„Amerre jár a halál kíséri” – Elátkozott autók a versenypályán

A történelem során számos olyan autóról születtek legendák, amelyekről máig azt tartják, hogy el vannak átkozva.

Gondoljunk csak a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet napján használt Gräf & Stiftre, vagy épp arra az Porsche 550 Spyderre, amelyben James Dean vesztette életét.

A baljós járművek a versenypályákat sem kerülték el.

Közülük az egyik ráadásul az Indianapolis 500 legismertebb vizsgájának megszületését is eredményezte.

A folyamatosan növekvő sebesség miatt az 1935-ös Indy 500 során több biztonsági szabályt is életbe léptettek.

Ezek közé tartozott a sisakviselés kötelezővé tétele, valamint a 2.5 mérföldes ovál körül felállított jelzőoszlopok, amelyek az aktuális pályaviszonyokat ismertették és bevezették, hogy az autóknak sárga alatt kötelezően 75 mph-ra lassítva kell tartaniuk pozíciójukat.

A módosítások ellenére azonban négy ember is életét vesztette ebben az évben a Speedwayen.

Az újonc Johnny Hannont rögtön az első edzésen, azon belül is a legelső gyors körén halálos baleset érte, majd a kvalifikáció során a veterán Stubby Stubblefield és utazó szerelője, Leo Whittaker vált a pálya áldozatává.

Az egy évvel korábbi 500-on ötödikként végzett Stubblefield az IMS külső falának ütközött, a levegőbe emelkedett majd szó szerint ledarálta a pályát a nézőtértől elválasztó drótkerítést, végül pedig annak másik oldalán landolt. Stubblefield és Whittaker már a kórházba szállítás közben belehaltak fejsérüléseikbe.

A fatális incidens körülményeinek kivizsgálása szinte lehetetlen vállalkozás volt.

Úgy tűnt, a probléma forrása kormányhibára volt visszavezethető, azonban ez sosem nyert bizonyítást, arról nem is beszélve, hogy a pályán egy árva keréknyom nem maradt a baleset után, ami segítette volna annak megértését.

Az 1935-ös Május Hónap negyedik halálos áldozatát a verseny kilencedik körében követelte az újonc Clay Weatherly révén, aki a 4-es kanyarban csapta a falnak az autóját.

A 25 éves pilóta először nem tudta kvalifikálni magát a futamra a saját járművével, később azonban sikerrel járt – és most jön a csavar – azzal az újjáépített autóval, amiben néhány nappal korábban Hannon az életét vesztette.

A 45-ös számú Stevens/Miller gép ráadásul már a javítási munkálatok során „furcsán viselkedett”.

A hírek szerint egyszer magától beindult a motor, majd két szerelő súlyosan megsérült, miután az autó leesett az emelőről.

A szállításával megbízott egyik sofőr pedig visszaadta a munkát, mivel szentül állította, hogy a járgányt megszállta valami.

Weatherlyék tragédiája viszont hozzájárult ahhoz, hogy 1936-tól az Indianapolis 500 valamennyi újoncának kötelező érvénnyel teljesítenie kell egy többlépcsős tesztet, vagyis a Rookie Orientation Programot.

Szintén hátborzongatónak bizonyul egy Vergo Special története is, amelyet az Indianapolis Star csak úgy jellemzett, mint:

„Amerre jár, a halál kíséri.”

Ezt pedig kísérteties módon Van Johsnon előre meg is érezte.

A férfi nem az a versenyző volt, akitől bárki is bajnoki címeket remélt.

1956 és 1959 között összesen tizenhat USAC futamra – beleértve kétszer az Indy 500-at – nevezett, de ebből csak hat alkalommal jutott el a rajtig, miután vagy elbukott a kvalifikáción, vagy már az edzéseken rommá törte az autóját.

1959 júniusában, a Langhorne Speedway-en aztán csak összejött számára egy győzelem, ami végül nem csak az első sikere, de az utolsó futama is lett.

Még ezen év áprilisában Johnson részt vett kollégája, Dick Linder temetésén, amely után megjegyezte, hogy hamarosan az ő koporsóját fogják a barátai körbe állni.

Balsejtelme pedig hamarosan beigazolódott.

KAPCSOLÓDÓ:

>>>>>Halálkanyar – A világ legveszélyesebb versenypályája

Langhorne után Johnson a győztesek önbizalmával érkezhetett volna a következő versenyre, amelynek otthonául a Williams Grove Speedway szolgált.

A futam napján a coloradói – aki ugyanazt az autót vezette, mint amiben Linder életét vesztette – többeknek elmondta, semmi kedve elrajtolni, majd azzal hozta a frászt tulajdon feleségére, hogy megkérte, neveljen becsületes embert az akkor még alig pár hónapos gyermekükből.

A rossz előérzet végül sajnos valósnak bizonyult, miután a versenyen egy ellenfele műszaki hiba miatt megpördült és telibe találta az éppen érkező Johnson autóját, akinek esélye sem volt kitérni előle.

A 29 éves pilóta a helyszínen meghalt.

És csak, hogy még hátborzongatóbb legyen a történet: a Linder és Johnson életét követelő Vergo Special három évvel később Langhorne-on egy újabb áldozatot szedett a szintén 29 éves Hugh Randall személyében.

Az autó felkészítése közben ráadásul egy szerelő szívrohamot kapott, egy másik pedig azért hagyta faképnél a garázst, mert a kocsi közelében tartózkodva migrénes rohamai lettek.

Olyan pletykák is szárnyra keltek, miszerint a belőle kiszerelt alkatrészeket használt más járművek útját is súlyos, vagy épp egyenesen halálos balesetek kísérték. Ezek valóságtartalma azonban nem megerősített.