NASCAR: Eldobod az agyad az All-Star futam új formátumától

Május 22-én kerül megrendezésre a NASCAR Cup Series éves All-Star versenye.

A bajnokságon kívüli futam a tavalyi évhez hasonlóan újra a Texas Motor Speedwayen kapja meg a zöld zászlót, a formátumát tekintve viszont ismételten végrehajtottak rajta néhány svédcsavart.

Lássuk akkor a legfontosabb tudnivalókat arról a fordulóról, amelyen csakis kizárólag a győztes távozik pénzdíjjal.

Az All-Star Race-en azok a versenyzők kapnak automatikusan indulási engedélyt, akik teljes szezonosak, bajnoki címmel rendelkeznek és/vagy 2021-től számolva legalább egy pontozásos futamot (vagy a tavalyi All-Start) nyertek.

Azoknak sem kell viszont elkeseredni, akik nem illenek bele ebbe a kalapba.

Ők az All-Star Open nevű, 50 körös, három szakaszra bontott – 20-20-10 – viadalon próbálhatják meg beverekedni magukat a mezőnybe.

Három plusz egy lehetőség van erre: a szakaszok megnyerése és a futamgyőzelem, valamint egy pilótát a rajongók is beszavazhatnak.

Amint az Opennek vége és kialakult az All-Star Race végleges mezőnye, kezdetét is veheti főverseny rajtrácsának felosztása, méghozzá eddig még sosem látott formátum szerint.

Kvalifikáció

1. szakasz: A mezőny tagjai egyenként megtesznek egy kört az autók pontversenyének jelenlegi állásával ellentétes sorrendben (tehát az utolsó helyen álló kezd és végül az összetett éllovasa hajt pályára utolsóként).

2. szakasz: A leggyorsabb nyolcra, kieséses párbajok várnak.

Ennek során kettesével felállnak a pit road végén, majd egy hangjelzést követően a pitcsapatoknak ki kell cserélniük mind a négy kereket. Ezután a versenygépek kiszáguldhatnak a pályára (a pitben nem lesz érvényben sebességlimit). Az első autó, amely befejezi a körét tovább fog jutni a következő fordulóba.

Végül a legjobb páros küzdhet meg a pole-ért ugyanezen szisztéma szerint.

A verseny formátuma

Az All-Star Race négy szakaszra lesz bontva.

Az első három egyaránt 25 körből áll, míg az utolsó 50-ből.

A második szegmens után egy speciális szünetre kerül sor, aminek során minden csapatnak kötelezően végre kell hajtania egy komplett – tehát négy kereket érintő – cserét.

1. szakasz: A győztes a pole-ból kezdheti meg a negyedik szakaszt abban az esetben, ha a második és harmadik részben is a top 15-ben tud zárni

2. szakasz: Ennek legjobbja a negyedik felvonás második pozícióját tudhatja magáénak, ha a harmadikban nem ér el rosszabb eredményt a 15.-nél.

Pit stop verseny: A leggyorsabb csapat autója az utolsó szegmens negyedik helyéről indulhat, de ekkor is csak abban az esetben, ha a harmadikat nem zárja a top 15-ön kívül

3. szakasz: Ennek első helyezettje landol a következő, egyben utolsó szegmens harmadik pozíciójából.

Összefoglalva:

A 4. szakaszt az 1. és 2. győztesei kezdhetik meg az élről, míg a második sorból a 3. szegmens, valamint a pit stop verseny legjobbjai folytathatják.

Arra rendkívül minimális az esély, hogy ugyanaz a pilóta nyer meg két egymást követő szakaszt, lévén pl. a biztos pole-os nem fogja kockáztatni az élmezőnyben való harcot a másodikban.

Ha valami csoda folytán mégis megtörténne, akkor a pozíció a második helyezettre száll át.

(Például: XY versenyző behúzza az első szakaszt, így övé a negyedik rajtelsősége. Ezután megnyeri a következőt is, így az utolsó szegmens ezzel járó második helyét már a mögötte célba ért örökli meg.)

Ha a negyedik szakasz 15-25. köre között nem történik sárga zászlót kiváltó incidens, akkor a NASCAR competition cautiont rendel el.

A végső győztes pedig végül zsebre vághatja az 1 millió dolláros fődíjat.