„Azóta a mának élek” – Grosjean valahol már örül a horrorbalesetének

“Azóta a mának élek” – Grosjean valahol már örül a horrorbalesetének



Harmadik szezonját kezdi meg idén Romain Grosjean az IndyCarban, ebből a másodikat az Andretti Autosport teljes szezonos versenyzőjeként.

A francia – aki a minap megszerezte szakszolgálati engedélyét – emellett a Lamborghini gyári pilótájának is mondhatja magát és a márka színeiben már részt vett a január végén rendezett Daytona 24-en.

Ezt megelőzően viszont közel egy évtizeden át volt a Forma-1 mezőnyének tagja, amely bajnokság a Drive to Survive-nak hála mostanra sosem látott népszerűségnek örvend az USA-ban.

Grosjean pedig villámgyorsan realizálta, hogy az új rajongók számára ő nem más, mint az a srác, aki kis híján halálra égett Bahreinben.

„Nem zavar, ez is a pályafutásom, az életem része” – nyilatkozta a 36 éves versenyző a GQ-nak adott interjúja során.

„Különösen az Egyesült Államokban emlékeznek rá nagyon sokan, ahol a legtöbb új rajongója lett az F1-nek. Ők nem látták a dobogós eredményeimet 2012-ben és 2013-ban. Majdnem sikerült három győzelmet is szereznem, de sajnos kívülálló okok miatt ez nem jött össze.

Ez egy eléggé vicces helyzet. Azért összefutottam már olyan emberekkel is, akik a lotusos időszakom óta ismernek és követték a futamaimat. A fiatalabb korosztály azonban csak a Drive to Survive-ot nézte a Netflxen. Ők Günther Steiner iránt érdeklődnek és arról szoktak kérdezni, hogy milyen a való életben. Na meg persze a balesetemről.”

A traumatikus élményre ma már Grosjean igyekszik pozitívan tekinteni.

Sőt, valahol örül is annak, hogy megtörtént, mivel állítása szerint jobb, lazább ember lett általa.

„Erre a balesetre felfigyelt a világ, bárhová is kapcsoltál a tévében, szinte biztosan beszámoltak róla. Igazán hatással volt rám. Én úgy fogom fel, mint a Főnix-madarat: valami rosszból történő felemelkedésként.

Nem szükségszerűen a tűzesethez kapcsolódik, hanem ahhoz, hogy képes vagy felállni egy olyan dologból, ami tönkretehetett volna és a magad javára fordítod. A baleset tagadhatatlanul az életem, a pályafutásom része marad. A bal kezemen lévő sebhely örökre emlékeztetni fog rá. Ennél ráadásul többről is van szó. Az életutam egy állomása, akárcsak a dobogós helyezéseim. Eszméletlen, de valami úton-módon jól jöttem ki belőle.”

Nem meglepő módon a kis híján végzetes bukás az általános szemléletét is megváltoztatta.

„Ilyen trauma után az ember sokkal jobban kezdi értékelni az életét. Akkor tudatosul benned, hogy bármikor elveszítheted, amikor ez tényleg majdnem megtörténik. Ma már igyekszem a mának élni, kiélvezni a pillanatot. Emiatt szoktam mondogatni, hogy pozitívan érintett a baleset. Őrülten hangozhat, de az életemet azóta szebbnek érzem.

Azért kapjuk meg az élet ajándékát, hogy kihasználjuk. Ha attól félsz, hogy valami rossz történik, akkor maradj otthon és ne csinálj semmit. Én nem így viszonyulok hozzá és inkább 300 km/h-val élek, kiélvezve mindent, ami megadatik. Versenyautókat és repülőgépet vezetek. Jól akarom érezni magam, nem pedig otthon ülni, mondván ez, vagy az túlságosan veszélyes. Ezeknek a dolgoknak a megtapasztalása tesz boldoggá.

Minden más, amin korábban felhúztam magam, mint például a közlekedési dugók, késések a reptéren és hasonlók…. Ma már arra gondolok, hogy meg is halhattam volna és akkor itt sem lennék. Szóval az ilyen problémáknak már nem kerítek nagy feneket. Ez a legnagyobb változás.”

Grosjean utolsó F1-es versenye végül pont az ominózus bahreni lett. Bár állítása szerint jól érzi magát ott, ahol most van, a visszatérés lehetőségét mégsem zárta ki teljesen.

Indys főnöke, Michael Andretti ráadásul már egy éve küzd azért, hogy a világbajnoki sorozatban is csapatot indítson. Ennek érdekében a General Motorsszal is összebútorozott, hogy egy nagy gyártó partnerségével komolyabb esélye legyen a rajtrácsra jutásra.

„Tavaly megtanultam: soha ne mondd, hogy soha!” – szögezte le Grosjean.

„Korábban azt mondogattam a feleségemnek, hogy soha nem élnék az USA-ban, nem versenyeznék amerikai szériában és soha nem indulnék az Indy 500-on. Erre már mindhármat kipipáltam. Úgy vagyok vele, hogy fogalmunk sincs, mit tartogat a jövő. Szeretek az IndyCarban lenni és élvezem az endurance-versenyeket az IMSA-ban a Lamborghinivel. Ez a megfelelő egyensúly számomra.

Természetesen az F1 a motorsport csúcsa. Szóval egy győzelemre esélyes csapatnak igent mondanék. Nyilván Andrettinek még nagyon sokat dolgoznia azért, hogy bejussanak a mezőnybe. Jelen pillanatban inkább azt preferálnám, hogy az IndyCarban maradjak, de mint mondtam, sosem tudhatod. Ha a dolgok teljesen készen állnak és betonbiztosak előtted, akkor megváltozhat a gondolkodásod.”