„Állandóan hazudunk” – Dollármilliókat költenek a motorsport biztonságára, miközben sérült pilóták köröznek a pályán

Kurt Busch július 23-án, a NASCAR Cup Series poconói edzésén szenvedett balesetet és azóta sem térhetett vissza a volán mögé.

A 23XI Racing versenyzőjének agyrázkódásra utaló tüneteit azonban nem ez az egy alkalom váltotta ki, sokkal inkább tekinthető az idei évben történt többi ütközése összetett eredményének.

Ugyanebből az okból kényszerült pontot tenni a karrierjére Dario Franchitti és Dale Earnhardt Jr. is. Utóbbi pilóta a 2017-es visszavonulása óta egy-egy futamra vissza szokott ugyan térni, de csakis olyan pályákon, ahol viszonylag kevesebb a kockázat.

„Te magad vonulsz vissza, vagy a sport vonultat vissza téged” – mondta már többször is Junior, aki saját tapasztalatai miatt a fejsérülések egyik legnagyobb szószólója lett.

Számos klinikát támogat, emellett pedig néhány évvel ezelőtt a saját agyát is felajánlotta a tudomány számára, hogy majdani halála után kutatási célokból tanulmányozhassák.

Nem meglepő, hogy a kétszeres Daytona 500 győztes volt az első, aki örömét fejezte ki azt illetően, hogy Busch úgy döntött, kiszáll a volán mögül.

Sajnálatos módon ugyanis a hozzá hasonló pilóták vannak elenyészó kisebbségben.

Két évvel ezelőtt Oliver Askew versenyzett az Indy 500-on történt balesete után még négy futamon keresztül egyre súlyosbodó neurológiai problémák mellett.

Saját bevallása szerint szédülés, kábultság, alvásproblémák, ingerlékenység, fejfájás és zavarodottság egyaránt nehezítette a mindennapjait, amihez még személyiségbeli változások is társultak.

Végül a családja és barátai unszolására kért orvosi segítséget, az elvégzett tesztek pedig ki is mutatták a súlyos agyrázkódás tényét.

“Oliver tisztán bizonyította tehetségét az Indianapolis 500 91. köréig” – nyilatkozta az Associated Pressnek 2020 őszén a pilóta ügynöke, Jeff Dickinson, aki külön kiemelte, hogy az Arrow McLaren SP sajtóközleményében nem csak a tünetek megjelenésének idejét hallagatta el, de magának az agyrázkódásnak a diagnózisát is.

“Remélem ez nem egy újabb példa lesz arra, hogy miért is félnek a sportolók elmondani a csapataiknak, ha sérültek. Azért tesznek így, mert az esetek többségében ilyenkor lecserélik őket. Különösen igaz ez a motorsportra, ahol valaki mindig készen áll arra, hogy betöltse a helyed. Mindegy, hogy Dale Jr.-nak, vagy Oliver Askew-nak hívnak, mindig van egy pilóta, aki elérhető.”

A fentiek végül beigazolódtak.

Az AMSP a szezon végén megköszönte a szolgálatait, egyes bennfentes sajtóértesülések szerint pedig még az IndyCar is megfeddte, mondván az AP-interjúval rossz színeben tüntették fel a biztonsági körülményekre rendkívül kényes szériát, valamint annak orvosi csapatát is.

Nem Askew volt az egyetlen, aki sérülten versenyzett.

Kyle Larson például bevallotta, hogy a 2019-es, talladegai balesete után biztos volt abban, hogy bordatörést szenvedett. A NASCAR egészségügyi stábjának kérése ellenére viszont direkt nem ment el röntgenre, mivel akkor minden kétséget kizáróan kiderült volna a sérülés ténye, aminek révén nagy valószínűséggel nem engedték volna őt pár hétig ismét autóba ülni. Márpedig a rájátszás kellős közepén ő ezt nem akarta megkockáztatni.

Végül alaptalan lett a félelme, hiszen a később mégis megejtett képalkotó vizsgálatok eredménye ellenére megkapta a zöld jelzést a folytatásra, noha a szóban forgó sérülés vészesen közel volt a tüdejéhez, így egy újabb baleset beláthatatlan következményekkel járhatott volna.

A kaliforniainak nem ez volt az első ilyen esete.

Szintén 2019-ben, egy decemberi, új-zélandi sprint car futamon nagyot bukott, alig egy héttel később viszont már ismét volán mögött ült.

Bár a Huntly Speedwayen rendezett midget-viadalt megnyerte, azt le sem tudta tagadni, hogy nem úszta meg a karácsonyi kalandot sértetlenül.

A bal szeme teljes egészében vérben úszott, alatta pedig hatalmas fekete monokli éktelenkedett, ami még az egy hónappal későbbi Daytona 500 médiahetére is jól kivehető maradt.

Esetében a sztori jó véget ért, ugyankkor masszív szemöldökráncolásra adhatott okot, hogy ilyen állapotban pályára engedték. Egyes kiszivárgott hírek szerint ráadásul a látása az érintett szemén ekkor nem érte el a 15%-ot.

Danica Patrick szintén maga ismerte el, hogy legalább egy tucat agyrázkódást szenvedett. Ennek ellenére teljes pályafutása alatt soha nem fordult elő, hogy kihagyott volna egyetlen versenyt is.

Hozzá hasonlóan Dale Jr. is elárulta, hogy számos fejsérülést titkolt el. Ennek lett végül köszönhető karrierjének idő előtti befejezése.

A spekulációk szerint még nagyon sok, hozzájuk hasonló pilóta köröz a versenypályán olyan állapotban, amivel ez nem lenne szabad a saját és a többi versenyző érdekében.

„A pálya orvosi központjában lezajló vizsgálatok mindig is ugyanolyanok voltak és rendkívül egyszerűek” – írta Junior a ‘Racing To The Finish: My Story’ című könyvében.

„Mindenkivel előfordult már, hogy elment egy rutinellenőrzésre, ahol a doki megkérdezte: ‘Hogy van?’. Erre csak annyi a válasz: ‘Köszönöm, jól’, még akkor is, ha vannak panaszok. Inkább elbagatellizáljuk a dolgot csak azért, hogy mehessünk már végre haza. Az autóversenyzők viszont állandóan ezt csinálták. A legtöbben valószínűleg még most is. Miért? Ami engem illet, én nem akartam elmondani senkinek azt, hogy milyen rosszul voltam egészen addig, amíg el nem múlt. Nem szerettem volna, hogy bárki is azt gondolja, gyenge vagyok és sebezhető. […] Gyakran előfordult, hogy a vasárnapi futamon nagy balesetem volt, ami után az agyrázkódás összes tünetét éreztem magamon. Csütörtökre viszont már valamivel jobban lettem, így a hétvégén ismét a volán mögött ültem, kitéve magam további sérüléseknek. Féltem attól, hogy ki kell hagynom versenyt és ezáltal megváltozik az emberek rólam alkotott véleménye. Mai ésszel már tudom, hogy nagy marha voltam.”

A futamok során bekövetkező balesetek után a NASCAR-ban és az IndyCarban (utóbbi esetében oválfutamokkor) kötelező átesni egy általános orvosi vizsgálaton.

Ennek ellenére nem egy olyan esetet láthattunk, amikor az innen útjukra engedett pilóták zavarodottan, elkent beszéddel nyilatkoznak és szemmel láthatóan nincsenek túl jól.

„Mindannyian tudjuk előre, hogy mi a menete a pályán végzett vizsgálatoknak és a legtöbben vissza is élnek ezzel” – jelentette ki a könyvében Dale Jr.

„Állandóan hazudunk, mert enyhe, de akár közepes agyrázkódás esetén is simán ki lehet játszani ezeket a teszteket.”

Ez felveti az egyik legégetőbb kérdést: miért nem fordít erre a jelenségre nagyobb figyelmet a világ motorsportja?

Szándékos az egyetemes megfogalmazás, mivel a probléma szinte valamennyi bajnokságot érinti.

Az IndyCar esetében az elmúlt években szerencsére több olyan példa is akadt, amikor a széria orvosi bizottsága emelt ki egy-egy pilótát az autóból agyrázkódásra utaló tünetek miatt.

Ezen esetekre viszont kivétel nélkül csak a speciális, kifejezetten erre a sérüléstípusra vonatkozó vizsgálat után került csak sor.

Ilyen tesztet azonban itt is csak abban az esetben végeznek kötelező érvénnyel, ha a versenyző által viselt szenzorok 80G-t meghaladó erőhatást mértek a baleset pillanatában.

Ugyanakkor ennél kisebb incidens is kiválthat sérülést olyan koncentrációs problémákat hozva, ami nem csak a sérült versenyzőt, hanem a mezőny többi tagját is életveszélyes szituációba sodorhatja.

Pontosan ezért jó látni most Kurt Buscht, aki nyíltan vállalja problémáit és saját, valamint kollégái érdekében inkább visszavonulót fújt. Remélhetőleg csak ideiglenesen.

Ennek kapcsán ismét csak Dale Jr.-t lehet idézni:

„Bárcsak a többiek is követnék a példáját.”