Miért horpadt be a Trenton Speedway vonalvezetése?

Az USAracingen már több, a motorsportban magától értetődőnek számító jelenség/tradíció kevésbé ismert eredetéről rántottuk le a leplet.

Megfejtettük, hogy miért „kockás” a kockás zászló, miért lett a világ egyik leghíresebb mondata a „Gentlemen, start your engines!”, mi az oka annak, hogy oválpályán az óramutatóval ellentétes irányba haladnak, ahogyan annak is utánajártunk, mi köze van Tom Cruise-nak Jeff Gordon legendás, 24-es Chevyjéhez.

Most egy újabb érdekességet pécéztem ki magamnak, méghozzá a Trenton Speedway-t egykoron ikonikussá tett hurkot.

A New Jersey-ben lévő Trenton városában elterült pályát a világ egyik – ha nem A – legszokatlanabb küllemű ováljaként tartották számon, köszönhetően a hátsó egyenesben lévő jobbkanyarnak. Ez a “törés” annak ellenére vált a Trenton Speedway védjegyévé, hogy már csak a létesítmény működésének utolsó szakaszában került beépítésre.

Mindenekelőtt azonban jöjjön egy kis pályatörténelem.

Az első versenyt a területen 1900. szeptember 24-én rendezték. Az akkoriban még igencsak ritkaságszámba menő, motorizált járművekkel lebonyolított rendezvény inkább csak egyfajta látványosságnak számított annak érdekében, hogy még több embert vonzzanak a helyi vásárra.

A futamból nem vált rendszer és a következőre egészen 1907-ig kellett várni, amit követően újabb ötéves hiátus állt be.

Az önálló versenypályát az 1910-es években kezdték kiépíteni, de a fő prioritást továbbra is a helyi közösséget teljes egészében megmozgató, ezáltal kereskedelmileg kiemelt fontosságú vásár képezte.

A modern követelményeknek megfelelő, egymérföldes dirt ovál csak 1946-ban nyitotta meg kapuit, három évvel később viszont már az AAA Championship Car sorozat (a mai IndyCar őse) mezőnyét is vendégül látta.

Az első, jelentősebb átalakításra 1957-ben került sor, aminek keretein belül a teljes pályát leaszfaltozták.

Az immár a USAC felügyelete alá tartozó open-wheel bajnokság még ugyanebben az évben visszatért Trentonra és innentől fogva maradtak is egészen 1979-ig, sőt, akadtak olyan szezonok, amelyek során több futamot is lebonyolítottak itt. Ezidő alatt olyan versenyzők arattak győzelmet, mint például Rodger Ward, Eddie Sachs, Tony Bettenhausen vagy éppen AJ Foyt.

Külön érdekesség, hogy szintén a Trenton Speedway volt az a pálya, ahol 1976-ban, Janet Guthrie révén a nyitott-kerekes bajnokság először versenyzett hölgypilótával a soraiban.

A NASCAR Grand National Series (a mai Cup elődje) 1958-ban debütált a pályán, a kockás zászlót pedig Fireball Roberts látta meg elsőként. A futam azonban mégis a pole-os Frank Schneider kapcsán maradt emlékezetes, aki konkrétan megtagadta az indulást, mivel kevesellte a rajtelsőségért járt pénzdíjat. A pilóta végül finoman szólva sem jött ki jól a tüntetőleges távolmaradásból, mivel a NASCAR büntetésképpen határozott időre felfüggesztette az engedélyét, később pedig már senki nem akart számára autót biztosítani, így a Grand National karrierje véget is ért.

Az élet azonban ment tovább Trentonon és a pálya egy esztendővel később megkapta azt a „horpadást”, ami végül világhírűvé tette.

A NASCAR 1959-ben visszatért Trentonra, miközben a pálya tulajdonosai igyekeztek további változtatásokat eszközölni a vonalvezetésen, aminek folyamán annak teljes hosszát másfél mérföldre akarták növelni. Akadt viszont egy aprócska probléma.

A bővítés által érintett terület egy része ugyanis egy idős hölgy tulajdonában volt, akinek esze ágában sem volt eladni azt a pályának, noha annak tisztviselői a valós érték többszörösét is felajánlották cserébe.

Így született meg kényszermegoldásként az ötlet, hogy a hátsó egyenest egy hurokkal törjék meg, amivel pont kikerülik a nő magánterületét.

Ez a jobbos kanyar villámgyorsan a Trenton Speedway védjegyévé vált, egyben a versenyautókon dolgozó mérnökök legádázabb ellenségévé, mivel rendkívül nehéz volt miatta megtalálni az optimális beállításokat.

A világ egyetlen jobbkanyarral megspékelt, óramutató járásával ellentétes irányú oválja azonban a különlegessége ellenére sem vonzotta a nézők tömegeit.

A NASCAR az utolsó pillanatban törölte az 1974-es naptárából, az IndyCar pedig az 1979-es első, a CART megszületését eredményezett szakadást követően intett búcsút Trentonnak.

A tulajdonos George Hamid halála után családtagjai megpróbáltak túladni a pályán, az érdeklődők között pedig többek mellett ott volt Roger Penske is.

Az adásvétel viszont nem materializálódott, így 1980-ban végleg bezárták a létesítményt.

A legutolsó itt rendezett esemény egy NASCAR Modified futam volt június 29-én, ami a későbbi Daytona 500 győztes Geoff Bodine győzelmét hozta.

A Trenton Speedway helyén manapság a UPS csomagirányító központja, egy szoborpark, valamint lakóépületek találhatóak. Arra viszont már semmi nem emlékeztet, hogy egykoron a világ egyik legérdekesebb versenypályája terült itt el.