„Be kell szerezned egy fegyvert” – Bubba Wallace édesapja komolyan aggódott fia biztonságáért

“Be kell szerezned egy fegyvert” – Bubba Wallace édesapja komolyan aggódott fia biztonságáért
credit:Bubba Wallace/Twitter



„Be kell szerezned egy fegyvert” – Bubba Wallace édesapja komolyan aggódott fia biztonságáért

A tavalyi év második felében, alig néhány hét leforgása alatt Bubba Wallace-ból az USA egyik legismertebb sportolója lett.

Ez legfőképpen a társadalmi célú megnyilvánulásainak lett köszönhető, ezen belül is a Black Lives Matter mozgalom révén.

„Ha valahogyan le tudnának kapni egy fehérfejű rétisast, ami egy lángoló szemetes felett repül, miközben esik az eső, de már látszik a szivárvány… Nos, a legjobban ez a kép foglalhatná össze az én 2020-as évemet” – nyilatkozta a 27 éves alabamai az ESPN néhány napja bemutatott című ‘Fistful of Steel – The Rise of Bubba Wallace’ című dokumentumfilmjében.

Az idéntől már a 23XI Racinget szolgáló versenyző elárulta, hogy George Floyd halála döbbentette rá arra, muszáj nyilvánosan kiállnia a rasszizmus ellen.

Ennek érdekében megbeszéléseket kezdeményezett a NASCAR vezetőségével, továbbá a Cup Series sztárpilótáit is igyekezett meggyőzni az ügy fontosságáról.

„Ez egy nagyon fontos dolog az országunk és a sportunk számára. Sajnos azonban sokan nem álltak mellém. Üzeneteket küldtem a nagyfiúknak, azoknak a versenyzőknek, akik minden héten a győzelemért harcolnak. Számos pilóta és szponzor viszont úgy volt vele, hogy ‘Ez kemény téma, nem akarunk erről beszélni’. Az ő szempontjukból nézve megértem, nem érinti őket, nem is akarnak ezzel foglalkozni. Ugyanakkor a rasszizmus problémája ennél jóval nagyobb. Nagyobb, mint egy csapat, vagy a támogatók. Ez a való élet. Ekkor döntöttem el, hogy oké, felhajtom az ingujjaimat és belevágok én.”

A NASCAR nyáron – többek közt Wallace nyomására – betiltotta a konföderációs zászló használatát, majd ezután jött a hírhedt hóhérkötél-botrány.

Mint ismeretes, a Talladega Superspeedwayen rendezett futam előtt a szervezett hivatalos közleményben tudatta, hogy valaki akasztófa-hurkot tett Wallace garázsára.

Ekkor a NASCAR egy emberként állt ki mellette, amit egy látványos pre-race show-val meg is mutattak meg a világnak.

A képsorok – amelyeken a mezőny tagjai tolták a pitlane-re Wallace autóját, majd utána felsorakoztak mögé – bejárták a világsajtót és innentől már az is megtanulta Bubba nevét, aki azt sem tudta, mi fán terem a NASCAR.

Mindeközben gyűlöletbűncselekmény gyanúja miatt az FBI is bekapcsolódott, nem kevesebb, mint 15 ügynököt küldve a pályára.

Hamarosan kiderült viszont, hogy csak egy ajtónyitó zsinórról volt szó, ami már egy évvel korábban is ott lógott.

Az eset után minden addiginál nagyobb össztűz zúdult Wallace-ra és sokan egyszerűen csak Jussie Smolletthez hasonlították.

„Soha nem fogjuk megtudni, hogy ki tette” – mondta a dokufilmben Bubba nővére, Brittany.

„Baromság volt az egész nyomozás. Emellett arra az összeesküvés-elméletre sem álltam készen, ami azt terjesztette, hogy az öcsém maga csinálta. Nagyon, nagyon fájdalmas időszak volt.”

A talladegai történések, a BLM-szerepvállalás és a konföderációs zászló bannolása után Wallace annyi negatív, fenyegető üzenetet kapott, hogy a családja már az életét kezdte félteni.

„Az úgymond kedvelt Bubba Wallace-ból hirtelen én lettem a sportág leggyűlöltebb versenyzője. Nézzék viszont meg a képet. Mit látnak rajta? Egy halászcsomót? Vagy ilyennel kötik meg a cipőfűzőt? Nem, nem az, hanem egy akasztófa-hurok. Ennyi. Apukám a zászló-tilalom után egyenesen megkérdezte, van-e fegyverem. Mondtam, hogy nincs. Erre ő: ‘Be kellene szerezned egyet és mindig nézz a hátad mögé’. Talladega után külön biztonságiakat is kaptam, akik mindenhová kísértek.”

Wallace máig örömmel gondol vissza arra a bizonyos verseny előtti összefogásra.

Az ötletgazda Jimmie Johnson volt és végül az összes többi pilóta csatlakozott hozzá.

„Mintha ma történt volna. Kiszálltam az autóból, hátranéztem és csak annyi futott végig az agyamon, hogy ‘Szent szar, az egész garázs itt van’. Ekkor eltört a mécses. Azt azonban még mindig nem felejtettem el, hogy tavaly májusban [közvetlenül a Floyd-eset után – a szerk.] kik voltak azok az emberek, akik csendben maradtak.”