Az Indy 500 leggyorsabb nője vezeti fel a mezőnyt a zöld zászlóig – Méghozzá nem akármilyen autóval

Az Indy 500 leggyorsabb nője vezeti fel a mezőnyt a zöld zászlóig – Méghozzá nem akármilyen autóval
credit: Penske Entertainment/Chris Owens



Minden évben hatalmas várakozás előzi meg, hogy melyik márka és annak melyik típusa fogja a zöld zászlóig vezetni az Indianapolis 500 mezőnyét, különösen annak fényében, hogy a biztonsági autó intézménye eleve az Indianapolis Motor Speedwayhez köthető.

Az első Indy 500-ra 1911-ben került sor, a rajtrács pedig akkor egészen pontosan negyven főt számlált. Miután a versenyt állórajttal indították, a szervezőket aggodalommal töltötte el, hogy az autók létszáma miatt komolyan fennállt az esély egy tömegkarambolra.

Tanakodtak, tanakodtak, majd végül arra jutottak, hogy egy utcai autó mögött rajtoljon el a mezőny, ami az első kör végén el is hagyta a pályát, zöld utat (ami itt most csak egy szófordulat, mivel ekkoriban még a piros zászló jelentette a futam kezdetét) adva a pilótáknak – és egyúttal megteremtve a repülőrajt szokását is.

1934 óta – három alkalmat leszámítva – harminchárom autó alkotja az Indianapolis 500 mezőnyét, amelyet immár tizenkilencedik alkalommal egy Corvette fog felvezetni, azon belül is a 2023-as Corvette Z06.

A márka 70. évfordulójára készített, 670 lóerős autót egy 5,5 literes LT6 V8-as motor hajtja, amely a gyártó állítása szerint a legerősebb erőforrás a szériaautók palettáján.

Volánja mögött pedig nem más foglalhat helyet, mint Sarah Fisher.

A népszerű ohiói 2000-ben, mindössze 19 évesen lett az Indy Racing League történetének első, teljes szezonos hölgyversenyzője. Ezzel együtt máig ő tartja az Indianapolis 500 valaha volt legfiatalabb női indulójának rekordját is.

Még ugyanebben az évben, a Kentucky Speedwayen harmadikként intették le, aminek révén első nőként állhatott a bajnokság dobogójára.





Fisher 2002-ben, úgyszint Kentuckyn 221.390 mph-s (356.293 km/h) pályacsúccsal kaparintotta meg a pole-t, ezzel az amerikai open-wheel történetének első női rajtelsőjévé is vált.

Ebben a szezonban 229.439 mph-s (369.246 km/h), négykörös átlaggal teljesítette az Indy 500 kvalifikációját, ami a mai napig a legnagyobb, hölgypilóta által produkált tempónak számít.

Pályafutása legjobb eredményét 2001-ben, a Homestead-Miami Speedwayen produkálta, ahol a másodikként intették le.

Fisher 2008-ban férjével, Andy O’Garával közösen hozta létre a Sarah Fisher Racinget, amely első két szezonjában részidős csapatként működött a versenyzőnővel a volán mögött, majd 2010-ben lehetőséget biztosítottak Jay Howardnak, valamint Graham Rahalnak is.  

Sisakját végül 2011-ben, első gyermeke születését megelőzően akasztotta szögre és onnantól fogva kizárólag csapattulajdonosi teendőinek tett eleget.

Még ugyanebben az évben, az Indy 500 után csatlakozott a gárdához Ed Carpenter, aki Torontót és Edmontont leszámítva végigversenyezte a szezon hátralévő részét, Kentucky-ban pedig nyerni is tudott, megszerezve ezzel a gárda első győzelmét.

2012-től az SFR régi támogatója, az olajvállalkozó Wink Hartman társtulajdonossá lépett elő, egyúttal pedig leszerződtették a friss Indy Lights bajnok Josef Newgardent is.

Anyagi megfontolásból Fisherék 2015-ben egyesítették erejüket Ed Carpenter saját alakulatával, az Ed Carpenter Racinggel, aminek révén két teljes szezonos autót is indítottak az egyik volánja mögött valamennyi futamon Newgardennel, míg a másik gépet road/street pályákon Luca Filippi, oválokon pedig maga Carpenter terelgette.



Hiába szereztek azonban Josef révén két győzelmet is – Torontóban Filippi második helyének köszönhetően ráadásul dupla sikert arattak -,az olajpiacon kialakult válság arra késztette Hartmant, hogy kiszálljon a csapatból, aminek következtében végül Fishernek is távoznia kellett.

A gárda 2016-ban már ismét Ed Carpenter Racing néven futott, míg Sarah az IndyCar hivatalos pace car sofőrjévé lépett elő, beleértve az elmúlt öt Indy 500-at is.

A mostani helyzet viszont merőben más, lévén nem “csak” a sárga zászlók alatt fog körözni mondhatni anonimen a mezőny előtt, hanem az Indy 500 egyik legnagyobb megtiszteltetésének tehet eleget azzal, hogy ő is vezetheti fel az autókat a rajtig.

Erre korábban olyan neveket kértek már fel, mint például Bobby Unser, Johnny Rutherford, Roger Penske, Dario Franchitti, Lance Armstrong, Jeff Gordon, Morgan Freeman, Colin Powell, Emerson Fittipaldi, Dale Earnhardt, Jr., legutóbb pedig a verseny eddigi legsikeresebb hölgyversenyzője, Danica Patrick.

“Sarah Fisher az Indianapolis 500 egyik ikonja, aki mindig időt szán a rajongóira és méltón képviseli az Indianapolis Motor Speedwayt” – méltatta a pálya elnöke, Doug Boles.

“Izgalmas és megtisztelő lesz látni, amint felvezeti a mezőny harminchárom autóját a rajtig a hatalmas közönség előtt beleértve a lelátókon, valamint világszerte a képernyők előtt ülő nézőket.”

Magát a Chevrolet-t tekintve az idei futam már a harmincharmadik lesz a sorban.

A gyártó 1948-ban, a Fleetmaster Six-szel debütált, mint hivatalos pace car-partner, a cég kapcsolata az Indy 500-zal azonban jóval korábbra vezethető vissza.

A márkát 1911-ben alapították, abban az évben, amelyben a legendás viadal mezőnye először megkapta a starjelet.

A Chevrolet-fivérek valamennyien részt vettek versenyzőként is az 500-on.

Arthur már 1911-ben is tagja volt a mezőnynek, majd 1916-ban újra visszatért az IMS-re, legjobb eredményét utóbbi évben szerezte, amikor a 18.-ként intették le.

A céget William C. Duranttal közösen megalapított Louis négyszer is elrajtolt az 500-on, a legmagasabban pedig, hetedikként 1919-ben zárt.

A legnagyobb sikert azonban Gaston érte el, aki 1920-ban győzni is tudott az embert próbáló viadalon.

A 106. Indianapolis 500 május 29-én kerül megrendezésre.







Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy