Arat a halál az autósportban: Újabb bajnok távozott az égi pályákra
Bő két hét leforgása alatt már a negyedik legendájától búcsúzik az amerikai autósport.
Karácsony előtt az NHRA ikonikus csapattulajdonosa, Don Schumacher ment el, 29-én a kétszeres CART-bajnok és egyszeres Indy 500-győztes Gil de Ferran vesztette életét, alig két nappal később pedig követte a NASCAR háromszoros trónfoglalója, Cale Yarborough.
A szomorú hírek sorozata sajnos az új évben is folytatódik.
Január 7-én, 55 esztendős korában saját otthonában elhunyt az ARCA Re/Max Series (ma: ARCA Menards Series) egykori sztárpilótája, a három bajnoki címig jutott Tim Steele.
„Édesapám ma reggel, békésen elért a kockás zászlóig itt a Földön” – tudatta lánya, Kelsey a közösségi médiában.
„Egy izgalmas utazás volt az élete, mindig teljes gázzal haladt a versenyzés iránti szenvedélyétől vezérelve. Bár sokan ismerték őt a pályákon elért eredményei miatt, az apaként és nagypapaként betöltött szerepe viszont messze a legnagyobb győzelem volt számára.”
Halála okát hivatalosan egyelőre nem ismertették, meg nem erősített információk szerint azonban stroke-ot kapott.
Steele 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben ért fel az ARCA csúcsára. Karrierje során összesen 147 futamot teljesített a szériában, ebből 101-et zárt a top 10-ben, 86-ot a legjobb öt között, beleértve 41 győzelmet.
Pályafutása 1998-ban vehetett volna jelentős fordulatot, a sors viszont másként gondolta.
Édesapja, Harold és a Green Bay Packers szupersztár irányítója, Brett Favre részesedést akart vásárolni a Bud Moore Engineeringből, a csapat egyik autóját pedig Tim kapta volna meg a teljes NASCAR Cup szezonra. A projekthez ráadásul olyan szponzorokat sikerült megnyerni, mint a Nike és a Sony.
1997. november 5-én, az ARCA atlantai fordulójának edzésén azonban Tim hatalmasat bukott aminek következtében súlyos fejsérüléssel szállították kórházba.
„A baleset idején tíz napra voltam attól, hogy aláírjam a Cup-szerződésemet a következő idényre” – nyilatkozta 2002-ben Steele, aki a történtek miatt kihagyni kényszerült ugyan a szezonzárót, de pontelőnye miatt még így is behúzta a harmadik titulusát.
„Az orvosok azt mondták, hogy jobban tenném, ha végleg szögre akasztanám a sisakom és más munka után néznék. Attól tartottak, hogy egy újabb ütközés már végzetes lehet számomra. Én viszont ezt nem akartam elfogadni. Úgy éreztem, ha befejezem a versenyzést, akkor azzal elismerem, hogy legyőztek. Márpedig engem nem lehet csak úgy legyőzni! Az autósport az életem, ezzel keresem a kenyerem és ez volt az egyetlen állásom 20 éves korom óta. Semmi máshoz nem értek, ezért el sem tudtam képzelni, hogy hátat fordítsak ennek a világnak. Keményen dolgoztam azért, hogy idáig eljussak.”
Minden oddsra rácáfolva Steele 1998 júniusában újra volán mögé ülhetett és visszatérő ARCA-futamát rögtön meg is nyerte a Pocono Racewayen.
Az év során még öt további fordulóra nevezett, amiből hármat szintén a victory lane-en zárt.
Saját csapatával, a Steele Racinggel 1999-ben a NASCAR Truck Seriesben is bemutatkozott, legjobb eredménye pedig a Nashville Fairgrounds Speedwayen hozott kilencedik helye lett.
A baleset utóhatásaival azonban továbbra is küszködött, amelyeket csak tovább súlyosbítottak az újabb és újabb csattanásai.
„Egy ponton már olyan erős fejfájással küszködtem, hogy azt kívántam, bárcsak valaki agyonlőne és ezzel véget vetne a szenvedéseimek. Ennek ellenére versenyeztem tovább, mert a fizikai kínoknál is nagyobb volt az, ha nem nyomhattam a gázt.”
Annak érdekében, hogy képes legyen elviselni a fájdalmakat Steele egyre erősebb gyógyszerekre szorult és függő lett.
Problémáival végig tisztában volt, a kétezres évek elején pedig úgy döntött, elvonóra megy. A terápia sikeresnek bizonyult, karriejébe azonban már nem tudott újabb életet lehelni.
Szponzorációs nehézségek és továbbra is fennálló fájdalmai miatt egyre kevesebb versenyen tudott indulni, 2007-ben pedig végképp visszavonult.
Nyugodjék békében.
