Breidinger szerint a női versenyzőket megcélzó programok nem többek képmutatásnál
A Busch Beer februárban indította el a női versenyzők támogatására létrehozott kezdeményezését
A tízmillió dolláros projektbe hét hölgyet választottak be az amerikai autósport világából Jennifer Jo Cobb, Natalie Decker, Amber Balcaen, Brittney Zamora, Stephanie Moyer, Melissa Fifield és Toni Breidinger személyében.
Utóbbi arab-amerikai származású pilóta azonban néhány héttel ezelőtt távozott a programból, a döntést viszont akkor nem indokolta meg.
A minap azonban kérdezz-feleleket tartott a Redditen, aminek során egy rajongó arról érdeklődött, hogy milyen változást okozott a karrierjében a Busch által biztosított háttér.
Erre reagálva Breidinger már jóval bőbeszédűbbnek bizonyult.
„Már nem vagyok a Busch programjának a tagja” – erősítette meg.
„Jelenleg a nagyvállalatok hatalmas narratíváját képezi, hogy azt mondják, támogatják a női pilótákat. Ebből adódóan meg is teszik a nagy bejelentéseiket, hogy beállnak mögénk. Fontosnak tartom viszont, hogy az emberek tudják, ha egy cég nincs az autómon, az overálomon, vagy a sisakomon, akkor az nem is a szponzorom. Azon támogatóimra összpontosítok, akik valóban azok, általuk az autóm pályára hajthat és tényleg támogatják a nőket a sportban.”
Változást hozhat viszont az a vadonatúj, minden eddiginél nagyobb törekvés, amit a minap indított útjára az IndyCarban szereplő Paretta Autosport tulajdonosa, Beth Paretta, valamint az 1992-es Indy 500 legjobb újonca, Lyn St. James.
A ‘Women in Motorsports North America’ már több, mint negyven, prominens tagból áll, céljuk pedig az, hogy felkutassák az alkalmas női pilótákat/szakembereket, majd támogassák őket a motorsportban való érvényesülésben.
Erről bővebben az alábbi cikkben lehet olvasni:
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough
