A futam, ami után azzal vádolták az IndyCart, hogy meg akarják ölni a versenyzőket

A futam, ami után azzal vádolták az IndyCart, hogy meg akarják ölni a versenyzőket
credit: Penske Entertainment/Archív



2015. június 27-én, a kaliforniai Fontanában fekvő Auto Club Speedway adott otthont az IndyCar utóbbi évtizedének talán legjobb, legizgalmasabb és legkiszámíthatatlanabb versenyének.

Az ötszáz mérföldes táv során 3173 előzés történt és összesen nyolcvan alkalommal változott az élen álló személye tizennégy különböző pilóta között.

A végletekig megjósolhatatlan, egy másodpercnyi üresjáratot sem engedélyező, nem ritkán négy-ötsoros kerék a kerék elleni küzdelmeket nyújtó versenyzés ellenére a zöld zászlót egészen a 136. körig nem zavarta meg semmi.

Az első pace car szakaszra azt követően került sor, hogy Helio Castroneves #3 Dallara-Chevy-je összeért Ryan Briscoe #5 Dallara-Hondájával, aminek következtében a brazil pilóta megpördült és a pálya belső részén lévő füves területen találta magát.

Bár a Team Penske igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy Castroneves az értékes bajnoki pontok érdekében visszatérhessen a pályára, azonban sajnos minden próbálkozás hasztalannak bizonyult, így hiába vezette a balesetig a legtöbb kör (43) összes kollégáját figyelembe véve, Helio végül a tökutolsó helyen zárta a futamot.

A CFH Racing sem lehetett boldog, miután a gárda két pilótája a 158. körben kézen fogva csapódott bele a pálya 4-es kanyarjának falába.

Ed Carpenternek a verseny hevében muszáj volt alacsonyabb sávon haladnia, amit nem érzett megfelelőnek az autója szempontjából, így az ovál magasabb részére igyekezett, ahol azonban érkezett tulajdon csapattársa, Josef Newgarden, az ütközés pedig elkerülhetetlenné vált. Carpenter később elmondta, hogy tudott volna több helyet hagyni a nashville-inek, ha megfelelő tájékoztatást kap.

“A spotterem nem mondta, hogy bárki is lett volna ott” – nyilatkozta a gárda társtulajdonosa/oválversenyzője.



“Pocsék ez az egész. Én még mindig nem tudtam befejezni egy futamot sem a 20-as autóval, magammal vinni egy csapattársat pedig csak még rosszabbá teszi ezt.”

A MAVTV 500 leintése előtt hét körrel lengett a piros zászló, amelynek kiváltó oka a futam első részében zseniálisan, később viszont már valódi kamikáze módon vezető Takuma Sato, valamint Will Power főszereplésével történt baleset.


A Team Penske ausztrálja a történtek után ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy nem hiába számít ő a jelenlegi IndyCar mezőny talán legmegosztóbb figurájának, aminek köszönhetően vagy rajonganak érte, vagy épp ellenkezőleg, egy faragatlan fráterként tartják számon.

A fontanai kis közjátékával pedig most az utóbbi tábor alá adta a lovat, miután a baleset után a segítségére siető biztonsági csapat egyik tagját nemes egyszerűen ellökte magától, mindezt pedig élőben láthatták a közvetítést nézők.

Ez a tett mindig is elítélendő lett volna, akkor azonban – James Hinchcliffe másfél hónappal korábbi balesetének fényében, amely után pontosan ezen szakembereket övezte a legnagyobb, hozzáteszem teljesen megérdemelt dicsőség és hős-státusz – csak még nagyobb felháborodást keltett.

Power meg is kapta érte a fejmosást, hiszen nem sokkal később már a saját Twitter profilján mea culpázott és még azt is elmondta, hogy személyesen kért bocsánatot a biztonsági csapat érintett tagjától.

A MAVTV 500 sárga alatti befejezését végül a verseny ideiglenes leállítása sem akadályozta, miután az utolsó előtti körben egy első ránézésre elég ijesztőnek ható incidens borzolta a kedélyeket.

A Schmidt Peterson Motorsports 5-ös számú autójában a fent említett Hinchcliffe-et helyettesítő Ryan Briscoe elképesztő formában versenyezte végig a futamot, a mezőny hátsó részéből küzdötte fel magát a legjobb ötbe, hét kör erejéig pedig a versenyt is vezette.



Egy körrel a leintés előtt azonban ütközött az Andretti Autosport-os Ryan Hunter-Reay gépével, aminek következtében Briscoe autóstul a levegőbe emelkedett. Szerencsére mind az ausztrál, mind pedig az amerikai egy karcolás nélkül megúszták a balesetet, a jelenet azonban elég volt arra, hogy alapjaiban írja át a futam utáni sajtót


A verseny végül Graham Rahal győzelmével ért véget.

A Rahal Letterman Lanigan Racing pilótája ezt megelőzően kereken 124 futammal korábban, még a Newman/Haas/Lanigan Racing színeiben, 2008. áprilisában, St. Petersburg utcáin tudott csak felállni a dobogó tetejére.

A 2015-ös fontanai futam – ahogyan arról már a cikk elején szó esett -, az utóbbi évek legőrültebb produkcióját hozta, melynek során egy pillanatra sem veszített az intenzitásából, olyannyira, hogy még a motorsportok terén legedzettebb nézők sem mertek pislogni sem, nehogy lemaradjanak egy 330 km/h feletti tempóval végrehajtott, szemet gyönyörködtető előzésről.

Az emberek imádták a MAVTV 500-at, amelyre a legjobb példa, hogy a verseny még órákkal a leintés után is világtrendnek számított Twitteren.

Erre “normál esetben” az IndyCart tekintve csak akkor adódik példa, ha valamiféle komoly baleset történik a pályán.

Fontanában nem így volt, a nézők egyszerűen rajongtak a test-test elleni csatákért, egyesek pedig odáig mentek, hogy versenyzők helyett már olyan jelzőket használtak, mint ‘gladiátorok’ és ‘démonok’.

Nem mindenki volt azonban lenyűgözve.

A futam előtti edzések után rögtön megkezdődött a vészmadárkodás azt illetően, hogy az egymástól elszakadni képtelen autók visszahozzák az életveszélyesnek minősített pack-versenyzést.

Emiatt több pilóta arra sem volt rest, hogy a kvalifikáció után egyenesen a versenyigazgatósághoz forduljon annak érdekében, hogy az utolsó pillanatban változás legyen az aero csomagban.

Erre végül nem került sor, bár később az IndyCar versenyzésért felelős igazgatója, Derrick Walker elmondta, hogy abban az esetben, ha a mezőny tagjainak többsége szerint túl kockázatos lett volna a futam, akkor hajlottak volna a módosításokra.



Mégis, mi az utózöngéje a versenynek?

Hogy az IndyCar meg akarja ölni a versenyzőit. Ezt így, szó szerint fogalmazta meg az egykori Indy Lights bajnok Wade Cunningham a közösségi médiában.

Nem ő volt azonban az egyetlen, aki a leintés után nekitámadt a szériának.



Az Indianapolis 500-at megelőzően Tony Kanaan volt az, aki nyíltan szembeszállt mindazokkal, akik aggodalmukat fejezték ki az edzésnapokon történt balesetek miatt.

“Emiatt vagyunk mások, mint az átlagemberek, ez az, amiért nem tudja ezt akárki csinálni” – nyilatkozta akkor a brazil a versenyzéssel kapcsolatos rizikófaktorra reagálva.”

Soha nem könnyű látni, ha egy barátod sérülést szenved, vagy még rosszabb. Ugyanakkor mi ezt önként választottuk. Úgy vélem, hogy ha ezt valaki nem tudja elfogadni, akkor inkább ne üljön versenyautóba.”

A fontanai események után azonban már így beszélt a hivatalos sajtótájékoztatón:

“A rajongóknak meg kell érteniük, hogy ez mennyire idegtépő. Ezért fizetnek bennünket és emiatt vagyunk különbözőek másoknál, mert ezt csináljuk, de ne feledjék: én elvesztettem a legjobb barátomat (Dan Wheldon) ugyanilyen körülmények között Las Vegasban, 2011-ben.”

Kanaan az alacsony nézettséget is kiemelte, mondván ha százezer néző látogatna ki a pályára csak azért, hogy ilyen közeli versenyt lássanak, akkor talán máshogy állnának hozzá.

“Ha viszont csak ötezren vannak kint, ez egyszerűen hülyeség” – utalt azon kevés emberre, akik dacolva a meleggel, még értelmét látták annak, hogy személyesen szurkoljanak az IndyCar mezőnyének.

Nem sokkal később a 2013-as Indianapolis 500 győztese egy újságíró által megfogalmazott ellenvéleményre így reagált:

“Te teszed kockára az életed a pályán? Nem. Te csak ülsz és írsz róla. Ha elveszíted a legjobb barátodat és így érzel, majd akkor mondhatsz ilyen dolgokat.”

Kanaan mellett Will Power is éles hangokat ütött meg.

“Valaki meg fog halni. Ez a vegasi helyzet újra és újra, de ötszáz mérföldön keresztül. Valakinek, vagy akár több embernek el kell veszítenie az állását emiatt, mivel ez abszolút szégyen.”

Az oválmenő Carpenter viszont nem osztotta kollégái véleményét.

“Nem teljesen nevezném ezt packnek és szerintem pont ilyen versenyzésre van szükségünk. A rajt után 8-10 körig, ha mentünk pack-ben. Ez nem pack versenyzés számomra, nem olyan, mint Vegas volt és nem olyan, mint Daytona vagy Talladega a NASCAR-nak. A srácok eléggé szét tudtak szóródni. Sokan vezettek ma őrült módján. Régen volt már ilyen futamban részünk és mindenki megőrült ettől. Ez egy remek sport, a [MAVTV 500] pedig egy nagyszerű futam volt. A rajongók üvöltöttek a verseny után, szóval ne pattanj csak úgy ki az autódból és vágd pofon a sportot. Ha nem akarod ezt csinálni, akkor ne csináld, keress más elfoglaltságot. Én szeretem az IndyCart és itt akarok lenni, nem számít, hogy milyen típusú a versenyzés. Rengeteg srác van, akik a fél karukat odaadnák azért, hogy autóba ülhessenek ebben a szériában, szóval, akinek nem tetszik valami, vissza lehet vonulni, vagy máshová menni. Bőven van jelentkező a helyükre.”

Az ACS 2016-ban már nem tért vissza az IndyCar naptárába, de ennek oka nem a szóban forgó futamban volt keresendő.

“Az IndyCar számos lehetőséget megvizsgált annak érdekében, hogy az eseményt megtartsa a 2016-os naptár részeként, beleértve a verseny későbbi időpontban való megrendezésére vonatkozó terveket, figyelembe véve a pálya szezonzáró megrendezésére vonatkozó kérését” – nyilatkozta a széria vezérigazgatója, Mark Miles.



“Végül a feleknek nem sikerült olyan, megfelelő kezdési időpontban, valamint televíziós műsorsávban megállapodni, amely hirdetői szempontból nem befolyásolná a nézettséget a keleti parton. Óriási mértékű erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy az Auto Club Speedway a versenynaptárunkban maradjon. Végül nem tudtunk olyan kompromisszumra jutni, ami mindkét félnek megfelelt volna.”


A teljes, 2015-ös futam:





Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy