A NASCAR-bajnok, aki elhozta a gyermekeknek a karácsonyi csodát

A NASCAR-bajnok, aki elhozta a gyermekeknek a karácsonyi csodát
credit:NASCAR



Azt mondják, léteznek karácsonyi csodák.

Van, aki szerint Jézus hozza el, mások szerint maga az ünnep szellemisége, a hetvenes években, egy kisváros gyermekei számára viszont Benny Parsons volt a földre szállt angyal.

Az 1973-as NASCAR Cup bajnok a pályán megkeserítette az ellenfelek életét, azon kívül viszont inkább a kedvességéről, nagylelkűségéről volt ismert.

Parsons az észak-karolinai Ellerbében nőtt fel. Kétéves korától kezdve a dédnagyanyja, Julia nevelte, miután szülei Detroitba költöztek, hogy felvirágoztassák taxi-vállalatukat.

Eredetileg – ahogyan a kis Benny hívta – ‘Miss Julian’ csak pár hónapig vigyázott volna rá, végül azonban egészen tizennyolc éves koráig nem hagyta el a dédi házát.

“A legközelebbi szomszédunk negyed mérföldnyire volt tőlünk” – emlékezett vissza azokra az időkre Parsons egy 2000-ben adott NYT-interjúban.

“A miénk volt a legutolsó ház. Olyan hatéves lehettem, amikor elkezdték kiépíteni az elektromos hálózatot az utcában, hozzánk azonban már nem akartak eljutni. A szolgáltató úgy vélte, Miss Julian már túl idős ahhoz, hogy ők valaha is profitáljanak a befektetésből, néhány vita után azért megpróbálták rávenni arra, fizesse ki a vezetékek és póznák teljes, ráeső részét. Ő azonban úgy döntött, nem megy bele. Több, mint nyolcvan évig áram nélkül élt, már nem is kell neki. Így nálunk sosem lett elektromosság.”



Julia 1969-ben, kilencvenhat évesen hunyt el, azt viszont még láthatta, hogy Benny megvalósítja egyik nagy álmát és az ARCA bajnoka lesz.

Parsons karrierjében a legnagyobb mérföldkövet az 1973-as Cup-szezon jelentette, amikor elfoglalhatta a NASCAR trónját. Anyagi gondjai ekkor már nem akadtak, saját családja volt, a gyökereit azonban soha nem felejtette el.

A hetvenes évek közepén visszaköltözött Ellerbébe és küldetésének érezte, hogy segítsen a város szegénységben élő gyermekein.

Innentől fogva éveken át, minden egyes karácsonykor saját pénzéből ünnepséget rendezett a helyi általános iskolában.

A húsoktól, süteményektől és egyéb finomságoktól roskadozó svédasztalhoz bárki beállhatott, miközben a teljesen kidekorált tornateremben, valamint ebédlőben karácsonyi zene szólt, a legkisebbekhez pedig még a télapó is ellátogatott. A legendák szerint ráadásul néhány alkalommal maga Parsons bújt a nagyszakállú jelmezébe.

A jelenlévők nem csak ízletes ebéddel gazdagodtak. A leginkább rászoruló gyerekeket Benny vadonatúj ruhákkal, cipőkkel, játékokkal, tanszerekkel is meglepte.

“Mindez akkor született meg a fejemben, amikor az egyik karácsonyi reggelen a feleségem családjához utaztunk. Elhaladtunk pár régi, roskadozó ház mellett és azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mi lehet az ünnepi asztalokon? Mit találhatnak az itt élő gyerekek a fa alatt? A nejem egyetértett velem abban, hogy nagy valószínűséggel semmit. Ekkor eldöntöttük, hogy majd mi meglepjük őket. Végül éves hagyomány lett belőle.”

Parsons 2007-ben, hosszas betegség után hunyt el. Két évvel korábban beválasztották az Amerikai Motorsport-hírességek Csarnokába, 2017-ben pedig a NASCAR Hírességek Csarnokában is helyet kapott.



A legnagyobb elismerés számára azonban mindig is az volt, ha látta az emberek szemében az örömöt, amit ő okozott nekik.





Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy