Andretti: Kínos lenne, ha az IndyCar másolná a Drive to Survive-ot, de van más megoldás -

Az IndyCar rendületlenül dolgozik azon, hogy elindítsa saját dokusorozatát.

Egyes meg nem erősített hírek szerint pedig a projekt már egyenesen az előmunkálatok fázisában tart.

Ha azonban Mario Andrettin múlna, akkor még csak fel sem merült volna a széria saját ‘Drive to Survive’-ának ötlete.

„Nem hiszem, hogy megszavaznám” – nyilatkozta az élő legenda az Autoweeknek.

„[A DtS] működött és akkora érdeklődést generált, ami felébresztette a passzív rajongókat, valamint teljesen újakat is hozott az Államokban. [Az IndyCar] viszont már az utánzó márkák kategóriájába kerülne. Senki sem akarja, hogy koppintott verziónak nevezzék. Úgy vélem, túlságosan is nagy az esély arra, hogy összehasonlítgatások kezdődjenek, amik aztán negatívan hatással lehetnek az IndyCarra. Ez nagyon kínos lenne.”

Előreláthatólag a Formula-1 jövőre már három versennyel is képviselheti magát az USA-ban, amihez sokak szerint nagyban hozzájárult a DtS sikere.

Egyes vélemények szerint az IndyCarnak pontosan ugyanígy kellene visszavágnia és ezáltal nemzetközi szinten elhódítani a rajongókat.

Andretti viszont hasonló állásponton van, mint Graham Rahal, mondván a szériának és a promótereknek inkább a versenyek marketingjére kellene ráfeküdnie.

„Minden a promócióról, a promócióról és a promócióról szól. A futamhétvégékről már jó előre beszélni kell és okot adni arra, hogy ne csak szimpla versenyt, hanem rendezvényt kreáljanak köré.”

A 82 éves szupersztár pozitív példaként a Nashville utcáin tavaly debütált Music City Grand Prix-t említette, amelyet óriási körítés vezetett fel, végül pedig hatalmas sikerrel is zárult.

A tennessee-i fordulóval tökéletesen ellentétben viszont az idei, Texas Motor Speedwayen rendezett verseny már alig váltott ki érdeklődést. Nem is csoda, lévén a hírverés körülötte a nulla felé konvergált.

„Az IndyCarnak véleményem szerint egy profibb PR-csapatra lenne szüksége. Nézzék meg, hogy mit csinálták Nashville-ben. Készültek tévéreklámok, amelyek közül néhányban én magam is részt vettem. Nem lehet csak úgy nekivágni, hogy ‘Oké, ezen a héten Texasban vagyunk és egy fenomenális esemény lesz’. A szállodában, ahol Texasban megszálltam még a futamot megelőző napon sem tudta senki, hogy IndyCar-verseny lesz. Ahogyan mondtam, promóció, promóció, promóció és ebből mindenkinek ki kell vennie a részét. A szériának fel kell állítania egy felkészültebb PR-osztályt, hasonlót, mint amilyen a CART-időszakban volt. Akkor a fedélzetre hoztak reklámügynökségeket is. A CART és a csapatok marketingesei mind közösen dolgoztak azon, hogy a versenyeket megelőző minimum egy héttel már a helyszínre vitték a pilótákat, hogy reklámozzák az eseményt. Annyi interjút adtak a helyi médiának, amennyit csak lehetett és terjesztették, hogy hamarosan egy verseny érkezik a városba.”

A jövő érdekében pedig nem lenne szabad sajnálni a pénzt.

„Nézzék meg, hogy mire jutott a NASCAR. Amikor az IndyCarnak a kilencvenes években megvoltak a maga problémái a szakadás miatt, a NASCAR egyszerűen felerősítette a PR-masinát és egy 400 kilós gorillává vált. Hogyan? Ráfeküdtek a PR-ra. A naptárjuk sem változott túlságosan. Nekünk is pontosan ezt kellene csinálni. Egyszerűen többet kell beszélni a szériáról, mivel a termék adott, vannak tehetségek, csapatok. Futamonként 26-28 nevezővel rendelkezik, a széria szilárd, már csak a világnak kell tudomást szereznie róla. A pénz pénzt csinál. Muszáj költeni azért, hogy végül bevételed legyen. Ha továbbra is a háttérben maradsz, akkor azzal csak azt éred el, hogy tovább süllyedsz a gödörben. Befektetés kell ahhoz, hogy eredményeket hozhass. Ilyen egyszerű és egyben ilyen komplikált ez.”