Gyász: Elhunyt az Indy 500 legkedvesebb tradíciójának „édesanyja”, Jeanetta Holder

Gyász: Elhunyt az Indy 500 legkedvesebb tradíciójának “édesanyja”, Jeanetta Holder
Jeanetta Holder a 2016-os Indy 500 győztesével, Alexander Rossival (credit: Penske Entertainment)



Már az égi versenypályák mellett készíti legendás takaróit Jeanetta Holder.

Az Indianapolis Motor Speedway kevésbé ismert, de annál kedvesebb tradíciójának meghonosítója 91 esztendős korában, családja körében hunyta le örökre a szemeit.

Jeanetta 1932. május 30-án, pontosan a 20. Indy 500 versenynapján látta meg a napvilágot a Kentucky állambeli Alvatonban. Születésének időpontja pedig tökéletesen meghatározta majdani életútját.

Már egészen gyerekkorától rajongott az autókért és amint megszerezte a jogosítványát vásárolt is magának egy 1950-es Hudsont, amivel rögtön versenyezni kezdett a regionális dirtoválokon.

„Én voltam az első nő, aki bukfencezett a pályán…. és a második is!” – mesélte nevetve egy évekkel ezelőtti, Indy Starnak adott interjújában.

1962-ben Jeanetta hivatalosan összekötötte életét kedvesével, a szintén amatőr pilótának számított Clarence-szel és végleg letelepedett az indianai Avon városában.

Az Indy 500 két lábon járó lexikonjaként fejből fújta a statisztikákat és hosszú évekre visszamenőleg fel tudta idézni a befutók pontos végeredményét is egészen az utolsó, harmincharmadik helyezettig.

Könnyű dolga azonban nem volt, amikor testközelből akarta követni az eseményeket.

„Egészen Janet Guthrie 1977-es debütálásáig egyáltalán nem engedtek be nőket a garázsok területére.

Azon a részen még csak női mosdók sem voltak kiépítve! Megpróbáltam a kerítésre csimpaszkodva nézelődni, de onnan is elzavartak.”

Jeanetta ennek láttán kreatív megoldáshoz folyamodott, amivel végül beírta magát a sportág történelemkönyvébe.

A verseny leintése utáni napokban folyamatosan kint tartózkodott a pályán, hogy legalább a hivatalos, győztest ünneplő média- és egyéb eseményeken találkozhasson a pilótákkal, valamint a csapatok tagjaival.

Nem érkezett üres kézzel sem.

A hölgy egyik hobbija a varrás volt, azon belül is imádott különféle színes takarókat készíteni. Gondolt tehát egy nagyot és 1976-ban egy óriási paplannal sétált be az IMS-re azzal a szándékkal, hogy megajándékozza vele a futam akkori legjobbját, Johnny Rutherfordot.

Óriási szerencséjére a pálya mellett pont szembetalálta magát a McLaren legendájával és rögtön a kezébe nyomta a takarót, hozzátéve, hogy ezt neki készítette.

Rutherford nagyon megörült a nem hétköznapi ajándéknak, ezzel párhuzamosan pedig Jeanetta hagyományt teremtett.

Dale Earnhardt Holder-paplanba burkolózva az 1995-ös Brickyard 400 megnyerése után (credit: The Henry Ford Museum)

Az elmúlt közel fél évszázad minden Indy 500 győztese gazdagodott egy Holder-paplannal, 1994-től pedig a Brickyard 400-at elsőként zárt NASCAR Cup-pilóták többsége is hazavihetett egyet, ahogyan a csapattulajdonosok is, beleértve Jeanetta személyes kedvencét, Roger Penske-t.

„Jeanetta paplanjai rendkívül különlegesek, mivel mindegyik darab egy-egy fontos győzelemre, vagy történelmi pillanatra emlékeztet” – mondta a Kapitány.

„Rengeteget dolgozott rajtuk és a szívét-lelkét beletette, akárcsak a mi csapatunk, amikor felkészítjük az autóinkat a versenyekre. Nagyra értékeljük az erőfeszítéseit, lelkesedését és óriási becsben tartunk minden egyes takarót, amellyel az évek során megajándékozott bennünket.”

A későbbiekben nem csak az autósportban csúcsra ért pilótákat/csapatvezetőket lepte meg ikonikussá vált takarójával, de színészeket, zenészeket, közéleti személyiségeket is.

Sőt, még az egykori amerikai elnök Jimmy Carter is büszke tulajdonosa lett az egyik alkotásának.

Jeanetta paplanjai már olyan múzeumokban vannak kiállítva, mint például a Henry Ford Museum, a The Norton Museum, vagy épp a Nahsville-ben lévő country-zene hírességeinek csarnoka.

„Jeanetta trófeának beillő, gyönyörű takarói valóságos kincsek” – nyilatkozta még 2016-ban a legendás ötszáz mérföldes viadal háromszoros győzese, a néhai Bobby Unser.

„Az évek során nagyon közel került a családunkhoz, olyannyira, hogy gyakran a gyerekeimre is vigyázott. Hálával tartozom neki, hogy hozzájárult az Indianapolis 500 tradícióinak bővítéséhez, ezáltal még nagyszerűbbé téve az open-wheel versenyzést.”