Név nélküli autók és vakon vezető fenegyerekek - Időutazás az amerikai versenypályák hőskorába -

Az Egyesült Államok első autóversenyét 1895. november 27-én, hálaadás napján rendezték öt automobil részvételével.

A Chicago Tribune által szponzorált, Chicago és Evanston városa között, oda-vissza megrendezésre került eseményt számos helyen a világ első, valódi autóversenyeként tartják számon.

Bár ezt megelőzően öt hónappal már lezajlott a Párizs-Bordeaux-Párizs útvonalon kiírt verseny, azonban a chicagói mindenképpen az első volt abban a tekintetben, hogy valódi, szervezett formában került lebonyolításra. A három benzines és két villanyautó alkotta mezőny legjobbja egy bizonyos Frank Duryea lett lett, aki 7.3 mph-s (11.75 kmh) átlagsebességgel lett a „futam” legjobbja.

Ez volt a kezdet, ami mára egy irgalmatlan üzletággá, szórakozatóiparrá, emellett kőkemény sporttá nőtte ki magát .

Az úttörő versenyről itt olvashatsz bővebben: Lovak, zsaruk és elektromos autók: 129 éve rendezték az USA első versenyét

A motorsport első lépései előtt tisztelegve következzék néhány ritka, vintázs fényképfelvétel a Chicago Tribune és az Indianapolis Motor Speedway jóvoltából azokról a versenyzőkről, akik egy számunkra már teljesen idegenül ható világban vívták harcukat a pályán.

1. J.F Gelnaw és „versenyző szerelője” az Elgin National Road Race-en

A kép készültének pontos dátuma nem ismert, de sporttörténészek szerint nagyjából 1910-re datálható. Az autó gyártmányáról nem találni leírást, de a két úriember pólóján lévő feliratból kiindulva valószínűleg egy Fal-Carral indultak a versenyen.

Ezeket a járműveket 1909 és 1914 között készítették, az pedig külön érdekesség, hogy nem rendelkeztek konkrét, saját márkanévvel, mivel a gyártók azt szerették volna, ha a vásárlók maguk nevezik el azokat, így a köztudatba a „név nélküli autóként” vonultak be.

2. Az 1919-es Elgin National Road Race rajtja. A dirt pályás versenyt – kivétel ez alól az első világháború idején kimaradt három esztendő – 1910-1920 között, évente rendezték meg.

3. Automobilokon állva, csokornyakkendőben – Így nézték az Indy 500-at 1919-ben

4. Edward ‘Eddie’ Rickenbacker kitüntetett háborús veterán,katonai pilóta, autóversenyző és gépjármű-tervező volt, majd 1927-től az Indianapolis Motor Speedway tulajdonosának is mondhatta magát, amelyet végül 1945-ben adott el Anton Hulman Jr-nak. Rickenbacker 1914-17 között maga is indult az Indianapolis 500-on.

5. Bevetésre kész fotósok a 20-as évek elejének IMS-én.

6. A 6th International 500-Mile Sweepstakes Race-en /a továbbiakban az egyszerűség miatt már csak Indianapolis 500-ként említem/ 1916 május 30-án került megrendezésre, ezen verseny pedig azért érdekes, mert ekkor fordul elő először és utoljára, hogy a szokásos 500 mérföld helyett csak 300 mérföldet kellett teljesítenie a háború miatt mindössze 21 autót számláló mezőnynek.

A megkurtított versenytáv oka azonban nem a harcokban volt keresendő, sokkal inkább abban, hogy a szervezők úgy gondolták, a rövidebb időtartamú futam több nézőt vonzhat a pályára.

A győztes Dario Resta, valamint versenyző szerelője, Bob Dahnke lett.

7. Frank Elliott az 1922-es Indy 500-on. Az amerikai versenyző összesen hat alkalommal rajtolt el a futamon, legjobb eredménye pedig két hatodik hely 1923-ból és 1926-ból.

8. Mark, Michael, John és Jeff Andretti 1967-ben.

9.Bennett Hill, Dario Resta (középen) és Eddie Rickenbacker (balra) társaságában. Hill összesen nyolc Indianapolis 500 részvétellel büszkélkedhetett, legjobb helyezését 1924-ben érte el egy ötödik pozíció jóvoltából.

10. Pilótafeleségek csoportképe az 1933-as Indy 500-ról.

11. Az 1930-as Indianapolis 500 győztese, Billy Arnold a Roby Speedway-en, az Indiana állambeli Hammondban körülbelül 1932-ben.

12. Jimmy Murphy 1921-ben megnyerte a Francia Nagydíjat, a következő évben pedig már az Indianapolis 500-on sem talált legyőzőre.

13. Louis Meyer volt az első versenyző, aki háromszor is meg tudta nyerni az Indianapolis 500-at. Az amerikai 1928-ban, 1933-ban és 1936-ban bizonyult a futam legjobbjának, utóbbi évben pedig – szintén elsőként -, jutalomból átvehette a verseny pace carját is.

14. Joe Russo 1931-ben. Az amerikai versenyző 1931-34 között összesen négy Indianapolis 500-on mérette meg magát és legnagyobb sikerét, egy ötödik helyet utolsó évében érte el. Sajnos több próbálkozásra nem volt lehetősége, mivel az 1934-es futam után két héttel, a Langhorne Speedway-en életét vesztette. Russo valódi showman volt, aki nagyon szeretett különböző trükköket bemutatni a pályán, ezek közül egyik leghíresebbnek a vakon vezetés számított.

15. A General Motors alapítójának William C. Durant-nak fia, Russell ‘Cliff’ Durant hat Indianapolis 500-at teljesített 1919 és 1928 között. Legjobb helyezése egy hetedik pozíció volt 1923-ban.

16. Boxcicák 1951-ből (külön felhívnám a figyelmet a jobb oldali leányzó kalapjára)

17. Wilbur D’Alene és szerelője, Billy Salmon az 1922-es Indianapolis 500-on. D’Alene nem volt egy szívbajos fickó és 1916-ban gondolkodás nélkül bevállalta a 13-as rajtszámot, azonban a versenyen csúnya baleset részesévé vált, ami végül arra sarkallta, hogy a következő évben már másik számot kérjen.

18. Elfrieda Mais rossz korba született. A tősgyökeres indianapolisi születésű hölgy 17 évesen kezdett kaszkadőrködni, specialitása pedig repülőgépek szárnyain való különféle mutatványok bemutatása volt. 19 évesen az autók iránt is érdeklődni kezdett, azonban nem engedélyezték számára, hogy férfiak ellen versenyezzen. Mais-nek ez nem szegte kedvét és számos time trial jellegű futamon indult, emellett pedig autós kaszkadőrként is nevet szerzett magának.

A lenti kép 1933-ban készült.

Mais hihetetlen életútjáról az alábbi cikkben lehet bővebben olvasni:

A motorsport hőskorának legvagányabb nője

19. A háromszoros Indy 500 résztvevő Hal Robson családja körében (1948, Indianapolis Motor Speedway).

20. Az úgynevezett ‘versenyző szerelőknek’ az Indianapolis 500 kezdeti éveiben az autó állapotának ellenőrzése/javítása mellett az is feladatuk volt, hogy futam közben figyeljék a többi jármű pozícióját, lényegében navigálják a pilótát. 1923-tól azonban már nem volt kötelező velük indulniuk a versenyzőknek, a szabálymódosítás következtében pedig az azévi futamon már csak egyetlen résztvevő, a német Christian Lautenschlager rajtolt el plusz egy fővel az autójában.

21. Amelia Earhart az 1935-ös Indianapolis 500 Ford Phaeton pace carjában mosolyog.

22. George Souders fogadja a gratulációkat, miután újoncként megnyerte az 1927-es Indianapolis 500-at. A győztes átlagsebessége 97.54 mph (156 kmh) volt.

23. A gyors autók és a csinos nők kéz a kézben járnak. Nem volt ez másként már 1935-ben sem; a képen Dave Evans és három elkötelezett szurkolója.

24. Az 1950-es Indy 500 versenyzői eligazításán maga Clark Gable is tiszteletét tette

25. Ralph Hepburn a 16-os számú, elsőkerék-hajtású Miller Special volánja mögött 1928-ban.

Az amerikai versenyző korábban a kétkerekűek világában tette le a névjegyét, majd tizenöt alkalommal az Indianapolis 500-on is elindult, legjobb eredményét pedig 1937-ben érte el egy második hellyel.. A Chicago Tribune archívuma szerint Hepburn megelőzte a korát, miután már 1935-ben egy rövidhullámú rádió adó-vevőt szereltetett az autójába, hogy verseny közben így kommunikáljon a csapatával.