Kegyetlen sors: Elérte álmát, rögtön utána halálos balesetet szenvedett a feltörekvő NASCAR-pilóta

Terry Schoonover a fél életét arra tette fel, hogy egy szép napon NASCAR-versenyző váljon belőle. Tragikus módon azonban a halál pontosan akkor ragadta el, amikor végre sikerült megvalósítania legnagyobb álmát.

A NASCAR eddigi történelme során összesen huszonnyolc pilóta vesztette életét a versenypályákon a főkategóriát tekintve.

A szerencsétlenül jártak között akadtak valódi szupersztárok, mint a mindmáig utolsó fatális áldozat, Dale Earnhardt, valamint teljesen ismeretlen sereghajtók is, akiknek neve hallatán még a legelvakultabb rajongók is csak zavarodottan pislognak.

Az 1984-ben, mindössze 32 esztendős korában elhunyt Terry Schoonover ez utóbbi kategóriába tartozott. Az amerikai versenyző a tragédia után azonban morbid módon mégis bekerült a köztudatba, ráadásul rögtön két okból.

Huszonnégy évvel az 1960-as hivatalos megnyitó után ugyanis ő lett az Atlanta Motor Speedway első halálos áldozata, a végzetes baleset körülményeit pedig mindmáig sűrű homály övezi.

Terry Schoonover 1951. december 26-án látta meg a napvilágot az Ohio állambeli Lima városában.

Az autósporttal tizenhat esztendősen kezdett komolyabban foglalkozni, először a drag szakág regionális gyorsulási versenyein mérette meg magát, majd később dirtpályás stock-car futamokon is elrajtolt. Ahogyan egyre jobb eredményeket ért el a volán mögött, Schnooverben komolyan érlelődni kezdett a gondolat, hogy hobbiszint helyett hivatásszerűen űzze a sportot.

A hetvenes évek végén Floridába költözött abban reménykedve, hogy itt nagyobb eséllyel felhívhatja magára a szponzorok és professzionálisan jegyzett csapatok figyelmét.

Ekkor már kizárólag a stock-carokra fókuszált, a dirt pályák után pedig aszfalton is igyekezett nagyobb tapasztalatra szert tenni.

Annak érdekében, hogy minél hamarabb beteljesítse álmát és eljusson a NASCAR-ba, Terry 1982-ben nem volt rest beiratkozni a kétszeres Grand Nationals (a mai Cup eldője) bajnok Buck Baker neves versenyzőiskolájába, ahol már az első pillanattól fogva lenyűgözte nem csak oktatóit, de ellenfelei között is tiszteletet vívott ki magának.

Látva a fiatal Schoonover tehetségét és ambícióit, Baker a kurzus végén úgy döntött, nem hagyja őt csak úgy elsétálni és állást ajánlott neki.

Terry innentől fogva már maga is vezetéstechnikai oktatóként kereste kenyerét, miközben továbbra is arról ábrándozott, hogy egy szép napon a NASCAR Winston Cup elit mezőnyének tagjaként gördül pályára.

Az álom végül 1984 őszén valósággá vált, amikor is Schoonover egy, a barátnőjével, Barbara Pike-kal közösen vásárolt Chevrolet Monte Carlóval beadta nevezését a Cup október 7-ei, Charlotte Motor Speedway-en rendezett Miller High Life 500-ára.

A versenyen való részvételhez sikerült megnyernie maga mellé a Restore Auto Care Products szponzorációját is, amely céggel együtt úgy tervezte, hogy 1985-ben már teljes szezonos pilótaként száll harcba az év újonca címért.

A várva-várt NASCAR-bemutatkozás azonban finoman szólva sem a terveiknek megfelelően alakult, miután a kvalifikáción Terry nem tudta kivívni magának az indulás jogát.

A fiaskó nem szegte kedvét és a két héttel későbbi, rockinghami North Carolina Motor Speedway-en esedékes Warner W. Hodgdon American 500 időmérőjének is nekiveselkedett.

Schoonover ennek a hétvégének már jóval magabiztosabban vágott neki, hiszen korábban többször is volt alkalma itt versenyzeni alacsonyabban jegyzett stock-car viadalok során.

Pályaismeret ide, vagy oda, még így is éppen csak, hogy megkaparintotta az indulás jogát.

A pole pozíciós Geoff Bodine 144.415 mph-s átlagsebességénél mintegy tíz mph-val lassabb köre révén csak a harminckilencedik helyről várhatta a rajtot, de legalább elérte azt, amiről tinédzserkora óta álmodozott: a NASCAR Winston Cup mezőnyének tagjaként olyan sztárokkal együtt hajthatott pályára, mint például Dale Earnhardt, Terry Labonte, Richard Petty, vagy éppen Bill Elliott.

A verseny során balesetek és műszaki hibák sokasága ritkította a mezőnyt, aminek következtében Schoonover még a 71 környi hátránya ellenére is megszerezte a huszonegyedik helyet.

Terry nagyon boldog volt a futam után, lévén már az óriási eredménynek számított, hogy első nekifutásra meg tudta látni a kockás zászlót egy ilyen eseménydús, egyben nehéz fordulón.

Ezen felbuzdulva a Cup naptárának következő, az Atlanta Motor Speedway-re kiírt Atlanta Journal 500-ára is nevezett, amelynek kvalifikációját szintén sikeresen teljesítette.

A november 11-én rendezett viadal pole-ját Bill Elliott szerezte meg a másfél mérföldes oválon, míg Terry a harminchetedik helyről veselkedhetett neki a rajtnak.

A zöld zászló után a harmadik pozícióból indult Geoff Bodine azonnal az élre állt, de hiába vezette összesen 125 körön át a versenyt, mindössze 36 körrel a leintés előtt mégis kiállni kényszerült köszönhetően a Chevrolet erőforrás meghibásodásának.

Bár ezt a két évvel későbbi Daytona 500 győztese minden valószínűség szerint hatalmas pechként élte meg, az igazi tragédia azonban a 129. körben következett be.

Az álmait hajszoló Schoonover már több kör hátrányban volt, amikor váratlanul autójával a pálya külső falának csapódott, majd az oválon lefelé sodródva a belső oldal állította meg.

Az AMS orvosi személyzete, valamint a pályabírók azonnal a baleset helyszínére siettek.

A szerencsétlenül járt Terry kiszabadítása a járművéből – ehhez a Chevy tetejét teljesen le kell vágni – közel negyed órán át tartott, amit követően kritikus állapotban, mentőhelikopterrel szállították a legközelebbi kórházba.

Ezután a futamot tovább folytatták, a szokásoknak megfelelően pedig a mezőny tagjaival nem közölték a versenytársukkal történt incidens súlyosságának mértékét.

A 328 körös viadal Dale Earnhardt győzelmével zárult, míg a második és harmadik helyen Elliott, valamint Ricky Rudd zárt.

Az ünnepi ceremónia felhőtlenül lezajlott, noha a NASCAR későbbi tájékoztatásából kiderült, hogy Terry ekkor már nem volt az élők sorában.

A szervezet hozzáállását pedig jól szemléltette, hogy a pilóták többsége is csak a sajtó képviselőitől értesült a szomorú hírről.

A szervezet szóvivője, Chip Williams helyi idő szerint kora este jelentette be hivatalosan, hogy a 32 esztendős Terry Schoonover délután 4 óra 27 perckor belehalt a baleset során szerzett fej- és egyéb belső sérüléseibe.

A fiatal pilóta ezzel a NASCAR legmagasabb osztályának huszonegyedik fatális áldozatává vált, az ekkor már huszonnegyedik évét taposó Atlanta Motor Speedway történetében azonban elsőként vesztette életét.

Schoonovert megelőzően a Cup sorozat utoljára több, mint négy évvel korábban gyászolt pilótát, amikor a 28 éves, michigani Ricky Knotts halálos balesetet szenvedett a Daytona 500 február 14-ei kvalifikációs futamán.

Schoonover tragédiáját követően a NASCAR a szabályoknak megfelelően kiterjedt vizsgálatot indított, ami azonban kiábrándító eredménnyel zárult. A hivatalos verzió szerint ugyanis egyszerűen nem tudtak kielégítő magyarázatot adni arra, hogy pontosan mi is volt az incidens kiváltó oka.

Az vitathatatlan ténynek számított, hogy a Terry által vezetett Chevy egy másik járművel sem ütközött a pályán, továbbá törmelék sem játszott szerepet a balesetben.

A helyszíni beszámolók és a szakértői vélemények egybehangzóan állították, hogy az autó hibátlanul működött a csattanást megelőzően.

“Az autót átfogó vizsgálatnak vetjük alá, de könnyen előfordulhat, hogy soha nem fogjuk megtudni, mi okozta a balesetet” – mondta Williams.

“Hónapokba is beletelhet, mire pontosabb képet kapunk arról, mi történt valójában. Lehetséges, hogy valami igazán apróbb dolog okozta, mert arra semmi sem utal, hogy nagyobb volumenű probléma lépett fel a technikában.”

A tragédia oka azonban máig rejtély maradt.

Többen is – köztük Schoonover csapatfőnöke – a versenyző tapasztalatlanságára hivatkoztak, egyúttal pedig ujjal mutogattak a NASCAR-ra, mondván nem lenne szabad olyan pilótákat a legnagyobbak mezőnyébe engedni, akik mindaddig csak jóval alacsonyabban rangsorolt futamokon mérették meg magukat.

“Soha, senki nem volt képes megmagyarázni nekem, hogy pontosan mi történt és miért” – idézte az Orlando Sentinel 1994 júniusában Terry édesanyját, Iva Pohlabelt.

“Szeretném, ha az összes kérdésemre választ kapnék.”

A baleset óta már közel 40 év eltelt, de a mögöttes okok továbbra is tisztázatlanok.

A NASCAR a lehető leggyorsabban próbálta maga mögött tudni a vizsgálatot, amelyet sokak szerint ráadásul nem is a kellő alapossággal folytattak le, a későbbiekben pedig igyekeztek minden erre irányuló kérdést teljes mellszélességgel hárítani.

Ez utóbbi viselkedés alapján több olyan pletyka is felmerült, hogy a szervezet nagyon is tisztában van azzal, mi vezetett a történtekhez, csak éppen azt valamilyen oknál fogva nem áll érdekükben nyilvánosságra hozni.

Terry Schoonover szerető családját hagyta maga mögött, beleértve barátnőjét, Barbarát, valamint előző házasságából született két gyermekét, Angelát és Bryant.

Akármi is volt a tragédia oka – műszaki probléma, vagy vezető hiba – annak ismerete már soha nem hozná vissza a pilótát, de talán megnyugvást adott volna szerettei számára. Ez azonban minden valószínűség szerint már örökre rejtély marad, akárcsak a szintén tragikusan fiatalon elhunyt Tony Renna esetében.

Schoonover mert nagyot álmodni és mindent annak alárendelve, rendületlenül küzdött azért, hogy meg is valósítsa azt.

A sors azonban olykor nagyon kegyetlen tud lenni.

Engedte Terrynek, hogy elérje célját, majd szinte rögtön abban a pillanatban el is ragadta erről a világról.

Nyugodjék békében.

képek: findagrave.com, pinterest
források: Orlando Sentinel, Times Daily, The News and Courier, Charlotte Observer