Miért „kockás” a kockás zászló?

Mint az élet minden területén, a motorsportban is vannak olyan dolgok, amelyek annyira evidensnek számítanak, hogy eszünk ágában sincs elgondolkodni azon, vajon honnan is származnak.

Egy korábbi cikkben már igyekeztem lerántani a leplet egy, az autóversenyzésben mindenki által jól ismert, eredetét tekintve azonban meglehetősen homályos gyakorlatról, amikor is arra kerestem a választ, hogy miért zajlanak az oválpályás futamok az óramutató járásával ellentétes irányban.

Most egy újabb, a sportágban kézenfekvőnek számító megoldás gyökereinek feltárása van soron.

A nagy kérdés pedig: Miért pont kockás zászlóval jelzik a versenyek végét?

Szakágtól, szériától és pályatípustól függetlenül a világon valamennyi edzést, kvalifikációt és futamot a pepita anyagdarab dicsőséges belengetésével fejeznek be és minden egyes pilóta arról álmodozik, hogy ő lesz az, aki elsőként láthatja meg.

A minta hosszú évtizedek óta összeforrt a versenyzéssel, ezt pedig mi sem példázza jobban, mint, hogy a sportágban megjelenő logók, merchandise termékek és random illusztrációk többségén megjelenik, ennek ellenére mégsem hat elcsépeltnek.

Mindenhol jelen van, mindenhol látjuk és az emberek 99%-ának – beleértve az autók iránt nem lelkesedőket is – rögtön száguldó versenygépek jutnak róla eszébe.

Elgondolkodtunk viszont már azon, hogy miért is ez a váltakozó, fekete-fehér színnel kitöltött négyzeteket felvonultató mintázat vált egy komplett iparág ikonjává és egyáltalán, honnan ered a használata?

Nos, a válasz nem is annyira egyszerű, mint elsőre hinnénk.

A kockás zászló eredete kapcsán számos, többé-kevésbé megalapozott elmélet látott már napvilágot.

Az egyik legismertebb ezek közül azokra az évekre vezethető vissza, amikor az automobilok még új találmánynak számítottak, ebből adódóan pedig olyan, mint professzionális autóversenyzés nem is létezett.

A tizennyolcadik század végén, tizenkilencedik század elején az amerikai kisvárosok egyik fő bevételi forrásának a lovassportok számítottak. Ebből adódóan a legtöbb település rendelkezett versenyek lebonyolítására alkalmas pályával, amelyek üzemeltetése teljes egészében a helyiekre hárult.

A futamokra gyakran több száz mérföld távolságból érkeztek a zsokék, hogy megméressék magukat saját lovaikkal, vagy éppen csak nézőként kövessék a pályán zajló küzdelmeket. Az ő vendéglátásukért a közösség nőtagjai feleltek, akik minden alkalommal ízletes fogásokkal kedveskedtek a sportolóknak.

Az ebédre és vacsorára meghatározott időpontokban került sor, gyakran előfordult azonban, hogy a verseny előtti gyakorlások hevében ezeket egyszerűen lekésték a lovasok. Ennek kiküszöbölésére született meg az ötlet, hogy étkezési időben valamiképpen jelezni kell a zsokéknak, hagyják el a pályát és járuljanak az asztalokhoz.

Az eszköz, pedig, amivel konkrétan leparancsolták őket lovaikról stílszerűen egy „kockás”, konyhai abrosz volt.

Később ugyanezt az anyagdarabot már a versenyek leintésére is használták.

Egy másik elmélet szerint a pepita mintázat nem a lóversenyekre, hanem a tizenkilencedik század derekán rendezett országúti kerékpárversenyekre vezethető vissza.

A célvonalnál állomásozó hivatalos tisztviselő számára kellett valamilyen megkülönböztető jelzés azért, hogy az érkező mezőny tagjai azonnal felfigyeljenek rá, amint csak látótávolságba kerülnek. Erre tökéletesen alkalmasnak bizonyult a fekete-fehér „kockás” zakó, amit később a kijelölt pálya teljes hosszán jelenlévő versenybírák számára is kötelezővé tettek.

Na, de mi a helyzet a motorsporttal?

Számos történész arra az időszakra datálja a kockás zászló debütálását, amikor a viadalok zömét még dirt pályákon bonyolították le.

A gépek által felvert hatalmas mennyiségű por, homok és sár nagyban korlátozta a pilóták látását, ezért egy olyan lobogóra volt szükség, ami még ilyen körülmények között is könnyen felismerhető a győzelmet hajszoló mezőny számára. A kritériumnak pedig az erős kontraszt miatt a pepita minta felelt meg a legjobban.

A neves szakíró, Fred Egloff az 1906-os Glidden Tour képében már konkrét eseményt is tud kötni a kockás zászló első, motorsportban történt hivatalos megjelenéséhez.

Az American Automobile Association (AAA) akkori vezetője, Augustus Post és az üzletember Charles J. Glidden által tető alá hozott megbízhatósági verseny kezdeti célja a biztonságos közutak kiépítése, valamint a közlekedési szabályozások autóbarát átfogalmazása melletti kampányolás volt.

A Glidden Tour ekkor már harmadszor került megrendezésre, egyúttal pedig először számított nemzetközi megmérettetésnek, miután a New York állambeli Buffalóból elrajtolt mezőny legjobbjai a kanadai határ északi oldalán ünnepelhettek.

A több, mint ezer mérföld hosszú verseny tizenkét napon át tartott, a kijelölt útvonalon pedig összesen ötvennégy ellenőrzőpontot létesítettek, amelyekhez érve a Packard Motor Car Company egyik alkalmazottjának, Sidney Waldonnak ötlete alapján egy fekete-fehér kockás zászló belengetésével érvényesítettek az autók beérkezését.

A huszadik század elején a motorsport egyre nagyobb teret hódított magának, ami arra késztette a versenyek szervezőit, majd felügyeleti szerveit, hogy pontos szabályrendszereket dolgozzanak ki. Ennek egyik fontos elemét képezték a zászlójelzések, ezek azonban a hőskorban még számos esetben eltértek a ma megszokottaktól.

Példának okáért az Indianapolis 500 első éveiben a verseny kezdetét a piros színű jelezte, míg a zöldet egy körrel a vége előtt lengették.

És, hogy melyik volt az egyetlen, amelynek jelentése nem tért el a mostanitól? Hát persze, hogy a kockás, amivel már akkoriban is a futam leintését jelezték.

Az első ismert fénykép, amelyen egy verseny fekete-fehér zászlóval jelzett befutója látható, az 1906-os, a New York állambeli Long Islanden rendezett Vanderbilt Kupáról származik (lásd. fentebb).

Hetvennégy évvel később, az 1980-as Indianapolis 500-on újabb mérföldkőre került sor az ikonikus lobogó életében. A verseny felügyelő szervezete, a United States Auto Club által megbízott starter, Duane Sweeney ugyanis a befutónál ekkor lengetett először két kockás zászlót is, ami mára valódi tradíció lett.

A mintázat rövid időn belül begyűrűzött valamennyi szakágba, a győztesek pedig nem csak átsuhannak alatta/előtte, hanem a leintés után gyakorta magukkal is viszik egy tiszteletkörre, sőt, olykor pár egészséges fánkot is megejtenek vele.

A nagy kérdésre azonban, hogy mégis hol és mikor bukkant fel először a versenyek befejezését szimbolizálva talán már soha nem tudjuk meg a pontos választ.

Egy biztos, nincs olyan versenyző, aki ne arról ábrándozna, hogy ő szelheti át elsőként a célvonalat a kockás zászló pillanatában.

Nekik és rajongóiknak pedig tökéletesen mellékes, hogy régen egyszerű ellenőrzőpontokat jelölt, vagy akár szimplán csak azt volt hivatott közölni, hogy kész a vacsora.