MGR – A versenypályának álcázott illegális szeszfőzde

Az oválon száguldó autók, a lelátókon őrjöngő nézők, mit sem tudva arról, hogy alattuk stikában készül a whisky.

A világ versenypályáin csuda dolgok tudnak történni és most nem feltétlenül magukra a különböző sporteseményekre célzok. Erről többek közt a bizarr események tekintetében már-már etalonnak tekinthető Sebring International Raceway tudna mesélni (ezekről bővebben itt és itt lehet olvasni), egyvalamivel azonban még a legendás 12 órás viadal otthona sem tud „elbüszkélkedni”.

Nevezetesen egy, közvetlenül a létesítmény alatt profin kiépített illegális szeszfőzdével.

Az 1966-ban, a Georgia állambeli Byron városában megnyílt Middle Georgia Raceway (MGR) azonban pontosan ezzel szerzett magának -kétes- hírnevet.

A félmérföldes ovál már rögtön első évében vendégül látta a NASCAR Grand National Series (a mai Cup) mezőnyét.

A Speedy Morelock 200 névre keresztelt futamot Richard Petty nyerte meg, ami azonban a létesítmény szempontjából még ennél is fontosabb volt, hogy a több, mint 7500 főt számláló közönségnek hála a vártnál jóval magasabb profitot könyvelhettek el.

Nem volt kérdés tehát, hogy az MGR a következő évi versenynaptárban is helyet kap, méghozzá az 1966-osnál egy hónappal későbbi, azaz júniusi időpontban.

Az ismételten Petty győzelmét hozó forduló a korábbinál is nagyobb sikert aratott.

Mindenki elégedett és lelkes volt, lévén a feltételek tökéletesen adottak voltak egy hosszú távon is jól jövedelmező partnerkapcsolathoz.

Az MGR-nek azonban volt egy titka, ami ironikus módon remekbe szabott párhuzamban állt a NASCAR megszületésével is. 

A XX. század derekán az USA déli/délkeleti részén a legnagyobb szenzációnak a stock-car versenyzés számított, a hatóságok, valamint a politikai vezetés pedig maximálisan tisztában volt azzal, hogy a NASCAR vezetői, valamint pilótáinak egy része ugyanazok az emberek, akik néhány évtizeddel korábban még a szeszcsempészetben jeleskedtek.

Ezen tevékenységüknek ráadásul kulcsszerepe volt magának a szakágnak a megszületésében. Az amerikai stock-car viadalok kvázi ősének ugyanis a huszadik század elején napi szinten lezajlott macska-egér hajszák számítottak, amelyek során a csempészek egymás ellen nyomták a gázt a közutakon annak érdekében, hogy minél hamarabb teríteni tudják az árut, miközben a nyomukban ott lihegtek a rendőrök is.

Az alkoholbiznisz a hatvanas években is brutális mennyiségű pénzt mozgatott meg, az MGR tulajdonosai pedig szintén nyakig benne voltak a buliban.

A pályát már eleve úgy építtették ki, hogy az alkalmas legyen az illegális tevékenységük folytatására.

A jegypénztár alatt egy csapóajtót rejtettek el, amelyen keresztül egy 10 méteres létra vezetett le abba a bő 40 méter hosszú alagútba, ahol pálinkafőzők garmadája működött lényegében éjjel-nappal.

A versenypályának álcázott szeszfőzde a kor legmodernebb technikájával készült többek között saját elektromos rendszerrel, tűzoltóberendezéssel, rovarriasztóval és egyéb biztonsági megoldásokkal.

A kész terméket egyáltalán nem árusították a pálya területén, néhány csapat azonban aktívan részt vett a terjesztésben. Egy Miamiból érkező alakulat például a versenygépet szállító teherautóban csempészett ki több hordó whiskyt, úgy, hogy a sofőrnek, valamint a futamon részt vett pilótának fogalma sem volt erről.

A nagy üzlet végül 1967 szeptemberében omlott össze, miután egy férfi arról értesítette a hatóságokat, hogy kukoricaszagot érez az MGR területén.

/Ez csak azért volt ironikus, mert az egyik ok, amiért a pálya alá tették a főzdét, hogy a fenti üzemanyag, gumi és egyéb szagok majd jól elfedik az alagútból kiáramló kukoricáét./

A kukorica a házi szeszfőzdék legkedveltebb alapanyaga, ezért a bejelentést egyáltalán nem vették félvállról és alig egy nappal később már rendőrök és szövetségi ügynökök hada lepte el a pályát.

Nem telt sok időbe, mire ráleltek a félmérföldes ovál alatt lapuló alagút bejáratára.

A csapóajtót azonban nem tudták felnyitni, így agresszívebb módszerekhez kellett folyamodniuk.

Hasonló esetekben dinamitot használtak, most viszont a versenypálya és a kiszolgáló épületek épségének védelmében inkább a lassabb lángvágós módszert alkalmazták.

Ami aztán odalent várt rájuk, minden képzeletüket felülmúlta.

A MGR főzdéjében ekkor is rendületlenül működött két nagy teljesítményű üst, amelyekben a nyomozásban résztvevő szakemberek számításai szerint öt nap alatt nagyjából 750 liter whisky- lehetett előállítani.

„Rengeteg illegális szeszfőzdét láttam már, de ilyen aprólékosan, okosan, korszerűen kiépítettet még sosem” – idézte a Georgia Today az egyik, rajtaütésben szerepet vállalt ügynököt, hozzátéve, hogy az üzem a legnagyobb méretű volt az állam addigi történetében.

Mindeközben az MGR elnökének, az otthonában tartózkodott H. Lamar Brown Jr.-nak fogalma sem volt arról, hogy fény derült a stiklire, így el lehet képzelni a meglepetését, amikor az FBI bekopogtatott az ajtaján.

A férfit illegális szeszfőzés- és kereskedelem gyanújával azonnal letartóztatták.

A versenypályán azonban nem állt meg az élet és két nappal a történtek után már újra felbőgtek a motorok egy regionális futam kedvéért.

Brown Jr. tárgyalására december közepén került sor, amelynek során mindvégig tagadta, hogy bármi tudomása is lett volna arról, mi folyik a létesítmény alatt.

Az ügyész ennek ellentmondva bemutatott egy Brown Jr. nevére kiállított számlát, amely több, mint 10 kg élesztő vásárlását igazolta. Az MGR elnöke ennek kapcsán azzal védekezett, hogy nem illegális whisky-készítés céljából vették ezt, hanem a pályán lévő étkezdék számára.

Bár az ügyész szerint ez az indoklás abszolút nevetséges volt, az esküdtszék mégis ártatlannak nyilvánította Brown Jr.-t, mondván nincs konkrét bizonyíték arra, hogy bármilyen szerepe is lett volna a szeszfőzde működtetésében.

Annak ellenére, hogy a hatóságok meggyőződése szerint csak az illegális tevékenység leplezése céljából húzták fel, az MGR még szűk két évtizeden át funkcionálni tudott versenypályaként.

Sőt, a helyi szeszbiznisz felszámolása még jót is tett a létesítménynek.

A területet jelenleg tulajdonló Tim Thornton akkoriban több versenyen is részt vett nézőként, egy évvel a rajtaütés után pedig úgy döntött, kihasználja a botrány hírét és rendez egy teljesen törvényes pálinkafesztivált a pályán.

„Még ma is elképeszt, hogy milyen sokan eljöttek nem csak a fesztiválomra, de utána más eseményekre is” – nyilatkozta Thornton a Maconnek.

„Olyanok is visszatértek rendszeresen, akiket hidegen hagyott az autósport. Emberek ezrei csak azért utaztak a pályára, hogy lássák hol volt elrejtve a szeszfőzde. Mindenki hallott róla nem csak Georgiában, de a környező államokban is.”

A NASCAR Grand National mezőnye 1968-ban is tiszteletét tette a pályán, a verseny során pedig Richard Petty 85.121 mph-val új pályacsúcsot állított fel.

A rekord azonban nem sokáig volt a birtokában, miután Bobby Isaac alig egy év múlva már nem kevesebb, mint 98.148 mph-val repesztett körbe.

Az utolsó NASCAR-futamra az MGR-en 1971-ben került sor, maga a pálya pedig tizenöt évvel később, 1986-ban zárta be kapuit.

képek: Abandoned Southaast, WGXA TV, NASCAR