyenesen Matt korábbi pitcsapatánál dolgozott szerelőként.

A fiatal versenyző állapotát ugyan a helyszínen stabilizálni tudták, néhány órával később azonban a kórházban belehalt sérülésébe.

Mindössze 21 éves volt.

A tragédiának nem, hogy büntetőjogi következménye nem lett, de a kötelezően előírt hivatalos vizsgálatot is villámgyorsan lezavarták. Méghozzá olyannyira, hogy a Cherokee Megyei Seriffhivatal példa nélküli módon, mindössze másfél nappal a történtek után hivatalosan is balesetnek minősítette.

Ezt a magyarázatot a Hawkins család számos, a médiának név nélkül nyilatkozott ismerőse kétkedve fogadta, mondván Matt tinédzserkora óta rendszeresen járt lőni, számos fegyvertípust tökéletesen ismert, így kizártnak tartják, hogy egy ilyen fatális baklövést kövessen el.

Az ügy szélsebes lezárása, továbbá a tény, hogy a fiatal férfi életét kioltó fegyver pontos típusát elhallgatták, csak tovább erősítette abbéli véleményüket, hogy a hatóságok valamit, valamiért el akartak tussolni.

A helyi közösségen belül számos teória született az eset kapcsán.

A legérdekesebb ezek közül állítólag Hawkins egyik, a végzetes lövés pillanatában a házban tartózkodó barátjától származik.

Az illető a pletykák szerint néhány nappal később egy közös ismerősüknek elmondta, az éjszaka során végig italoztak, a társaság egyik tagja pedig már bódult állapotban elkezdett játszani a fegyverrel, ami végül elsült.

Hogy ennek mennyi a valóságtartalma azt nem tudni, a néhai versenyző hozzáértéséről mindenesetre a seriffhivatal egyik nyomozója, Jay Baker is említést tett:

„A biztonságos fegyvertartás nagyon kritikus téma. Információink szerint Mr. Hawkins jól ismerte a fegyvereket, mégis elég volt egyetlen nagyon buta hiba a tragédiához.”

Egy biztos, Matt halálának pontos körülményeit már soha nem fogjuk megtudni, ha csak valamelyik szemtanú egy napon nevét és arcát vállalva nem dönt úgy, hogy nyilvánosság elé tárja annak a szörnyű éjszakának a részleteivel.

A fiatal versenyző a karrierjében és magánéletében is a csúcsra tört, alig nagykorúan már karnyújtásnyira volt attól, hogy olyan tökéletes életet éljen, amiről sokan csak álmodozhatnak.

A szakértők szerint minden esélye megvolt arra, hogy akár már két éven belül a legnagyobbak, vagyis a NASCAR Cup mezőnyében gördüljön pályára.

Elég volt azonban 9 mm ahhoz, hogy szerettei a Victory Lane helyett végül utolsó útjára kísérjék el.