Bowman: A legrosszabb ellenségemnek sem kívánom ezt a sérülést

Közel másfél hónap kihagyás után tért vissza a versenypályára Alex Bowman.

A Hendrick Motorsports pilótája még szeptemberben, a NASCAR Cup texasi futamán szenvedett agyrázkódással járó balesetet. Felépülése során az lebegett a szeme előtt, hogy még idén újra volán mögé ülhessen, ami végül a most hétvégi szezonzárón valósulhatott meg.

Ez a forduló ráadásul két szempontból is különleges számára: egyrészt a Phoenix Raceway az arizonai versenyző hazai pályájának számít, másrészt pedig ez lesz a legutolsó közös bevetése crew chiefjével, Greg Ivesszal is.

„Célul tűztem ki magam elé, hogy visszatérek idén, ami nagyon sokat segített abban, hogy ennyire keményen tudtam dolgozni a gyógyulásom érdekében” – nyilatkozta Bowman a Phoenix Racewayen tartott sajtótájékoztatóján.

„Könnyebb lett volna azt mondani, hogy kihagyom az év teljes hátralévő részét… Számomra viszont hatalmas motivációt jelentett, hogy még legyen egy utolsó futamom Greggel. Nagyon érzelmes ez a mostani hétvége. Megpróbáljuk annyira kiélvezni, amennyire csak lehet.„

A csapat igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy egy esetleges újabb baleset esetén minimalizálják az ismételt sérülés kockázatát.

A rendkívül merev kasztnijú Next Gen autó csak jövőre kapja meg az új, az energiák elnyelése terén várhatóan jóval hatékonyabb hátsó elemeket, többek közt a pilóta fejtámaszának megerősítésével viszont némiképp már most javíthatnak a helyzeten.

„A legrosszabb ellenségemnek sem kívánom azt, amit az utóbbi hetekben átéltem” – szögezte le Bowman, aki tizenkét évvel ezelőtt már kis híján életét vesztette egy versenybaleset következtében.

2010-ben, a Las Vegas Motor Speedway dirtjén rendezett USAC midget-futam akkorát bukott, hogy eltört a kulcscsontja, az összes bordája a jobb oldalán és összeomlott mindkét tüdeje.

Mindennek következtében hét napot töltött az intenzív osztályon és hónapokba telt, mire ismét volán mögé tudott ülni.

A mostani helyzet szerencsére nem volt ennyire kritikus, a bizonytalanság azonban megtépázta az idegeit.

„Soha többé nem akarok ezen keresztülmenni. Szerintem mindenki át tudja érezni, akinek volt már hasonló sérülése. A fizikai fájdalmak mellett ott van a tudat, hogy ha rossz fordulatot vesznek a dolgok, akkor akár egész életeden át végigkísérhet. Ez nagyon ijesztő. Igyekeztem megbízni a szakemberekben és mindenben az orvosokra támaszkodtam.”

A 29 éves versenyző elmondta, a texasi ütközés után rögtön érezte, hogy valami gond van. Az igazán erőteljes tüneteket viszont csak három nappal később kezdte tapasztalni.

„Szerda éjjel ütött be igazán, ami furcsa volt, mert kedden még teljesen jól voltam. Az agyrázkódás viszont ilyen. Minden embernél mások a tünetek. Amikor elmondtam a panaszaimat az orvosoknak, ők egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy egy nappal korábban még jól voltam. Ekkor már krisztálytiszta volt, hogy nem fogok autót vezetni a hétvégén.”

Állítása szerint nem a látásproblémák és az olykor elviselhetetlen méreteket öltő fejfájás volt a legidegesítőbb számára, hanem ezek hullámvasútszerű megjelenése.

Voltak napok, amikor tökéletesen érezte magát, majd hirtelen ismét mélyponton volt.

„Hétvégén jól voltam, majd szerdán már rosszul, aztán a következő két nap megint jobb volt, a szombat és vasárnap viszont ismét borzalmas. Ez így ment.”

Bowman végig kapcsolatban állt Rick Hendrickkel, Jeff Gordonnal és Ivesszal. Rajtuk kívül rendszeresen beszélt a fejsérülések terén sajnos saját tapasztalatai miatt már szakértőnek számító Dale Earnhardt Jr.-ral, a poconói agyrázkódása után részlegesen vissza is vonult Kurt Buschsal, de más kollégái is megkeresték, köztük a Next Gen biztonsági aggályainak szószólójává vált Kevin Harvickkal.

„Kurt, Dale, Kevin és őszinén szólva az egész paddock nagyon támogató volt, ami rengeteget jelentett. Én egy csendes, magának való srác vagyok, úgyhogy igazán jól esett ez a figyelem.”

Arra a kérdésre, hogy a NASCAR-tól érdeklődtek-e a hogyléte felől, így válaszolt:

„Csak négy héttel a balesetem után, de akkor maga Steve Phelps (a szervezet elnöke) keresett meg, amit nagyra értékeltem.”

Bowman a pénteki edzést a tizenkilencedik helyen zárta, míg a kvalifikáción a huszonnegyedik pozíciót szerezte meg.

„Jól éreztem magam” – mondta annak kapcsán, hogy milyen volt számára újra a 48-as Chevyben lenni ennyi kihagyás után.

„Nagyon ideges voltam az edzés előtt. A hét korábbi részében megtettem pár kört a sprint carommal, hogy biztosra menjek, tényleg rendben vagyok és egy kicsit lerázzam magamról a rozsdát. Cup-gépben viszont már hosszú ideje nem ültem.

Ilyenkor azért benned van, hogy képes leszel-e újra olyan szinten teljesíteni, mint amit elvárnak tőled. Hiába érzem azt, hogy meg tudom csinálni, azért ott motoszkál, hogy valóban így van-e.”

Szerencsére a „lóra való visszaülése” eddig komolyabb probléma nélkül zajlott.

„Az edzésen ideges voltam és szenvedtünk is az autó alulkormányzottságával, de összességében jó volt ismét vezetni.

Bowman a humorérzékét sem vesztette el:

„Továbbra is csinálok hülyeségeket a volán mögött, úgyhogy a fejsérülés nem változtatott meg.”