„Danica, miért tetted ezt?” – St. James szerint Patrick miatt tárgyiasítják a női versenyzőket

A szex elad. Ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában vannak a nagy cégek vezető is.

Nem meglepő, hogy a trend a sportvilágban is jelen van, a szponzorok jelentős része pedig el is várja, hogy az anyagi támogatásért cserébe a női atléták „kicsivel” többet mutassanak magukból a pályán kívül.

Legyen szó profi fotósorozatról, vagy spontánnak tűnő Instagram-posztról, minél pikánsabb a látvány, annál többet hoz a vállalatok konyhájára.

A jelenséggel persze sokan nem értenek egyet.

Közéjük tartozik Lyn St. James is, aki 1992-ben, mindössze második nőként a futam történetében tudta kvalifikálni magát az Indianapolis 500-ra.

A versenyen elért tizenegyedik helye révén rádásul első hölgyként érdemelte ki a legjobb újoncnak járó díjat.

„Amikor a JCPenny beállt mögém szponzorként, a szerződésem második évében jártam [a Dick Simon Racinggel] és az addigi csak Indy 500-as programomat kiterjeszthettük további öt fordulóval” – nyilatkozta St. James az Autoweeknek.

„A JCPenny hozott magával egy másik céget is, ami történetesen fürdőruhákat forgalmazott. Én ekkor azt mondtam: ‘Srácok, még csak gondolni se merjetek rá!'”

Az ex-versenyzőnő máig büszke arra, hogy nem hagyta magát tárgyiasítani. A hitvallása mindig is az volt, hogy a sisak alatt mindenki egyforma, az autó pedig nem tudja megmondani, nő, vagy férfi vezeti-e.

Pontosan ezért tekint rosszallóan azokra a hölgypilótákra, akik a külsejüket felhasználva akarnak érvényesülni, támogatókat szerezni.

„Nem akarok senkit a busz alá lökni, de én úgy vélem, hogy Danica Patrick változtatta meg a dolgokat igazán” – folytatta St. James.

„Ő tette le az alapokat ahhoz, hogy az ilyen jellegű tárgyalások megtörténjenek. Danica 14 és 18 éves kora között az általam alapított utánpótlás-program része volt, rengeteget segítettem neki a karrierje alakulásában. Amikor megláttam, ahogyan pózolt abban a magazinban, azt hiszem, az FHM volt, csak arra tudtam gondolni, ez a Danica nem az a Danica, akit én ismertem, akit láttam felnőni. Emlékszem, hogy az járt a fejemben: ‘Ó, Danica, miért csináltad ezt?'”

A Patrick után kialakult trendnek pedig lettek áldozatai is.

Ilyen például Emma Kimiläinen, aki 2010-ben karnyújtásnyira került az IndyCar legmagasabban jegyzett nevelősorozatához, az Indy Lightshoz.

A csapat partnere azonban egy ismert férfimagazin volt, amely a szerződés feltételeként megszabta, hogy a finn lánynak be kell vállalnia egy topless fotózást.

Kimiläinen erről hallani sem akart, így nem csak a Lights-kontraktustól esett el, de pénz híján egészen 2014-ig csak nézőként lehetett jelen a versenypályákon.

„Danica számára nyilván kinyíltak a kapuk, ugyanakkor a világ hozzáállását is megváltoztatta” – véli St. James.

” Az ő fotói és reklámjai sokkal nagyobb jelentőségűek voltak, mint hinnénk. Ott volt Shirley [Muldowney, az NHRA királykategóriájának, a Top Fuelnak első – és egyben háromszoros – női bajnoka], vagy ahogyan mindenki ismerte Cha Cha. Ő a határokat feszegette a pályán és azon kívül is. Forrónadrágot, combcsizmát, műkörmöket viselt, mindezt a hatvanas években, amikor sok versenyre a nőket még nézőként sem engedték be. Shirley valami oknál fogva mégsem gyakorolt hatást a lányok következő generációjára a szponzorok szemében. Aztán megjelent Danica a kétezres évek elején, a külsejére alapozott, szerves része lett a GoDaddy kampányoknak, mindez kinyitotta Pandora szelencéjét. Azok az idióták [cégvezetők, marketingesek] pedig azt gondolták, hogy totálisan rendben vannak ezek a dolgok és nyugodt szívvel elő is írhatják őket a szerződésekben.”