IndyCar: Két autóval tér vissza a DRR, már a versenyzők is megvannak!
A Dreyer & Reinbold Racing hivatalosan bejelentette, hogy 2022-ben is ott lesznek az Indianapolis 500 nevezési listáján.
Az elmúlt évekkel ellentétben pedig nem egy, hanem rögtön két autóval.
A 24-es számú Dallara-Chevy volánja mögött jövőre is Sage Karam hajthat pályára, míg a 23-assal Santino Ferrucci kap lehetőséget.
Előbbi pilóta tavaly Indy 500-as karrierje legjobb eredményét érte el, miután a hetedikként látta meg a kockás zászlót.
Ugyanezen versenyen Ferrucci a hatodikként ért célba még az RLL Racing színeiben. Az ő egyéni legjobbjának a 2020-as negyedik befutója számít, amit a Dale Coyne Racing zászlaja alatt produkált.
A Dreyer & Reinbold Racing még 2000-ben, az Indy Racing Leauge-ben mutatkozott be, a tulajdonosi székben pedig az egykori autóversenyzőt, Robbie Buhl-t és az üzletember Dennis Reinboldot üdvözölhetjük.
Eddigi egyetlen győzelmüket is az ezredforduló évében, a Walt Disney World Speedwayen szerezték az akkoriban még aktív Buhl révén.
A csapat nevéhez két pole pozíció is fűződik, köztük a történelmi jelentőségű 2002-es rajtelsőség a Kentucky Speedwayen, amikor is az akkor 21 éves Sarah Fisher személyében először indulhatott hölgyversenyző az élről főkategóriás open-wheel sorozatban.
Az évek során olyan nevek versenyeztek a DRR-nél, mint például Al Unser Jr., Paul Tracy, Ryan Briscoe, Simon Pagenaud, Buddy Lazier, Justin Wilson, vagy éppen Darren Manning.
2011-ben nem kevesebb, mint kilenc versenyző fordult meg náluk, köszönhetően többek között annak is, hogy a teljes szezonra alkalmazott Ana Beatriz és Justin Wilson egyaránt lesérült és futamokat kellett kihagyniuk.
A következő esztendőben a DRR is egyike volt azon alakulatoknak, amelyek Lotus motorral vágtak neki a 2012-es szezonnak, de már a legelején kiderült, hogy ez enyhén szólva sem volt jó választás.
Az Indianapolis 500-at megelőzően így a Team Barracuda (Bryan Herta Autosport), valamint a Dragon Racing is kihátrált a Lotusszal kötött szerződésből, a kérdés azonban az volt, hogy innen hogyan tovább, hiszen erőforrás nélkül nem igazán lehet versenyezni.
Ekkor jött a képbe a – később csúnya véget ért – Panther Racing, akikkel a DRR végül szövetségre lépett, így hozzájutottak a Chevrolet motorjához, cserébe viszont megszűnt a teljes autonómiájuk és bár külön csapatként, mégis a Panther család tagjaként folytatták az évet.
Az új erőforrás révén a Panther-DRR egyetlen versenyzője, Oriol Servia rögtön egy negyedik hellyel zárt Indianapolisban, de sikerült a legjobb ötben végeznie Detroitban, Milwaukee-ban, Torontóban és Baltimore-ban is.
Hiába azonban az eredmények és a Pantherrel való összeborulás, a DRR számára nem szűntek meg a kiscsapatokat hatványozottan sújtó anyagi problémák, ami 2013 tavaszára csúcsosodott ki, és fizetőképes támogató híján az Indianapolis 500-at követően távoztak a szériából.
2014-től már csak az IMS 2.5 mérföldes, világhíres oválján tették tiszteletüket.
Ekkor a Kingdom Racinggel közösen – a Chip Ganassi Racing hátszelét élvezve – indították Sage Karamot, akinek ez élete első IndyCar-bevetése volt.
Kilencedik helye révén rögtön kikiáltották a jövő nagy reménységének, a dolgok azonban pontosan ellenkező irányt vettek.
A még mindig nagyon fiatal pennsylvaniai 2015-ben rendelkezett egyedül teljes szezonos szerződéssel még a Chip Ganassi Racingnél. Az idény során azonban olyan sok balesete volt, hogy a gárda “büntetésből” a torontói versenyen még parkolópályára is helyezte.
A DRR-rel való kapcsolata a következő szezonban indult újra, a részidős programot futó gárda pedig azóta is számít rá.
A csapat 2018-2020 között már Karam mellett JR Hildebrandot is indította az 500-on, szponzorációs okok miatt azonban idén ismét csak egy géppel tudták képviseltetni magukat.
Ami Ferruccit illeti, a most 22 éves versenyző 2018-ban debütált az IndyCarban, a következő két szezont pedig már teljes munkaidősként teljesítette a Dale Coyne Racingnél.
2019-ben a hetedeik hellyel mutatkozott be az Indy 500-on, majd a futam legjobb újoncának is választották.
Anyagi gondok miat 2021-ben már csak részidős programot tudott összehozni az RLL Racinggel, emellett pedig Karamhoz hasonlóan a NASCAR Xfinity Seriesben is debütált.
Eddigi legjobb eredmény az amerikai open-wheelben négy negyedik hely kivétel nélkül oválokon. (2019 – Texas, Pocono, Gateway, 2020 – Indy 500).
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough