A NASCAR-versenyző, aki halott rajongójával együtt körözött a pályán

2008 februárjában egy rajongó várta Mike Harmont a Las Vegas Motor Speedway garázsainál.

A magát Mara Brodeur-ként bemutató nő nem közös fotót, vagy aláírást szeretett volna a versenyző/csapattulajdonostól.

A kéréstől pedig egy pillanat alatt kikerekedtek Harmon szemei.

Brodeur óriási NASCAR-rajongónak számított, aki barátaival minden évben az LVMS-en kempingezve nézte végig a versenyeket. Állítása szerint ez nem csak közös program volt számukra, hanem valódi életérzés.

Ebben az évben azonban egyvalaki már hiányzott közülük.

A társaság motorja, ‘Big’ George Helms 54 évesen, három hónappal korábban hunyt el szívinfarktus következtében.

A barátai pedig eltökélték, hogy halála után valóra váltják a legnagyobb álmát, amire életében nem volt lehetősége.

Big George egész életében óriási NASCAR -rajongó volt, gyűjtötte a relikviákat, és bálványozta a versenyzőket.

A 196 cm magas, több, mint 180 kilogramm súlyú férfi vágya mindig is az volt, hogy egyszer megtapasztalja, milyen is egy valódi versenyautóban száguldani, azonban méretei miatt erre sajnos nem nyílt lehetősége.

„A barátok magukkal hozták a pályára Big George hamvait” – nyilatkozta 2008-ban Harmon az ESPN-nek.

„Mara elmondta, hogy nem szeretné, ha az álmai is vele halnának, így megkért arra, hogy vigyem el egy körre magammal az urnát.”

Számos autóversenyző erre a babonák miatt kapásból nemet mondott volna, Harmon azonban nem tartozott közéjük.

„Egyszer már a képébe röhögtem a Kaszásnak” – utalt arra a szerencsés végkimenetelű 2002-es, bristoli bukására, amit máig a modern kori NASCAR egyik legszörnyűbb baleseteként emlegetnek.

A pilóta minden habozás nélkül igent mondott Maráék kérésére, különösképpen, hogy egyszer már szemtanúja volt hasonlónak.

Jó barátja, az NHRA Top Fuel-menő Brandon Bernstein egyik élrajongója azt írta végakaratában, hogy halála után a hamvaival hintsék be kedvence dragsterének fékezőernyőjét.

A férfi 2002-ben elhunyt, Bernstein pedig a következő versenyén teljesítette is a különös kérést.

A gesztust Harmon rendkívül meghatónak tartotta, így örömmel bólintott rá Big George álmának beteljesítésére.

„Én hívő vagyok és amikor eljön az időd, akkor annyi. Nekem Bristolon még nem ütött az órám, mert Istennek tervei vannak velem. Átérzem mekkora veszteség érte Big George barátait és minden tőlem telhetőt meg akartam tenni, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat.”

Az LVMS-en rendezett Nationwide Series (ma:Xfinity) futam egyik edzésén Harmon autójának tűzoltókészülékéhez rögzítették az urnát és már nyomhatta is a gázt.

Big George nem csak néhány kört kapott, hanem a teljes gyakorláson át „ott lehetett” a versenygépben.

Harmon határozottan biztos abban, hogy a néhai rajongó élvezte is.

Hogy honnan tudja?

Mert a saját fülével hallotta.

„Tudom, hogy őrülten hangzik és nem is viccelek, de izgatott, sikítás-féle hangot hallottam az autóban, amikor az 1-es és 2-es kanyaron hajtottam át. Tényleg így történt, esküszöm az Úrra! Olyasmit hallottam, amit addig még soha. Csak egyszer fordult elő az egész edzés alatt, de az biztos, hogy amíg élek nem fogom elfelejteni.”