Elfeledett IndyCar-akták: A széria Las Vegas-i tündöklése és bukása

A Forma-1 2023-ban újabb amerikai versenyt iktat be a naptárába, méghozzá Las Vegas utcáinak képében.
Nem ez lesz az első alkalom viszont, hogy a bűn városának ikonikus területét, a Las Vegas Stripet is érintve száguldanak majd versenyautók.
A Champ Car World Series 2007-es szezonjának nyitófutamát pontosan itt bonyolították le, méghozzá egy 2.4 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló, ideiglenes vonalvezetésen.
Az amerikai open-wheel fennállása során nyolcadik alkalommal látogatott el Vegasba, de ekkor először – és máig utoljára – rajtolhatott el a mezőny utcai pályán.
Az április 8-án, pontosan húsvét vasárnapján kiírt futamot minden szempontból nagy várakozás kísérte.
Nem csak a helyszín volt vadonatúj, de ekkor hajtott pályára először versenykörülmények között a széria legfrissebb autója, a Panoz DP01, valamint megejtette debütálását az F1-ből átnyergelt Minardi Team USA is Robert Doornbosszal és Dan Clarke-kal a volán mögött.
A Vegas Grand Prix-t egyhetes fesztivál vezette fel beleértve koncerteket, pókertornát és egy jótékonysági gálát is, amelyen Jay Leno és Jon Bon Jovi is színpadra lépett.
A húsvétra való tekintettel a pálya területén külön istentiszteleteket tartottak, a gyerkeket pedig tojásvadászattal nyűgözték le.
Nem maradtak el az Elvis-imitátorok, a szerelmeseknek pedig felállították a „Grand Prix Hivatalos Kápoljánát”, amelyben igazi vegasi-stílusban ott helyben összeköthették életüket.
Az esemény komoly sikert aratott nem csak a körítést tekintve, de a pályán zajló küzdelmek terén is.
Külön érdekességnek számított, hogy ebben az idényben a versenytávot már nem körökben, hanem időtartamban számolták.
Ennek megfelelően a vegasi fordulót 1 óra 45 percesre írták ki.
A Panoz DP01 tökéletes bemutatkozást könyvelt el, a pole-ból rajtolt Will Power pedig nem csak a legtovább haladt vezető pozícióban, de övé lett a leggyorsabb kör is, a leintés után ráadásul megünnepelhette nem csak a saját, de egyben a Team Australia legelső győzelmét is a szériában.
A Minardi szintén remek debütálást tudhatott maga mögött, lévén az újonc Doornbos a dobogó második fokáról locsolhatta a pezsgőt.
Harmadikként a Forsythe Racinget szolgáló Paul Tracy zárt, aki pontosan ekkor teljesítette 250. bevetését az amerikai open-wheel csúcsán.
Ez a nap továbbá Graham Rahal CCWS-debütálását is jelentette.
Az akkor 18 éves pilóta rögtön az első körben kiesett baleset miatt, a Rahal-családnak azonban így is volt oka ünnepelni.
A betétfutamként funkcionált, klasszikus versenygépekkel lezajlott Historic Grand Prix-t ugyanis Bobby Rahal a tizenkilencedik helyről rajtolva nyerte meg egy 1974-es Brabham BT-44-gyel.
A siker ellenére Vegas utcái nem kerültek be a CCWS 2008-as naptártervezetébe, miután a széria megszakította kapcsolatát a promóterként jegyzett DDB Venturesszel.
„A Las Vegas-i, utcai verseny promóterei ugyanazok voltak, akik kihátráltak a decemberre tervezett, phoenixi fordulónk mögül, meghiúsítva annak létrejöttét” – volt olvasható a 2007 novemberében kiadott sajtóközleményben.
„Röviden összefoglalva, nem szeretnénk velük folytatni a közös munkát. Vizsgáltunk más opciókat a jövő évi visszatérésre, de a kevés rendelkezésre álló idő nem tette lehetővé, hogy ez sikerüljön. Nyilvánvalóan csalódottak vagyunk, ugyanakkor minden partnerünk, beleértve a városi tanács tagjait, teljes mértékben megértik, hogy milyen kihívásokkal szembesültünk. Mindannyian azon a véleményen vannak, hogy bármit megtesznek a jövőbeli visszatérésünk érdekében.”
Ironikus módon a DDB Ventures nem sokkal később befejezte a versenyek promóciójára vonatkozó tevékenységét.
Ennek végül nem lett jelentősége, lévén a CCWS 2008 februárjában hivatalosan egyesült az Indy Racing League-gel (pontosabban az IRL bekepebelezte a Champ Cart), így a bajnokság lényegében megszűnt létezni.
A nevadai nagyváros azonban továbbra is az IndyCar radarján maradt.
A széria vezetését 2010-ben átvette a profi rodeózás világából érkezett Randy Bernard.
Az üzletembernek nagyratörő tervei voltak.
Első körben 2011-ben a Las Vegas Motor Speedway ovájára vitte a bajnokavató szezonzárót, elképzelése szerint pedig a következő idényben már egy nem hétköznapi duplafordulót rendezett volna a városban.
Bernardnak rendkívül komoly kapcsolatokkal rendelkezett Nevadában, így abszolút nem volt légből kapott dolog a kétfutamos hétvége lehetősége.
A formátum viszont már annál inkább rendhagyónak tűnt.
A két viadalt ugyanis egy nap különbséggel két teljesen eltérő pályatípuson szerették volna lefutni.
Pénteken a 2007-es felvonáshoz hasonlóan Las Vegas utcáin versenyeztek volna, majd vasárnap már a másfél mérföldes oválon.
„Vegas tette fel a sportvilág országos térképére a hivatásos rodeózást, ennek a városnak elképesztő hatalma van” – nyilatkozta 2010-ben Bernard.
„A lényeg a marketingen van, ha megfelelő körítést rittyentünk mögé, akkor az IndyCarra is hatalmas hatással lehet. Ezért ennyire fontos számunkra.”
Első körben, a 2011-es idény kapcsán az LVMS volt porondon, amely ezt megelőzően utoljára 2005-ben szerepelt a CCWS naptárában.
A versenyzők azonban nyíltan ellenezték a visszatérést, mivel az autók számára túlságosan is veszélyesnek ítélték meg a pályát.
A széria viszont hajtatatlan volt és 2011. október 16-án, hatalmas promócióval övezve elrajtolt az IZOD IndyCar World Championship.
A várva várt sikert azonban beárnyékolta a 11. körben történt horrorbaleset, amelyben életét vesztette az egyszeres bajnok és kétszeres Indy 500 győztes Dan Wheldon, aki egyébként a verseny hivatalos arca is volt.
A tragédia után a futamot már nem indították újra, így az előző, Kentucky Speedwayen rendezett forduló végén aktuális összetett alapján hirdettek bajnokot Dario Franchitti személyében.
Vegas 2012-ben már semmilyen formában nem kapott helyet a menetrendben, Bernard pedig többek között a csapattulajdonosokkal való összeférhetetlenség miatt október végén távozott az IndyCar éléről.
KAPCSOLÓDÓ:
>>>>>Las Vegas – Az IndyCar történetének egyik legszörnyűbb tragédiája
>>>>>Halálos kihívás – Akik majdnem ott voltak az IndyCar fekete vasárnapján

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough