Lovak, zsaruk és elektromos autók: 128 éve rendezték az USA első versenyét
Az Egyesült Államok első autóversenyét 1895. november 28-án, hálaadás napján rendezték négy- és kétkerekű járművek részvételével.
A Chicago Tribune által szponzorált, Chicago és Evanston városa között oda-vissza megrendezésre került eseményt számos helyen a világ első, valódi motorsport-eseményeként tartják számon.
Bár ezt megelőzően öt hónappal már lezajlott a Párizs-Bordeaux-Párizs útvonalon kiírt verseny, azonban a chicagói mindenképpen az első volt abban a tekintetben, hogy valódi, szervezett formában bonyolították le.
A cél az volt, hogy népszerűsítsék a gyerekcipőben járó autóipart, emellett pedig a Tribune növelje az eladásainak számát.
A futamot eredetileg november 2-ára írták ki, de olyan kevés nevezés érkezett, hogy végül kénytelenek voltak elnapolni, noha az akkori árfolyamhoz viszonyítva nagyon magas, 5000 dolláros összdíjazással bírt, amiből 2000 a győztest illette meg.
Ráadásként a szervezőknek még a rendőrséggel is meggyűlt a bajuk, amely eleinte hallani sem akart arról, hogy olyan járművek guruljanak a város utcáin, amelyeket nem lovak húznak.
A hónap végére már kb. 89-en jelezték részvételi szándékukat, a zord időjárás miatt azonban csak kilencen álltak rajthoz, köztük két elektromos autóval.
A mezőny legjobbja egy bizonyos Frank Duryea lett lett, aki arról nevezetes, hogy bátyjával, Charlesszal közösen megalkotta Amerika első, benzines autóját.
Duryea 7.3 mph-s (11.75 kmh) átlagsebességgel lett a “futam” legjobbja, 10 óra és 23 perc alatt teljesítetve az 52.4 mérföldes távot.
Rajta kívül csak az Oscar B. Muellerrel elstartolt Mercedes-Benz ért célba.
A jármű bő másfél órás lemaradásban futott be Duryea mögött, a 31. mérföldtől ráadásul a kormányt Charles Brady King vette át, miután Mueller elájult a kimerültségtől.
Az elektromos autókat tekintve a Morris & Salom Electrobat 15 mérföld után kiállt, ami nem volt meglepő, lévén ők kezdettől fogva csak egy tesztként fogták fel a versenyt.
Teljesítményüket mégis egy 250 dollár értékű aranyéremmel honorálták, mivel ezt a járművet találtak a legbiztonságosabbnak, emellett nem csapott zajt, nem bocsátott ki szagokat, stabilnak bizonyult, továbbá még küllemét tekintve is a legszebbnek minősítették.
A másik „villanyos” nevező, a Sturges Electro Motocycle mindössze 12 mérföldig jutott, köszönhetően annak, hogy az akkumulátor megadta magát a nagy hidegben.
Ez volt a kezdet, ami mára egy irgalmatlan üzletággá, szórakozatóiparrá, emellett kőkemény sporttá nőtte ki magát .
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough