7 kreatív mód arra, hogy feladj egy versenyt

7 kreatív mód arra, hogy feladj egy versenyt

DNF. Egy hárombetűs, az angol ‘Did Not Finish’ kifejezésből származó mozaikszó, amit akkor alkalmaznak, ha egy résztvevő valamilyen oknál fogva idő előtt kiszáll a versenyből.

A DNF felirat általában baleset, vagy műszaki hiba miatt kerül egy pilóta neve mellé, a közös vonás pedig ezekben az, hogy ez az utolsó dolgok egyike, amit a csapatok a rajt előtt látni szeretnének az eredménylistán (most tekintsünk el a NASCAR-ból ismert, lényegében költségvetés nélküli ‘start and park’ gárdáktól, akik csak a pénzdíj miatt neveznek és pár kör után önként kiállnak).

A versenyek többsége – legyenek alacsonyan rangsorolt viadalok, vagy épp elit kategóriák – nem zajlik le kiesők nélkül, a nagy számok törvénye miatt pedig ezek háttere szolgálhat kifejezetten szürreális magyarázatokkal.

Az alábbiakban hét ilyen rendhagyó, DNF-be torkollt esetet idézek fel az amerikai versenypályákról.



7. Hallgass a hangokra!

A NASCAR Cup ikonikus Talladega 500-ának 1973-as felvonása már rögtön az elején, a 13. körben tragédiát hozott, amikor is Larry Smith az 1-es kanyar falának csapta az autóját. Az ütközés olyannyira nem tűnt komolynak, hogy még a versenyző saját csapata is csak egy röpke szervizelésre számított.

A szomorú igazság viszont az volt, hogy a 31 éves versenyző már a helyszínen életét vesztette, a halálának pontos oka pedig máig tisztázatlan.

A szokásoknak megfelelően nem szakították meg a futamot, a mezőny többi tagjával pedig egészen a leintésig nem közölték a Smith-el történteket.

Ebből adódóan Bobby Isaac-nek sem volt tudomása az ártalmatlannak tűnt baleset végzetes kimeneteléről, így az abból fakadó negatív gondolatokkal sem lehet indokolni a későbbi cselekedetét.

Az 1970-es bajnok a 89. körben ugyanis fogta magát és látszólag minden előjel nélkül, semmitől sem zavartatva lehúzódott a pálya mellé, majd leállította a motort és a csapatának kijelentette, ő nem hajlandó tovább vezetni, ezért ha gondolják a helyettesítő versenyző átveheti tőle a volánt.

Az okokat firtató újságíróknak Isaac furcsa magyarázattal állt elő azt állítva, hogy közvetlenül a futam feladása előtt, a 3-as és a 4-es kanyarban haladva egy hangot hallott, amely azt mondta neki, ha életben akar maradni, akkor azonnal ki kell szállnia az autójából.

Isaac nem csak a saját Talladega 500-át szakította önként félbe, de egyáltalán nem indult több versenyen az 1973-as szezonban.

isaac.jpg
Bobby Isaac

6. Ne légy tisztában a legalapvetőbb szabályokkal sem!

Az ötvenes-hatvanas években virágkorukat élték a kisebb sportautó versenyek, amelyekre az Egyesült Államok minden szegletéből érkeztek a vaskos pénztárcával megáldott amatőr, jobb esetben is csak félprofi pilóták.

A futamok előtt az azokat kiíró szervezetek nem fektettek túl nagy hangsúlyt a jelentkezők elméleti felkészültségére – a gyakorlatira pedig még annyit sem -, így ha valakinek volt saját versenygépe és kifizette a nevezési díjat, akkor gond nélkül meg is kapta az engedélyt a részvételre.

Bár ezen pilóták általánosságban véve csak hobbiból ültek versenyautó volánja mögé, annyi azért elvárható volt tőlük, hogyha már képességek terén nem mérhetőek a hivatásos sofőrökhöz, a szabályokkal azért legalább tisztában legyenek.

Időről-időre kiderült azonban, hogy egyesekkel kapcsolatban még ez utóbbi is túl nagy elvárás volt.

A California Sports Car Club (USCC) által kiírt, 1957-es, paramounti versenyen például egy bizonyos Vaclav Polak nagyjából a táv felénél azzal az indokkal adta fel a küzdelmet, hogy teljesen összezavarodott a zászlójelzések láttán, mivel fogalma sem volt a különböző színű lobogók jelentéséről. 


5. Ne legyél képernyőképes!

Robby Gordonnak elég bizarr ok miatt kellett feladnia a NASCAR Cup Watkins Glen-i futamát 2001-ben. Történt ugyanis, hogy az amerikai versenyző autójában nemes egyszerűséggel tüzet fogott a televíziós közvetítés során használt fedélzeti kamera akkumulátora.


4. Gyakorolj önkritikát!

Újabb gyöngyszem a USCC ötvenes éveiből.

Egy esztendővel Polak értetlenkedése előtt, a Santa Barbarán rendezett versenyen egy George Dillaway nevű pilóta fogta magát, lehúzódott a pálya egy biztonságosabb területére, majd kinyitotta a #105 MG TF 1500-asának ajtaját és kényelmesen hátradőlt az ülésében.

Dillaway később elmondta, hogy tudta, semmi esélye a jó eredményre, emiatt nagyon unta a körözést, ezért úgy döntött, inkább leparkol és „páholyból” nézi végig a többiek küzdelmeit.


3. Állj elő képtelen kifogásokkal!

Az alábbi esetre a racingsportscar.com archív statisztikái között leltem rá. Sajnos a szóban forgó versenyről bővebb leírást nem találtam sehol, a rendelkezésre álló információk alapján azonban kétségem sem volt afelől, hogy a listán a helye.

Annyi bizonyos, hogy a 10 körös futamot 1956. szeptember 1-jén, az előző ponthoz hasonlóan szintén Santa Barbarán rendezték, méghozzá egy 29 fős mezőnnyel.

Az érdeklődésem középpontjába egy bizonyos Jerome Whitelock került, aki annál az egyszerű oknál fogva nem tudta befejezni a versenyt, hogy a hivatalos indoklás szerint BEPÁRÁSODOTT A VÉDŐSZEMÜVEGE.

Komoly.

gu.JPG
Roberto Guerrero (King Racing) – 1992, Indianapolis Motor Speedway


2. Ha már ki kell esned, akkor csináld úgy, hogy közben történelmet írsz!

Roberto Guerrerónak álomszerűen indult az 1992-es Indianapolis 500.

A verenyző háta mögött már hét brickyardi rajt volt, amelyek során sikerült begyűjtenie egy negyedik, egy harmadik és két második helyet is. Legendává azonban csak a győztesek válhatnak, az edzések során pedig gyorsan körvonalazódott, hogy a kolumbiaival igenis számolni kell.

Guerrero aztán a kvalifikáción 232.482 mph-s átlagsebességgel nem csak megszerezte a pole pozíciót. Az ekkor 33 éves pilóta a kísérlete harmadik körét 232.618 mph-val teljesítette, amivel a leggyorsabb kvalifikációs kör csúcstempója is az övé lett.

Mindennek révén Guerrero – aki az 1992-es IndyCar szezon addigi részében egyedül a Long Beach-i versenyen vett részt – Pancho Carter 1985-ös pole-ja után az Indianapolis 500 első, részidős rajtelsője lett.

Szegény Roberto reményei azonban az áhított győzelemre már a zöld zászló előtt szertefoszlottak, miután a felvezető körök során, abroncsmelegítés közben elvesztette uralmát a King Racing #36 Lola-Buickja felett, megcsúszott és a falnak csapódott.

Ezzel a 76. Indy 500 úgy rajtolt el, hogy a pole-os autó már a mezőnyben sem volt.


1. Legyél Juan Pablo Montoya!

Mi az, ami egy átlagos sportrajongónak elsőre eszébe jut Juan Pablo Montoya neve hallatán? Nem, nem a két Indianapolis 500 győzelem, nem az 1999-es CART bajnoki cím és nem is a 2003-as F1-es szezonban elért világbajnoki harmadik helye.



A legtöbb ember lelki szemei előtt ugyanis JPM-ről egy brutális tűzgolyó képe sejlik fel egyenesen a 2012-es Daytona 500-ról.

A NASCAR Cup szezonnyitójaként is funkcionáló versenyen a kolumbiainak akaratán kívül sikerült a motorsport világának talán legbizarrabb balesetét előidéznie.

A futam vége előtt negyven körrel az eső miatt elrendelt sárga zászlós szakasz kezdetén a még a pályán tartózkodó Montoya ugyanis műszaki hiba miatt megcsúszott, majd konkrétan sikerült nagy sebességgel megtorpedóznia az aszfalt felszárítására hivatott Jet Dryert.

A repülőgép hajtóművel felszerelt jármű és az Earnhardt Ganassi Racing 42-es Chevy-jének találkozását hatalmas robbanás, majd tűz követte, miközben a Jet Dryeren lévő, közel 750 liter kerozin szökőkútként spriccelve gyújtotta fel a Daytona International Speedway ováljának érintett részét [nyitóképen].

Az incidens során szerencsére senki nem sérült meg, a versenyt pedig két órányi takarítás után újraindították.

Montoyából gyakorlatilag azonnal meme lett, amit már soha nem fog tudni lemosni magáról.

Jó példa erre a baleset után öt évvel rendezett, 2017-es Indy 500, amely előtt a tulajdon szponzora, a Fitzgerald Glider Kits társtulajdonosa is nemes egyszerűséggel csak úgy hivatkozott rá, mint „Mr. Jet Dryer”.





képek: NASCAR, IMS