Danica Patrick sosem tapasztalta meg a szexizmust a versenypályán -

Minden kétséget kizáróan a mai napig Danica Patrick számít a profi autóversenyzés legismertebb női alakjának.

A wisconsini hölgy karrierje során nem csak a pályán vonta magára a figyelmet, de vonzó külseje és az erre kihegyezett reklámkampányok, fotózások révén a mainstream média is előszeretettel foglalkozott vele.

Ahogyan viszont Patrick népszerűsége növekedett, úgy kezdtek megszaporodni az őt érő kritikák is.

Sokan rásütötték, hogy csak a szépsége és hírneve miatt kap szerződést, 2012-ben az egyik San Diego-i tévécsatorna riportere konkrétan leribancozta (ezért a férfi el is vesztette az állását), egykori mentora, Lyn St. James pedig egyenesen őt tette felelőssé a motorsportban szereplő nők tárgyiasításáért.

Maga Danica azonban saját bevallása szerint soha nem szembesült azzal, hogy a sportág belső körében bárki is a neme miatt inzultálta volna.

„Hogy jelen van-e a szexizmus az autóversenyzésben? Ez egy nagyon gyakori kérdés” — nyilatkozta az Allison Kugel Interview podcastben Danica, aki az IndyCar fennállásának első és máig egyetlen női futamgyőztese, egyben az első hölgy, aki a Daytona 500-on pole-t szerzett

„Különösen arra vonatkozóan érdeklődnek nálam eziránt, hogy én lányként versenyeztem egy fiúk által uralt sportágban. Őszintén szólva viszont ilyesmi soha nem történt velem. Tinédzserként Angliában róttam a köröket egy rakás tizenéves fiú mellett.

Ők persze pletykálkodtak, viccelődtek, a hátam mögött kibeszéltek, ilyesmi. Ugyanakkor ennek nem sok köze volt ahhoz, hogy lány vagyok. Inkább a korral járt. Nem állítom, hogy egy picit sem játszott szerepet a nemem, de maximum csak annyira, mint bármelyik középiskola folyosóján. Tiniként a fiúk egyszerűen csak fiúk, Ilyen az emberi természet.

A csapattulajdonosok és tisztviselők között viszont már szép számmal akadtak olyanok, akik nem láttak engem szívesen.

Az ellenfeleimet tekintve azonban később, a NASCAR-ban és az IndyCarban sem fordult elő olyasmi amire rásüthetném, hogy a nemem miatt volt.

Ha céltáblává tesznek azért, mert valami olyasmit csinálok, ami nekik nem tetszik, akkor tegyék azt. Beszéltek rólam amikor rosszul szerepeltem, de ugyanígy beszéltek arról a többi srácról is, akik szintén elszúrták.

Nem akarom lekicsinyíteni a szexizmust, mert ez igenis létező, komoly társadalmi probléma. Én viszont csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni.

Számtalanszor ráfoghattam volna, hogy azért bántanak, mert nő vagyok. Az én választásom azonban mindig is az volt, hogy a jó dolgokra próbálok összpontosítani és nem tetszelgek az áldozat szerepében. Áldozatot játszani olyan, mint egy járvány és csak hátráltatja a fejlődést, mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten. Ebből semmi jó nem sül ki.„