Az autósport leghíresebb csókjának igaz története – Egy nem átlagos love story

Az autósport leghíresebb csókjának igaz története – Egy nem átlagos love story
A 2022-es Verizon 200 győztes győztese, Tyler Reddick a Richard Childress Racing tagjaival, valamint családjával a téglacsíknál (credit: Penske Entertainment/Walt Kuhn)



Az autósport számos győzelmi rituáléval büszkélkedhet.

Az Indy 500 tejivása Louis Meyerhez köthető, a fánkozást Alex Zanardi honosította meg, míg a kerítésmászás Brazília legmenőbb pókemberének, Helio Castronevesnek a találmánya.

Van azonban egy ünnepi elem, amit az Indianapolis Motor Speedway valamennyi futama után láthatunk, eredetével viszont sokan még ma sincsenek tisztában.

Ez a híres csók, amit a mindenkori győztes adhat térdre borulva a pálya legendás, egy yardnyi tégalcsíkjának, ami még az első, 1909-ben készült borításból maradt vissza tiszteletből.

Még a keményvonalas rajongók közül is többen úgy hiszik, hogy a hagyomány az Indy 500-ra vezethető vissza.

Valójában azonban a NASCAR Cupból indult hódító útjára.

Az első alkalomért egészen 1996-ig kell visszautazni az időben, amikor is Dale Jarrett behúzta a harmadik alkalommal megrendezésre került – a létesítmény téglacsíkja után kapott beceneve alapján – Brickyard 400-nak keresztelt viadal győzelmét.



A díjátadó ceremóniát követően a Robert Yates Racingnek vezető pilóta és crew chiefje, Todd Parrott mindenki megrökönyödésére elindult a pálya célegyenesének irányába.

Amikor az IMS egyik tisztviselője menet közben nekik szegezte a kérdést, hogy mit csinálnak, Jarrett csak annyit válaszolt: “Meg fogjuk csókolni a téglákat”.

A versenyzőhöz és csapatfőnökéhez az RYR 88-as Fordjának komplett gárdája is csatlakozott, hogy aztán sapkáikat megfordítva és térdreereszkedve fejezzék ki imádatukat az IMS téglái iránt.



Az ötlet ráadásul nem hirtelen jött.

“Indianapolis előtt pár héttel volt ott egy remek tesztünk” – idézte fel a kulisszatitkokat Jarrett 2015-ben az NBCSN-en futó ‘NASCAR America’ című műsorban.

“Ez volt az első közös szezonunk Toddal és rögtön meg is nyertük együtt a Daytona 500-at, majd a Coca-Cola 600-at is. Nagyszerű dolgok történtek velünk, így érthetően jó volt a kedvünk és talán még egy kicsit pimaszul is viselkedtünk.

Egy nap csak dumálgattunk és szóba került a Brickyard 400. Megállapítottunk, hogy ott is jó esélyunk van a győzelemre. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ha sikerül, akkor valami extrát kell csinálnunk. Tejet nyilván nem ihattunk, így törni kezdtük a fejünket.

Eszembe jutott, hogy a téglacsíkhoz kellene mennünk, mert ott egy fantasztikus csapatfotót lehetne csinálni a rajongókkal a háttérben. Ekkor Toddból kipattant az isteni szikra: ‘Csókoljuk meg a téglákat! Ezt még tényleg senki sem csinálta eddig’.”



Jarrették titokban tartották a tervüket, mivel attól tartottak, ha mégsem sikerülne győzniük, akkor más csapat lazán lenyúlhatja tőlük.

Végül ő haladt át először a kockás zászló alatt, a NASCAR történetének harmadik indianapolisi győztesévé válva Jeff Gordon és Dale Earnhardt Sr. után.

“Nem mondtuk el senkinek, hogy mire készülünk. Még [az RYR tulajdonosai] Robert és Doug Yates sem tudotak róla. Amikor távoztunk a victory lane-ről és elindultunk a téglacsík felé, a srácok a csapatnál sem értették, hogy mi a franc van, csak jöttek utánunk.”

Jarrették akcióját az egy évvel későbbi győztes Ricky Rudd is megismételte, innentől pedig már minden évben elmaradhatatlan része volt a verseny utáni ünneplésnek.

A “téglacsók” az Indianapolis 500-ra is begyűrűzött, az IMS dirtjén lebonyolított futamok kedvéért pedig konkrétan a falra festettek egy csíkot, hogy ők se maradjanak ki a hagyományőrzésből.

“Nagyon menő látni, hogy sikerült tradíciót teremtenünk” – mondta Jarrett.

“Ez volt a célunk, büszke vagyok.”









Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy