A nő, aki behazudta magát a NASCAR-ba – A média pedig totál bedőlt neki

Egy igazán tehetséges női versenyző jelenléte a világ bármely magasan kvalifikált szériájára extra médiafigyelmet irányítana. Ha pedig ez a hölgy történetesen még színesbőrű is lenne, akkor az egyet jelentene a promóciós aranybányával.

Eddigi története során a professzionális amerikai stock-car versenyzés csúcsszervezete, a NASCAR sem kerülhette el a körmönfont csalók megjelenését. Elég csak a sportág saját bejáratú D.B. Cooperére, az önmagát versenyzőnek kiadó L.W. Wright-ra gondolni, de említhetnénk a filmadaptációért kiáltó Angela’s Motorsports sztoriját is.

Az átverőművész – és állítólagos gyilkos – Angela Harkness, valamint partnere által létrehozott csapat ingoványos talajon nyugvó tündöklése, majd elkerülhetetlen bukása azonban egy, a NASCAR-on belül mai napig virágzó kezdeményezés, a kisebbségekhez tartozó pilóták lehetőséghez jutását elősegítő ‘Drive for Diversity’ megszületését eredményezte.

A programnak sokat köszönhet például a japán-amerikai származású Kyle Larson, az afroamerikai anyától és fehér apától származó Bubba Wallace, vagy épp a mexikói Daniel Suarez is.

Még az imént említett három úriember berobbanása előtt azonban egy olyan versenyző neve került a széles köztudatba, aki önmagában véve képes lehetett volna a komplett NASCAR-t felrakni a mainstream média térképére – nem csak az Államokban, de az egész világon is.

Az egyetlen probléma csak annyi volt, hogy a teljes történet merő egy hazugságon alapult.

Az amerikai sajtó pedig talán soha nem vizsgázott egységesebben elégtelenre a szakma elméletileg legfontosabb tantárgyából – nevezetesen, hogy soha ne állíts tényként olyat, aminek valóságtartalmáról nem győződtél meg -, mint akkor.

Tia Norfleet neve már 2010 környékén felbukkant az amerikai sajtóban, mint az első és egyetlen, NASCAR licenccel rendelkező, afroamerikai versenyzőnő.

Saját elmondása szerint már 6-7 évesen vezette a családi autót, 14 esztendősen pedig megkezdte karrierjét először gokartokkal, majd később gyorsulási versenyekre váltott, ahol ötvenkét futamból harminchetet meg is sikerült nyernie.

2000-ben szériaautókkal folytatta, 2004-től pedig a rövidpályás late model futamok állandó résztvevőjévé vált, amikor viszont itteni eredményeiről kérdezték, csak két top 15-ös pozíciót említett, mélyen elhallgatva azok időpontját és helyszínét.

Norfleet egy komplett, de a végletekig eltúlzott kerettörténetet épített fel maga köré, méghozzá olyan hitelesen előadva, hogy 2010-2012 között a legnagyobb amerikai lapok versengtek érte.

Az ambiciózus, nemi és bőrszínbéli korlátokat egy személyben ledöntő lány sztorija egy fehér férfiak által uralt sportágban, olyan oldalakon jelent meg, mint például a The Washington Post, a Huffington Post, a People, a Vanity Fair, a legdurvább viszont, hogy még a külön autósport szekcióval rendelkező Sporting News, ESPN és Bleacher Report is az egekig magasztalta.

Tiának – akit a média előszeretettel nevezett a NASCAR női Tiger Woodsának, vagy éppen Lewis Hamilton hölgyverziójának – néhány hét alatt sikerült elérnie azt, amiről még Jimmie Johnson is csak álmodhatott, miután a fősodrású amerikai média kvázi a tenyerén hordozta.

A stratégia eleinte úgy tűnt, beválik. Norfleet valódi celebritás lett, televíziós műsorokban szerepelt, egyik interjút adta a másik után, az afroamerikai drogellenes koalíció őt választotta jószolgálati nagykövetévé, az Atlanta Motor Speedwayen szervezett, a tinédzserek felelős autóvezetésére létrehozott programnak pedig hivatalos szóvivője lett.

Az őrület 2012 őszén hágott a tetőfokára, amikor Tia bejelentette, hogy a következő szezont a NASCAR nemzeti másodosztályában, a Nationwide Series-ben (a mai Xfinity) teljesíti, ahonnan már csak egy lépés a csúcs, vagyis a Cup.

A média természetesen el volt ragadtatva, felkészültségüket a témában pedig az is jól jellemezte, hogy a hölgy édesapját, Bobby Norfleetet nemes egyszerűséggel “legendás NASCAR-versenyzőként” jellemezték, noha pályafutása során mindössze egy darab, a szervezet által jegyzett futamot teljesített, azt is a harmadosztályt képező Truck Series 2000-es, portlandi felvonásán. 

A kvalifikáción közel 18 km/h-val bizonyult lassabbnak a pole-os átlagtempónál, a versenyen való részvétel jogát pedig csak annak köszönhette, hogy a harmincnégy rajthelyre mindössze – vele együtt – harminchárom autó pályázott.

A viadal végül 27 kör után műszaki okok miatt idő előtt véget ért számára, de azon rövidke időben, amíg a pályán tartózkodott is sikerült három figyelmeztetést begyűjtenie a versenybíráktól közveszélyes lassúsága miatt.

Bobby a Pikes Peak-i futamon is ott akart lenni, nevezését azonban a NASCAR nem fogadta el, mondván a lincence csak egy mérföldnél rövidebb pályákra szól.

Norfleet követelte, hogy adják ki számára az engedélyt a hosszabb vonalvezetésekre is, a szervezet azonban ezt tapasztalatlanságára és eredménytelenségére hivatkozva elutasította. Ezen indokot emberünk természetesen nem fogadta el, mi több, rasszizmussal vádolta meg a NASCAR-t és perrel fenyegetőzött. 

Mindezek fényében nem kicsit megmosolyogtató (vagy sírásra fakasztó, nézőpont kérdése) például az alábbi, a Washington Post online felületén 2012. októberében megjelent cikkből származó idézet:

“Az autóversenyző-legenda Bobby Norfleet 25 éves lánya gyerekkora óta versenyez és ő az első és egyetlen fekete bőrű nő, aki NASCAR-licenccel rendelkezik. […]. Édesapja régi rajtszámával, a 34-essel indul és idén augusztusban teljesítette első NASCAR alá tartozó futamát is.”

Tartalmát tekintve ebből gyakorlatilag egy szó sem volt igaz, a mesét pedig már nem is lehetett sokáig fenntartani és alig fél évvel később alapjaiban omlott össze Miss Norfleet légvára.

Az, hogy valami nagyon nem kerek Tia történetében elsőként a New York Times publicistájának, Viv Bernsteinnek tűnt fel, átfogó nyomozása pedig alá is támasztotta kételyeit.

Norfleet ugyebár azt állította éveken át, hogy licenccel bír mind a NASCAR, mind pedig az ARCA által jegyzett futamokra is. Az igazság viszont az volt, hogy Tia egyetlen, az említett szervezetek alá tartozó versenyen sem vett részt, sőt, még csak érvényes engedély sincs kiállítva a nevére.

Ezidőtájt a nő hivatalos honlapján kiemelt helyet kapott az ARCA daytonai versenyhétvégéje, mint a következő bevetésének színtere, a szervezet elmondása alapján viszont Tia nem, hogy az induláshoz kötelezőnek számító téli teszten nem vett részt, de még a licenckérelmet sem nyújtotta be.

“Enyhén szólva is pontatlan lenne azt mondani, hogy Miss Norfleet egy ARCA versenyző” – nyilatkozta a New York Times-nak Ron Drager, az ARCA elnöke.

A NASCAR közösségi kapcsolatokért és multikulturális fejlődésért felelős alelnöke, Marcus Jadotte pedig egyenesen kínosnak nevezte a helyzetet.

“Nagyon kellemetlen számomra az, ahogyan Tia bemutatja magát” – mondta Jadotte.

Azt azért nagyon halkan megkérdeznénk, hogy miért nem reagálták le a dolgot korábban, lévén a botrány kirobbanását megelőzően már több, mint két éve a kisasszonnyal volt tele a sajtó, beleértve a NASCAR-ral is napi szinten foglalkozó sportmédiát. Ráadásul ezen cikkekben többször is megszólaltak a szervezet egyes tisztviselői, tehát abszolút nem mondhatták azt, hogy nem tudtak az egészről.

Na, de lépjünk tovább, mert bőven van még mit mesélni Tia ténykedéséről.

credit:TiaNorfleet

Az NYT-nek sikerült megszólalásra bírnia magát a közvetlen érintettet is, aki rögtön csavart egyet a sztoriján és immár azt állította, hogy világéletében csak olyan versenyeken indult, amelyek nem tartoztak közvetlenül egyetlen felügyeleti szerv alá sem.

Ez a verzió immár hihetőnek is bizonyult, lévén Norfleet valóban részt vett független, regionális futamokon, ezek azonban a stock-car szakág legalacsonyabban jegyzett eseményeinek számítanak és mint ilyenek, lényegében bárki lehetőséget kaphat arra, hogy megméresse magát rajtuk.

Kiderült továbbá, hogy Norfleet mindössze egyetlen, a NASCAR-hoz köthető late model versenyen vett részt még 2012-ben, a virginiai Motor Mile Speedway 0.4 mérföldes oválján. NASCAR-pilótának azonban még így sem mondhatta magát, hiszen a szervezet ennyire alacsonyan kvalifikált futamokra nem ad ki saját engedélyt, így azt, hogy ki rajtolhat el és ki nem, az érintett pálya tisztviselői döntik el.

Ami az itteni teljesítményét illeti, Tia nem prezentált őstehetséget – és még finomak voltunk. Hősnőnk ugyanis egyetlen kör után fogta magát, kihajtott a pitbe és részéről be is volt fejezve a futam. Ezt azonban minden bizonnyal a mezőny többi tagja egy cseppet sem bánta.

Tommy Lemons Jr., aki a szóban forgó hétvégén a 27-es számú autót vezette, úgy fogalmazott, hogy miután a verseny előtti edzésen látta Norfleetet a pályán körözni, több más pilótával együtt arra az elhatározásra jutott, hogy addig nem hajt ki az oválra, amíg a nő is ott van.

“Nem akartuk kockáztatni a saját biztonságunkat. Norfleet extrém lassú volt, már veszélyesen az. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem vagyunk hajlandóak vele egy időben a pályán tartózkodni, mert látva azt, amit művelt, bármi megtörténhetett volna.”

A sztorinak azonban itt még bőven nem volt vége. Tia – teljes nevén Shauntia Latrice Norfleet – ugyanis nem csak karrierjéről, de még az életkoráról sem mondott igazat, miután addigi állításával szemben 1988 helyett 1986-ban látta meg a napvilágot.

Az pedig már tényleg csak hab volt a tortán, hogy amilyen rövidke autóversenyzői önéletrajza, legalább annyira hosszú egy róla szóló másik lista, nevezetesen a bűnügyi nyilvántartás.

Norfleetnek Georgia és Virginia államban egyaránt többször meggyűlt a baja a törvénnyel többek között rendbontás, valamint különböző, drogokhoz köthető magatartás miatt.

“Az emberek vétenek hibákat életük során, majd tovább lépnek a helyes irányba” – nyilatkozta ennek kapcsán Tia. “Elkövetünk gyerekként, tinédzserként olyan dolgokat, amelyekre később nem vagyunk büszkék, de magunk mögött hagyjuk és próbálunk másokon segíteni.”

Ennek azonban némiképp ellentmond, hogy a nyilvános adatbázisok szerint Norfleetet 2005-2010 között – tehát 19-24 esztendősen – vették számos alkalommal nyilvántartásba, ami már jócskán túlmutat azon, hogy gyerek/tinikori botlásoknak nevezhessék.

A makacs tények ellenére Bobby Norfleet továbbra is azt állította, hogy valakik szándékosan akarják szabotálni leánya szerinte ígéretesen alakuló pályafutását, ezzel egyidejűleg pedig felmutatta a kérdőjeles szituációkban általa előszeretettel használt rasszizmus kártyát.

“Vannak, akiknek nem tetszik, hogy egy fekete bőrű nő is ott van a versenypályán.”

Tia Norfleet története sötét, sztereotíp képet festett arról, hogy mi történik akkor, ha a média egy igazán kihagyhatatlan szenzációt szimatol.

A legszomorúbb pedig, hogy világviszonylatban ismert nyomtatott és online újságok is feltétel nélkül megették a sztorit, sőt, még tovább is színezték azt, drasztikusan eltúlozva a hölgy eleve nem létező érdemeit.

Tia több, mint két éven át tetszelgett a nagy úttörő szerepében, amely idő alatt számos afroamerikai kislány példaképévé vált, elhitetve velük, hogy a bőrszín, valamint a nem mit sem számít ha valóban tehetséges vagy valamiben és keményen meg is dolgozol érte.

A nyilvánvalóan szereplési kényszerben szenvedő Norfleetnek azonban minden szava mese volt, a legmegdöbbentőbb az egészben viszont, hogy az igazság napvilágra kerülése után alig akadt olyan lap, amely helyesbítette volna a hölgyet korábban szájhagyomány útján piedesztálra emelő cikkeit. 

A botrány ellenére Tia továbbra is folyamatosan kapta a felkéréseket. 2014-ben például még a Coloradói Állami Egyetemen is beszédet tartott.

Ami a verenyzést illeti, a hölgy később is fel-felbukkant alacsonyan jegyzett regionális futamokon, 2016 nyarán pedig örömmel újságolta, hogy most már tényleg megvan az ARCA licence.

2017-ben szerepelt a Lexus saját, ‘Lexus 0-60’ websorozatának Road Atlantán forgatott második évadában, amelyben celebek feszülnek egymásnak a gyártó modelljeinek volánja mögött.

Ezt követően néma csend honolt körülötte, 2018 februárjában azonban ismét megjelent egy komoly presztizsű magazinban.

A Harper’s Bazaarnak adott interjújában újfent úgy mutatta be magát, mint hivatalos NASCAR-pilóta, aki olyan dolgok mellett áll ki, amik „túlmutatnak önmagán”.

Tia emellett szót ejtett arról is, hogy hosszú évek óta PCOS-sel él, a tünetek miatt pedig olykor valódi kínszenvedés számára a vezetés, de esze ágában sincs feladni és inkább összeszorított fogakkal küzd. Elmondása szerint azért fedte fel betegségét a nyilvánosság előtt, hogy példaképként szolgáljon sorstársainak.

Az interjú során a NASCAR Trucksban szereplő ThorSport Racing logójával ellátott dzsekit viselte, a csapat főhadiszállásán gokartozott, majd beült az egyébként Matt Crafton által vezetett autóba is.

A felvételek teljes mértékben azt a látszatot keltették, mintha Tia – akit még Bubba Wallace is úgy jellemzett, hogy „egy vicc” – a TSR pilótája lenne.

Valójában viszont csak a Norfleetéktől már megszokott, félrevezető sémát követték és egyszerűen fizettek a csapatnak azért, hogy forgatási helyszínnek használják a létesítményt.

Az említett dzsekit pedig a TSR hivatalos shopjában vették.

A csapat nem kommentálta a Norfleet akcióját.