Csak egy pilóta állt meg segíteni Keselowskinak karrierje legkomolyabb balesete után

Csak egy pilóta állt meg segíteni Keselowskinak karrierje legkomolyabb balesete után
Keselowski 2-es számú Fordja a Road Atlanta-i bukás után (credit: Team Penske)



Két év IndyCar-kitérő után 2023-ban ismét a NASCAR Cup Series mezőnyének tagja lesz Jimmie Johnson.

A hétszeres főkategóriás bajnok vadonatúj szerepkörben tér vissza, mint a Petty GMS Motorsports társtulajdonosa. Ezzel párhuzamosan pedig egy részidős programot is bevállal a csapat harmadik Chevyjével, ami azt jelenti, hogy teljes eddigi Cup-karrierje során először fogja megméretni magát a Hendrick Motorsportson kívül.

Kapcsolata viszont régi csapatával sem szakad meg, lévén ő is teszteli a Le Mans-i 56-os garázs projektre készülő autót és az sem kizárt, hogy a legendás egynapos viadalon versenyzőként is ott legyen.

Addig viszont még vár rá a Daytona 500, amelynek rajtrácsára – jelen állás szerint charter nélkül – kénytelen lesz az egykörös kvalifikáción, vagy a duel futamon keresztül beverekednie magát.



Egy biztos, a mezőny tárt karokkal várja vissza, köztük Brad Keselowskival.

Az RFK Racingnél szintén társtulajként és versenyzőként jegyzett 2012-es bajnok a RACER-nek adott interjújában elárulta, hogy Johnsont ő mindig is egy két lábban a földön álló embernek ismerte, akit soha nem részegített meg a siker.



“Az első számú sztorim Jimmie-ről a Road Atlanta-i tesztbalesetemre vezethető vissza” – mondta Keselowski, akit az ominózus 2011-es bukás után mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani.

Szerencsére kiderült, hogy az ijedtség nagyobb volt, mint a tényleges baj.

Az akkor még Penske-nek vezető pilóta megúszta egy törött bal bokával, néhány nappal később Poconón pedig nem csak visszatért a volán mögé, de egyenesen nyert is.

“Mindenki elhajtott mellettem. Ő volt az egyetlen, aki megállt és segített. Ez az empátia mindig megvolt benne, sosem volt egoista srác. Véleményem szerint mindannyiunkban van önzőség, de figyelembe véve a teljesítményét, eredményeit, nála ez rendkívül alacsony mértékű. Ezt máig nagyon tisztelem benne.”

Keselowski Cup-pályafutása elején, 2008-ban és 2009-ben részidős programot teljesített Hendrickékkel, Johnson csapattársaként. 2010-ben végül a Team Penske-hez igazolt, ahol két évvel később – igencsak emlékezetes utóélettel – behúzta a bajnoki címet.

“Visszatekintve mindig is az nyűgözött le a legjobban Jimmie-ben, hogy mennyire nyugodtnak tűnik. Ebben a környezetben olyan emberekkel vagy körülvéve, akik képesek gyorsan felidegesíteni, rajta viszont folyton az a kaliforniai lazaság van.”

A 38 éves pilóta elmondása szerint megvolt köztük a rivalizálás, de ez sosem lépett át egy határt.

“Egyszerre volt mókás és bosszantó. Nagyon büszke vagyok a sikereinkre és örömmel tölt el, hogy ellene versenyezhetek.”



A triatlonistaként és maratonfutóként is jegyzett Johnsonról az az általános kép terjedt el, hogy igazi munkamániás az edzőteremben.

Keselowski azonban ezzel kapcsolatban már óvatosabban fogalmaz:

“Jimmie szerintem nagyon jó abban, hogy elhitette az emberekkel, mennyire keményen dolgozik. Én nem tudom, hogy így volt-e, vagy sem, mert a saját szememmel sosem láttam. Komolyan edzett, meg ilyesmi és én abban is biztos vagyok, hogy van [a megszállottságáról szóló híreknek] alapjuk. Őszintén szólva viszont személy szerint nem hiszem, hogy ez gyorsabbá teszi a versenyautót. Ugyanakkor klassz sztori a garázsban és a média számára is, mondván ‘Ó, így már érthető miért annyira jó, hiszen keményen edzi a testét’.

Ez rendben is van, de én láttam például Tony Stewartot, aki a verseny előtt még megevett egy sajtburgert és mégis kibaszott gyors volt. Szóval nem hiszem, hogy Jimmie az edzésterve miatt volt annyira jó a pályán, de ez kétségkívül nagyszerű sztorinak bizonyult, amikor egy fantasztikus csapat állt mögötte. Ráadásul valóban jót tett a brandjének is.”







Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy