Négy évvel a sorsdöntő baleset után újra versenyt nyert Robert Wickens!

Először nyert versenyt Robert Wickens az életét megváltoztatott IndyCar-baleset óta!
credit: IMSA



Mindössze öt versenybe telt Robert Wickensnek, hogy meghódítsa az IMSA Michelin Pilot Challenge victory lane-jét.

A kanadai pilóta a TCR-kategória harmadik helyéről kezdhette meg a kétórás Watkins Glen-i fordulót a Bryan Herta Autosport 33-as számú, teljes egészében kézi vezérlésű Hyundai Elantrájával.

Magabiztos vezetéssel gyorsan ledolgozta hátrányát és 55 perccel a leintés előtt már vezető pozícióban, 10 másodperces előnnyel adta át az autót csapat-, egyben honfitársának, Mark Wilkinsnek.

A torontóit a megszaporodó sárga zászlós szakaszok sem zökkentették ki és végül a kategória első helyén ért célba.

Ezen siker révén Wickens először ünnepelhetett győzelmet a DTM 2017-es, nürburgringi futama óta.

A 33 éves pilóta idén tért vissza a versenypályára a 2018 augusztusában történt, kis híján végzetes IndyCar-balesete után, aminek következtében maradandó gerincvelő-sérüléseket szenvedett.

Bár a megerőltető rehabilitáció során annyit sikerült elérnie, hogy rövid ideig képes egyedül állni, valamint némi segítséggel pár lépést megtenni, abba viszont kénytelen lett belenyugodni, hogy élete hátralévő részét kerekesszékben kell töltenie.

Ő azonban egy pillanatra sem adta fel, ennek révén pedig újra természetes közegében, a versenypályán róhatja a köröket.



„Már többször is közel voltunk a győzelemhez idén, de mindig kicsúszott a kezeink közül olyan dolgok miatt, amik önhibánkon kívül történtek” – nyilatkozta Wickens a leintés után.

„Nagyon örülök, hogy végre volt egy relatíve tiszta futamunk. Elképesztő érzés!”

A boldog győztes elárulta, hogy Wilkins köreit a pitben követte végig a Peacock streamen keresztül, eközben pedig fogalma sem volt arról, hogy az közel egy teljes perccel le van maradva a tőle pár méterre lévő pályán élőben zajló eseményektől.

„Nem tudtam, hogy épp a múltban élek!” – mondta nevetve.

„Az utolsó körök kissé stresszesek voltak, mivel nem tehettem mást, minthogy bízom Markban és nézem, ahogy a legjobbját nyújtja. Pontosan így is tett. Ez egy mérföldkő. Valami oknál fogva viszont mégsem ez a valaha volt legérzelmesebb győzelmem… Talán azért, mert én már itt ültem kint, amikor az autó átszelte a célvonalat és ebből adódóan nem volt bennem az az adrenalin, ami az embert a volán mögött átjárja a győzelem pillanatában. Őszintén szólva, nem voltunk rosszak…. Határozottan nagyon jók voltunk!”





Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy