IndyCar: Ha a szenvedély öl – Paul Dana tragédiája

Március 25-én vette kezdetét a 2006-os IRL-szezon a flordai Homestead-Miami Speedwayen.

A kvalifikáció abszolút Team Penske uralommal zárult; a pole pozícót Sam Hornish Jr., a második rajthelyet pedig Helio Castroneves szerezte meg.

A harmadik leggyorsabbnak Danica Patrick bizonyult, de nem csak a wisconsini lány, hanem a komplett Rahal Letterman Racing elégedett lehetett, miután a gárda további két versenyzője, Buddy Rice a hatodik, míg Paul Dana a kilencedik helyről várhatta a folytatást.

Utóbbi újonc versenyző nagy reményekkel tekintett a szezon elé és hitt abban, hogy mindaz a kemény munka, amit az elmúlt években végzett végre megtérül a pályán.

Dana gyermekkorától kezdve rajongott a gyors autókért és a versenyzésért.

A középiskolát követően beiratkozott a Northwestern University-re, ahol újságírói diplomát szerzett.

Nem is volt kérdés, hogy szakmáján belül melyik területen fog tevékenykedni és hamarosan már olyan nívós sportújságoknak publikált, mint az AutoWeek, vagy a Sports Illustrated.

Dana azonban nem elégedetett meg a külső szemlélő szerepkörrel, pláne, hogy saját bevallása szerint a legotthonosabban a volán mögött érezte magát.

Már egyetemi évei alatt is a versenypályák körül tengette minden szabadidejét, dolgozott többek között vezetéstechnikai oktatóként, de alacsonyabb kategóriákban résztvevő csapatok PR-jával is foglalkozott.

Komolyabb szintre 1996-ban emelte a sportágat, amikor is megnyert néhány, a Bridgestone Racing Academy – ahol egyébként szerelőként is dolgozott – által rendezett versenyt.

A sikereken felbuzdulva összecsomagolt és meg sem állt Indianapolisig, azon belül is a Barber Dodge Pro Seriesig.

A szezont jó eredménnyel zárta, aminek révén meghívást kapott a frissen alakult Formula Dodge National Championship-be.

A versenyzés mellett újságírói karrierjét sem hanyagolta; a Champ Car és az IRL történéseivel foglalkozó riportjai rendre megjelentek az AutoWeek hasábjain, emellett pedig a kilencvenes évek végén a népszerű férfimagazin, a Maxim sportrovatában is publikált.

Már akkor kiderült, hogy kivételes képességei vannak, amikor még csak gyakornok volt az AutoWeek-nél- emlékezett vissza az ismert sportriporter, Steven Cole Smith, aki a kezdetektől fogva követte Dana karrierjét.

“Egy hétfői napon éppen, hogy megjelent Paul egy sztorija az autoweek.com-on, a főszerkesztő, Larry Edsall kijelentette, a végsőkig ragaszkodni fog hozzá. Mihelyst letelt a gyakornoki ideje, Edsall azonnal szerkesztői állást kínált Paul-nak, ő azonban visszautasította azt. Azzal indokolta, hogy először meg szeretné látni, miként alakul a versenyzői karrierje. Emlékszem, Sam [Moses, az AutoWeek akkori igazgatóhelyettese] mélyen a szemébe nézett és csak annyit mondott: ‘Őrült vagy’. Mindenki más ugyanezen a véleményen volt, őrültség egy ilyen lehetőséget eldobni, a motorsport szerkesztői poszt az AutoWeek-nél a szakma egyik csúcsa. Paul viszont hajthatatlan volt.”

Dana az első jelentős lépést az IRL felé 2003-ban tette meg, amikor is leszerződött az Infiniti Pro Series-ben szereplő Kenn Hardley Racinghez.

A szezon első hat hétvégéjét ezen csapat színeiben teljesítette, bár a Pikes Peak 100-on végül nem tudott elrajtolni, köszönhetően a futamot megelőző utolsó edzésen történt balesetének, amelynek során autója olyan mértékben károsodott, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a szerelők már nem tudták versenyzésre alkalmas állapotba hozni.

A naptár hetedik állomásának otthont adó Michigan 100-on már a Brian Stewart Racing színeiben vett részt, összetettben pedig hat top tizes helyezéssel a kilencedikként zárta a szezont. 2004-ben már a Hemelgarn Racing autójának volánja mögött rótta a köröket a szériában, a júliusi Milwaukee-i futamon pedig elsőként látta meg a kockás zászlót.

Győzelme mellett még négy második helyet szerzett a szezon során, végelszámoláskor pedig Thiago Medeiros mögött, a bajnokság második helyén végzett.

Dana elszántsága mellett átlagon felüli intelligenciával és üzleti érzékkel is rendelkezett, amelyek mind hozzásegítették ahhoz, hogy végül az Ethanol támogatását megszerezve 2005-ben teljes szezonos versenyzői üléshez jusson álmai szériájában, az Indy Racing League-ben.

Bemutatkozása a Hemelgarn Racing autójával azonban nem a tervei szerint alakult.

Az év első futamán, a Homestead-en megrendezett Toyota Indy 300-on a tizedik, egyben az utolsó célbaérő helyen, nyolc kör hátrányban zárt, köszöhetően többek között annak a tömegbalesetnek, amely hét autót vont ki egy szempillantás alatt a forgalomból.

A soron következő phoenix-i versenyen Dana, aki saját bevallása szerint IRL-be történt igazolása előtt még soha nem vezetett 200 mph feletti tempóval, kíméletlenül szembesült a tapasztalatlanságából adódó hátrányával.

A phoenix-i hétvége első edzésén bukott, ami miatt végül ki kellett hagynia a kvalifikációt. A futamon már el tudott rajtolni, azonban miután folyamatosan több, mint három másodperccel lassabb tempót ment az élmezőnynél, az IRL jobbnak látta, ha megkéri arra, hajtson ki a pitbe és már ne is térjen vissza a pályára. Ezt követően a Hemelgarn Racing úgy döntött, kihagyja a St. Petersburgi utcai fordulót, a hivatalos indoklás szerint annak érdekében, hogy az így nyert időt az oválprogramjukra fordíthassák.

A csapat szereplése a 89. Indianapolis 500-on sem tartott sokáig, miután a május 13-ai edzésen Dana olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy gerincsérülése miatt nem csak a legendás versenyt, de a szezon teljes hátralévő részét is ki kellett hagynia.

2006-ban azonban ismét lehetőséget kapott az IRL-ben, ezúttal a Rahal Letterman Racingnél, Danica Patrick és Buddy Rice csapattársaként. Az újabb, teljes szezonra szóló szerződés létrejöttében Dana szponzori háttere játszotta a főszerepet, márpedig miután két fontos támogatót is elvesztettek, Rahaléknak égető szükségük volt arra a mintegy ötmillió dollárra, amit az egykori újságíró a csapathoz vitt.

A szezonnyitó homestead-i hétvége kvalifikációján elért kilencedik hely optimizmussal töltötte el a csapatot és magát Danát is, aki az autójából kiszállva így nyilatkozott:

“Hihetetlen, hogy a legjobb tíz közé kvalifikáltam magam egy ilyen erős mezőnyben, nagyon jót tesz az önbizalmamnak. Az év újonca címre hajtok idén és ez egy nagyon erős kiindulási pont a célom eléréséhez. A fizetésnap azonban holnap lesz.”

A vasárnap azonban tragédiába torkollott.

A versenyt megelőző bemelegítő edzésen a Vision Racing 20-as számú autóját vezető Ed Carpenter megpördült és a 2-es kanyarban lévő SAFER falnak ütközött.

A pályára tehetetlenül visszacsúszó roncsból származó törmelékre az érkező Dana ráfutott, majd fékezés nélkül, közel 300 km/h-s tempóval Carpenter gépének csapódott.

Mindkét versenyzőt azonnal a közeli kórházba szállították.

Carpenter megúszta enyhébb tüdőzúzódással és már másnap hazamehetett, Dana életét azonban nem sikerült megmenteni.

A történtek ellenére a futam megrendezésre került, a Rahal Letterman Racing azonban mind Danica Patrick, mind pedig Buddy Rice autóját visszahívta.

A tipikus újonc hibára visszavezethető baleset a szakértők szerint nagy mértékben betudható Dana előző szezonban megszerzett, mindössze három futamnyi IRL tapasztalatának .

Az incidenst követően azonnal életbe lépett a sárga jelzés, aminek hatására az érkező versenyzők rögtön lassítottak, kivéve Danát, aki először teljes sebességgel elszáguldott a szinte állóra fékezett Scott Sharp és Buddy Lazier mellett, majd belerohant Carpenter pálya közepén veszteglő Dallara-Hondájába.

“Úgy nézett ki, mintha fel sem emelte volna a lábát a gázról” – emlékezett vissza Lazier, aki már alig ötven kilométer per órával haladt, amikor Dana elzúgott mellette a végzetes pillanat előtt.

“Nagyon nagy sebességgel jött és egyáltalán nem figyelt arra, hogy mi zajlik körülötte.”

A 17-es számú RLL gép telemetriai adatai szerint Dana alig pár tizedmásodperccel a végzetes ütközés bekövetkezte előtt kezdett csak el fékezni.

A Rahal Letterman Racing állítása, miszerint a szpotter közölte Danával a baleset tényét és részleteit, csak tovább erősítette a tapasztalatlanságból eredő figyelemzavar tényét.

“A spotter felhívta a figyelmet Carpenter incidensére” – mondta a csapattulajdonos Bobby Rahal.

“Annak alapján, amit láttam, Paul egy autót próbált előzni, vagy már meg is előzött… Azt hiszem ez már találgatás, nagyon felelőtlen lenne a részemről, ha most megpróbálnám azt boncolgatni, hogy miért történt mindez. Egy biztos, a csapatrádió kommunikációjában nem volt hiba.”

A tragédia sokkolta az autósport világát, a kiváltó okot kereső találgatások azonban szinte rögtön megkezdődtek.

“Nagyon sok kérdés áll jelenleg megválaszolatlanul, egyelőre mindannyian spekulálunk, ennyit mondhatok” – nyilatkozta Mario Andretti a tragédiát követően.

“Bele lehet rúgni szegény öreg Paulba azzal, hogy nem volt meg a kellő tapasztalata, de ez már nem változtat semmin.”

A legendás versenyzőnek azonban arról a tendenciáról is megvolt a véleménye, hogy pusztán a pénz is elegendő némely csapatnál a szerződés megkötéséhez.

“Az egy dolog, ha kiérdemelsz egy helyet, az viszont egy másik történet, ha bevásárolod magad a csapatba. Paul Dana kiérdemelte a Rahal Letterman ülést pusztán a tehetsége alapján? A tény az, hogy azért lett a harmadik versenyzőjük, mert szponzort vitt magával.”

Az akkoriban az Andretti Green Racing színeiben induló Tony Kanaan szerint viszont egyszerűen sem az IRL, sem pedig a Champ Car nem volt abban a helyzetben, hogy megengedhesse magának a tetszetős bankszámlával érkezők visszautasításának luxusát.

“Még a jobb napokban is láttunk olyan srácokat, akik idejöttek versenyezni csak azért, mert volt pénzük, de egyáltalán nem tudták felvenni a tempót az élmezőnnyel. Van most két, több sebből vérző széria, amelyeknek pénzre van szükségük, ezért megnőtt az esély arra, hogy az emberek pusztán a pénzük miatt is üléshez jussanak.“

Paul Dana az Indy Racing League 1996-os megalakulását követően a harmadik olyan versenyző volt, aki a pályán vesztette életét. Scott Brayton 1996. május 17-én, 37 éves korában, az Indianapolis 500 egyik edzésén szenvedett halálos balesetet, a 26 eszendős Tony Renna pedig egy, az Indianapolis Motor Speedway-en rendezett abroncsteszten történt ütközés következtében hunyt el 2003. október 21-én, máig ismeretlen körülmények között.