„Oké, akkor most meg fogok halni” – Katherine Legge randevúja a Kaszással

2006. szeptember 24-én rendezték meg a Champ Car World Series szezonjának tizenkettedik fordulóját.

A wisconsini Road Americára kiírt verseny azonban nem a pályán zajló küzdelmek, hanem a bajnokság történetének egyik legszörnyűbb balesete révén került a rivaldafénybe.

A kockás zászló előtt hat körrel a PKV Racingnek vezető Katherine Legge a hatodik helyen haladt, amikor a hátsó vezetőszárny egy darabja váratlanul levált a 20-as számú Loláról.

Ennek következtében a versenyzőnő járműve irányíthatatlanná vált és közel 280 km/h-s sebességgel a 11-es kanyarban lévő kerítésnek csapódott, majd a levegőbe emelkedett, végül pedig több szaltót és bukfencet leírva fejjel lefelé landolt.

A jelenetsor olyan horrorisztikus volt, hogy mindenki azonnal a legrosszabbra gondolt, mondván ekkora bukást lehetetlen túlélni. Katherine azonban csodával határos módon szinte teljesen sértetlenül megúszta az incidenst, amely a sajtóba csak nagybetűvel, „A Baleset” jelzővel került be.

Legge azonban nem pánikolt be, nem kezdett el remegni annak tudatában, hogy hajszálon múlt az élete, és még az orvosi központban saját kérésére meg is nézte a bukásról készült felvételeket.

A látottakat a PKV Racing elmondása szerint a „nagyon szerencsés vagyok ” mondattal konstatálta, majd vérbeli angol lévén kért egy csésze teát és alig fél órával a történtek után már mosolyogva nyilatkozott a médiának.

Még aznap este részt vett az Atlantic Championship szezonzáró bankettjén – amellyel kapcsolatban női énjét is engedte kibontakozni, miután hangot adott abbéli problémájának, hogy lehorzsolódott térde rosszul fog festeni a koktélruhájában – négy nappal később pedig már Sebringen tesztelt.

Katherine naptára hirtelen tele lett különféle meghívásokkal, minden valamirevaló tévéműsor – beleértve az USA egyik legnépszerűbb talk-show-ját, az Ellen DeGeneres vezette Ellen Show-t is – szerette volna vendégül látni a sportág történetének egyik legbrutálisabb balesetét hihetetlen módon megúszó angol lányt.

„Nagyon pocsék érzés, mivel ez volt a legjobb versenyem az évben, de benne van a pakliban” – emlékezett vissza az ausztrál NewsOK-nek adott interjújában Legge.

„Másodpercekkel a baleset előtt már tudtam, hogy valami gond van, mert rengeteg leszorítóerőt vesztettem és ahogyan ráfordultam a kanyarra, hirtelen felgyorsultam, az autó hátsó része kitört, én pedig onnantól már csak egyszerű utas voltam. Egyenesen a kerítés felé repültem és közben az futott át az agyamon, hogy ‘ajjaj, ez nem valami jó, biztos, hogy fájni fog’.

Azt hittem, nagy erejű lesz az ütközés, de nem éreztem annak. A kerítésről visszapattanva többször átfordultam, miközben a sisakomon folyamatosan éreztem a törmelékdarabok koppanását. Úgy tűnt, soha nem akar megállni az autó és eljött az a pont, amikor arra gondoltam, ‘oké, akkor most meg fogok halni’.

A sisakrostély egy kicsit kinyílt, a sár pedig beszivárgott rajta, de annyit azért láttam, hogy a motor kiszakadt az autóból és távolabb van. Ez megnyugtató volt, mert amikor éppen csapdába esel a feje tetejére fordult autódban, az utolsó dolog amit akarsz, az a tűz. Nagyon ijesztő lenne.”

Legge a következő év tavaszán tért vissza először Road Americára egy CCWS-teszt keretein belül.

Ha pedig már ott járt, rögtön „dedikálta” is azt a falat, amelybe brutálisan belecsapódott.