NASCAR: Preece úgy néz ki, mint akit péppé vertek, de tökéletesen érzi magát

Minden jelenlévő elborzadt a Darlington Racewayen, amikor Ryan Preece levette a napszemüvegét.

A Stewart-Haas Racing versenyzőjének mindkét szeme vérben úszott, körülöttük pedig hatalmas monokli díszelgett. Ő maga azonban igyekezett rögtön lenyugtatni a kedélyeket, mondván a probléma csak esztétikai és maximálian készen áll a versenyre.

„Jól vagyok, a látásom tökéletes és egyálalán nincsenek fájdalmaim” – közölte mosolyogva.

„Rosszul festek, de ha megnézitek a sprint caros srácokat, egy nagyobb bukás után ők is rendszerint így néznek ki. A levegőben való pörgés hatására megpattannak az erek. Átmentem minden teszten, nagyszerűen érzem magam. Ha nem így lenne, akkor nem ülnék most autóba. Hálás és izgatott vagyok, hogy itt lehetek.”

Mint ismeretes, Preece a NASCAR Cup múlt szombati alapszakasz-fináléján szenvedett brutális balesetet, miután a Legacy Motor Clubnak vezető Erik Jones hátulról eltalálta. Ennek hatására a 41-es Ford kiforgott, majd a füves területen megpattanva közel egy tucat bukfencet és szaltót írt le.

A balesetet követően azonnal kórházba szállították, az éjszakára pedig megfigyelés alá helyezték. Ő viszont még ezt is túlzásnak tartotta.

„Éjfél körül már arra kértem [az orvosokat], hogy engedjenek haza. Elővigyázatosságból viszont ezt nem akarták. Végül úgy döntöttem, hogy reggel hatig bent maradok, de teljesen jól voltam. Nincsenek agyrázkódásra utaló tüneteim. Ha fájna a fejem, vagy homályos lenne a látásom, akkor biztosan nem vezetnék, mert nem akarom sem magamat, sem pedig másokat veszélybe sodorni. Családom van, akikre szintén gondolnom kell.”

A 32 éves pilóta azt is felfedte, hogy a tavaszi, talladegai balesete – amikor frontálisan telibe kapta Kyle Larson kipördülő autóját – sokkal jobban megviselte.

„Külsőleg most pocsékabbul nézek ki. Őszintén szólva viszont [Dega után] komoly fájdalmaim voltak, amit most nem mondhatok el. A biztonsági fejlesztések szempontjából úgy érzem magam, mint egy töréstesztbábu, lásd az orral való becsapódást és a mostani borulásomat! Viccelek, tényleg teljesen rendben vagyok.

A különbség köztünk, versenyzők és a többi ember közt, akik csak autót vezetnek az az, hogy nekünk ez a munkánk. Keménynek kell lennünk.”

KAPCSOLÓDÓ: Ha nem látok, akkor is versenyzek – A NASCAR történetének legkeményebb csávói