Máig rejtély a motorsport történetének legnagyobb szabotázsakciója

Közel fél évszázada nincs magyarázat a motorsport történetének legnagyobb szabotázsakciójára.

A Talladega Superspeedway nem csak a motorsport nagykönyvébe írta bele magát őrült NASCAR futamaival, de az itt tapasztalt zavarbaejtő, olykor egyenesen hátborzongató események sorozata révén a popkultúra részévé is vált

Amióta az Alabamában elterülő, 2.666 mérföld hosszú oválpálya 1969-ben megnyitotta a kapuit számos furcsasággal borzolta a kedélyeket a megmagyarázhatatlan versenybalesetektől kezdve időjárási anomáliákon át egészen rejtélyes halálesetekig.

Az olykor egyenesen az X-Akták főcímzenéjéért kiáltó jelenségeket a szkeptikusak a véletlen morbid játékával magyarázzák, az arra fogékonyak azonban esküsznek rá, hogy a háttérben sötét erők működnek, miután a pálya megálmodója, a NASCAR-alapító Bill France megszentelt indián földre húzatta fel a komplett létesítményt.

Hogy mennyi ennek valóságalapja, azt mindenki döntse el saját hite szerint, egy biztos, a mára legendássá vált ovál körüli furcsaságok garmadája egy külön gyűjtőfogalom megszületéséhez, vagyis a Talladega-átokhoz vezetett.

A legkirívóbb esetekről már külön cikkben is értekeztünk korábban, az “átok” egyik fejezete azonban megér egy sajátot, hiszen nem meglepő módon a sportág legkülönösebb szabotázsakciójának is ez a pálya adott otthont.

Amióta az első automobilokkal versenyzésre adták fejüket a kor volánzsonglőrei, a sportág résztvevői azóta próbálják keresni a kiskapukat, a „bármi áron” fogalmát pedig vannak, akik szó szerint értelmezik.

Egyes pilóták/csapattagok/partnerek/lelkes rajongók stb. olykor a végletekig képesek elmenni azért, hogy az adott futamon számukra kedvező végeredmény szülessen, és a vágyott cél érdekében az illegális eszközöktől sem riadnak vissza.

A szabotázs jelensége igazi virágkorát az Egyesült Államok versenypályáin az 1970-es évek korai szakaszában élte, számos esetben pedig az elkövető kilétére soha nem derült fény.

Az első, a nagy sajtónyilvánosság ellenére máig megoldatlannak számító eset az 1971-es Daytona 500-on történt.

A Wood Brothers-nek vezető AJ Foyt a győzelemért harcolt, mígnem a futam vége felé közeledve vészesen közel került ahhoz, hogy az üzemanyagtank csontszárazzá váljon, így nem volt más választása, mint egy be nem tervezett pitkiállás beiktatása. A csapattulajdonos Glen Wood állítása szerint egyértelműen látták, hogy valaki előzetesen babrált az üzemanyag-vezetékkel, de hiába végeztek átfogó vizsgálatot, nem tudták kideríteni, ki hajtotta végre az akciót.

Egy évvel később, a NASCAR Sportsman Division sorozat daytonai versenyén Bill Dennist érte kellemetlen meglepetés, amikor a rajt előtt rápillantott autója hűtőrácsára.

“Egy szabályos kör alakú lyuk volt rajta” – nyilatkozta a Las Vegas-i pilóta. “Pontosan olyan, mintha valaki csavarhúzóval fúrta volna.”

A szándékosság tényét méginkább alátámasztotta, hogy Dennisén kívül még a mezőny négy további autóján okozott ugyanilyen károkat az ismeretlenség homályába burkolózó tettes.

A csúcspont az 1974-es évben érkezett el.

A tavaszi, darlingtoni NASCAR Winston Cup versenyen a Penske Racing talált furcsa anyagmaradványokat Bobby Allison autójának üzemanyagtankjában, három hónappal később, Atlantában pedig az Elder-Ranier Team pilótája, Lennie Pond jelentette ki nyilvánosan, biztos abban, hogy a Chevrolet-ját valaki direkt megrongálta.

“Ez az egyetlen logikus válasz arra, ami történt.”

Pond a negyedik helyről rajtolt, és már a futam elején észlelte, hogy valami nem stimmel a hátsó felfüggesztéssel. A virginiai versenyző kénytelen volt korán kilátogatni a pitcsapatához egy extra szervizelésre. A közjáték ellenére Pond az ötödikként ért célba, de a történtek továbbra sem hagyták nyugodni.

“Tudom, hogy nem egyszerű meghibásodás történt, valaki ártani akart nekem. Nem tudom bebizonyítani, de száz százalékig hiszem.”

A java azonban még hátra volt.

A NASCAR eddigi történetének legnagyobb szabotázsakciójára 1974. augusztus 11-ére virradóan került sor a Talladega 500-nak otthont adó Alabama International Motor Speedway-en (mai nevén Talladega Superspeedway).

Az érintett autók olyan szupersztárokhoz tartoztak, mint például Richard Petty, Bobby Allison, David Pearson, Donnie Allison, Buddy Baker, James Hylton és Cale Yarborough. A legijesztőbb pedig az volt, hogy a tettes nyilvánvalóan nem csak lelassítani akarta a járműveket.

“Valaki tömeggyilkosságot akart elkövetni” – mondta a történtek kapcsán a későbbi Daytona 500 győztes Baker.

A verseny napjának reggelén elsőként a Penske Racing érkezett a garázsokhoz, amelynek tagjai azonnal észrevették az illetéktelen behatolásra utaló jeleket. A gárda a darlingtoni események után számos óvintézkedést vezetett be, aminek részeként minden alkalommal, mielőtt elhagyták volna a helyiséget, kiszerelték az autók üzemanyagcsövét.

Ezen az augusztusi reggelen a Penske dolgozók figyelmét a tankon lévő apró szennyeződések keltették fel, amelyek előző este, amikor távoztak a garázsból még nem voltak ott, ebből adódóan pedig biztosra vehető volt, hogy valaki – nem tudván a gárda üzemanyagcsővel való elővigyázatosságáról – valamit bele akart tenni abba.

Roger Penske-ék azonnal értesítették a többi csapatot arról, hogy az éjjel gyaníthatóan nem jószándékú behatoló járt náluk. Mindez végül egy több, mint ijesztő felfedezéshez vezetett.

Az átfogó ellenőrzés során kiderült, hogy összesen tizenkét, az élmezőnyhöz tartozó autó vált szabotázs áldozatává. Az abroncsok belső oldalán hajszálvékony vágást ejtettek, amelyek normál esetben szinte teljesen láthatatlanok, ha azonban versenytempó közepette elérnek egy bizonyos mértékű nyomást, akkor rögtön szétrobbannak. Emellett borotvapengével elvékonyított ékszíjat, olajvezetéket, az illesztéknél megnyirbált biztonsági övet és az üzemanyagtankba szórt homokot is észleltek.

A javítási munkálatok miatt a Talladega 500 tervezett rajtját három órával eltolták, továbbá két, pontosan meghatározott időben történő sárga zászlós periódust írtak ki annak érdekében, hogy ha bármely csapat rendellenességre utaló jelet tapasztal, legyen lehetőség a probléma megoldására.

“Akárki is tört be a garázsunkba, annak az okozott károk mértéke alapján csak az én autómmal legalább két órát kellett vesződnie” – nyilatkozta a verseny után Joe Frasson. “Az olajleeresztő csavart kilazították egy rakás más alkatrészehez tartozóval együtt és amikor leengedtük az autót az emelőről, akkor a komplett első része szétesett, a kerékösszetartó rúd pedig annyira laza volt, hogy szerintem közúti tempóban sem bírt volna ki fél mérföldnél többet. A verseny előtt a srácok a tőlük telhető legjobb munkát végezték, aminek köszönhetően képes voltam pályára lépni, de szinte azonnal a zöld zászló után füstszagot kezdtem érezni. Kimentem a pitbe, ahol kiderült, hogy az olaj visszavezető cső szó szerint kettétört. Mire megoldottuk a problémát, már negyven kör hátrányban voltunk, de be akartam bizonyítani, hogy képesek vagyunk az élmenőkkel haladni ezért tartottam a tempót Cale-lel (Yarborough). Nem sokkal később viszont végleg ki kellett állnom elektronikai hiba miatt, ami szintén külső behatásra volt visszavezethető.”

Coo Coo Marlinnak szintén kijutott a meleg pillanatokból.

“A pit felé fordultam és beletapostam a fékbe, a verseny során ekkor először igazán keményen, de alig reagált. A szerelőim megvizsgálták és kiderült, hogy a fékvezeték tropára ment. Meg vagyok győződve arról, hogy valaki megbuherálta, mivel korábban semmilyen problémánk nem volt vele.”

A Talladega 500 végül egy rendkívül szoros befutót hozva Richard Petty győzelmével zárult, az ünneplés után azonban a figyelem teljes egészében a rejtélyes szabotázsra irányult.

A hetvenes években még nem voltak belső kamerarendszerek kiépítve a pályán és a csapatok sem rendelkeztek olyan ultramodern biztonsági berendezésekkel a saját felségterületükön, mint manapság, így az elkövetők tettenérése jóval keményebb diónak számított. Az eset ennek ellenére mégis több, mint zavarbaejtő volt.

A tucatnyi autót érintő, aprólékosan, ezáltal rendkívül időigényesen kivitelezett rongálás alapján valószínűsíthető volt, hogy a nyilvánvalóan emberi életekre törő akciót nem egyetlen személy hajtotta végre. A gond csak az volt, hogy senkinek nem volt még csak ötlete sem arra, kik, miért és egyáltalán hogyan tudták mindezt véghezvinni úgy, hogy egy árva, beazonosítható nyomot hagytak volna. Több csapattag ráadásul szentül állította, hogy a szabotázst követő reggelen a garázsokon lévő lakatokat ugyanolyan érintetlenül találták, ahogyan előző nap késő este ők maguk lezárták.

A Talladega megyei seriffhivatal vezetője, Gene Mitchell úgy nyilatkozott, hogy a pálya kérdéses részén két fegyveres őr teljesített szolgálatot, akik azonban semmiféle gyanús mozgást nem észleltek.

“Minden órában legalább kétszer körbejárták a területet, bár az igaz, hogy magukba a garázsokba csak indokolt esetben mehettek volna be, ilyesmire azonban nem utalt semmi jel, minden csendes és nyugodt volt” – nyilatkozta sajtótájékoztatóján Mitchell. “Egyetlen külsős személyről, a telefontársaság alkalmazottjáról tudunk, aki a garázsok területére lépett. Ő azonban egy métert sem tett meg egyedül, hiszen mindenhová elkísérte egy biztonsági őr. A pálya melletti összes kerítést és kaput átnéztük, de mind teljesen ép volt, nem utalt semmi jel arra, hogy bárki is illetéktelenül bejutott volna azokon. A legracionálisabb magyarázat, hogy akárki is tette, már eleve a létesítményben tartózkodott. A tettes minden kétséget kizáróan tudta, hogy mit csinál, mi több, előre megfontolt szándékkal, gondosan kivitelezve hajtotta, vagy hajtották végre.”

Bobby Allison szintén arra hajlott, hogy az elkövetőt házon belül kell keresni.

“Ilyen őrültség a sport számos területéről eredhet. Lehetett korábbi versenyző, vagy csapattag, sőt akár NASCAR alkalmazott is. Az őrök Talladegán nem aludták át az éjszakát, az viszont biztos, hogy nem voltak elegen.”

A minden jel szerint gyilkossági szándék által is vezérelt szabotázsakció elkövetőinek személyére máig nem derült fény. Egyes konteók ráadásul szentül állítják, hogy a korábbi futamokon tapasztalt kisebb rongálásokat ugyanazok az emberek hajtották végre “gyakorlásképpen” a Talladegára tervezett merénylet előtt.

Az igazság valószínűleg már soha nem fog kiderülni, az viszont biztos, hogy a talladegai események után hirtelenjében vége szakadt az addig gombamód szaporodó, rejtélyes meghibásodások sorozatának.